A hálózati tanulásban a hagyományoshoz képest kevesebb iskolásra van szükség. Gyorsabb a hozzáférhetősége és emellett jellemzője az egyidejűség, a virtualitás és a megosztott tudás. Különösen nagy újdonság a hagyományos oktatási formához képest, hogy keresési utakat keresünk önmagunk és a csoport számra és a bizonyosság kérdésessége, ami az eddig megismert tanulási formában kiharcolt erényként jelent meg. Fontos ismérv az IKT kompetencia, a gördülékeny eszközhasználat. Ettől talán másképp kell tekintsünk a tanulási modellekre.
A három alapmodell a 1. Behaviorista, 2. Kognitivista és a 3. Konstruktivista
Az első tanulási modell a pavlovi kísérlet analógiáján a viselkedésen alapul, amelytől függ a tanulási eredményesség. A változás tartóssága a viselkedés következményeitől függ. Esetünkben, az IKT jellemzőit összegezve és a tanulási folyamat erősítésének lehetőségeit kutatva, fontos a viselkedést kialakító, megváltoztató környezet megtervezése.
A második modellnél, a kognitivista tanulási modellnél már mentális tanulási folyamatról beszélünk, ahol már szükség van a modellhez előzetes tudásra, megoldó képességre. Az új információk régieket hoznak elő, azok közé illesztjük be őket és alakítjuk ki a tanulási folyamat során a kognitív térképünket.
A konstruktivista tanulási modellben másokra is szükségünk van. A tanulási folyamat másokkal együttműködve valósul meg. Élővé tehetjük ezt a tanulási modellt csoportos munka során, kihasználva azt, hogy a csoporttagok tudása összegződik és a probléma megoldása, a saját problémáik sikeres és sikertelen eredményeinek tapasztalatával jön létre. Emellett fontos mások figyelése, óriási segítség a csoportos tanulásban egymás segítése, értékelése.
A didaktikai modellek hogy hasznosulnak, mik azok az elemek, amelyek mindegyikben megjelennek, mindegyik eredménye?
A produktivitást mindenképpen ide sorolnám, jóval nagyobb szerephez jut, mint ezt megelőzően. A résztvevő sokkal produktívabban veszt részt a tanulási folyamatban. Aktív, részese a kialakításnak, talán azért mert, a tanári szerep is megváltozott. Produktívan a meglévő tudásából újat hoz létre és ezt közzé teszi. Ezekkel a gondolatokkal másokat inspirál új gondolatokra és szerencsés esetben beindít egy körfolyamatot egy tanulási folyamatot. Létrehozunk új tartalmakat és azokat megosztjuk. Ez sokkal több értékelést, visszacsatolást okoz, mint a hagyományos oktatási forma, hisz ott csak a tanárra hárul ez a folyamat, míg itt egy közösség is értékeli a résztvevőt.
Továbbá a tanulási folyamatban rendelkezésre állnak közös információforrások, mint közös Google dokumentumok, megosztott egyéb anyagok, fórumok... Nem hagyható figyelmen kívül, hogy napjainkra a számítógépes technológia a hallgatók életének szerves részét képezi. És természetesen erre a legjobb példa a konnektivista tanulás és a jelenlegi saját példánk. Hogy valóban mennyire, szinte már a kurzus elején átjárta az életünket ez a fajta felfogás, ez a fajta tanulási mód, ami életszemléletté válik egyre jobban érezhetően. Átalakítja az életritmusunkat, időt szorítunk neki. Reggel korábban kelünk vagy később fejeződik be a nap és kitölt egy- egy rövid hiátust, akár egy ebédszünetet, akár egy hosszabb utazást. Sokszor egymással is erről beszélünk más helyett, hogy tanuljunk, hogy behozzuk lemaradásainkat és egymásnak segítsünk, legyen az technikai probléma vagy tananyagbeli kérdés. Felmerül, hogy mennyi minden más hasznos és értékes dologtól veszi el a lehetőséget és időt, de közben rájövünk, hogy mennyi minden mást könnyít meg. Igazából csak át szerveződünk, átalakulunk. Itt elvesz, ott hozzáad, mert számos más feladatot sokkal gyorsabban, sokkal hatékonyabban tudunk megoldani, legyen az munka feladat vagy tanulási egyéni vagy közös teendő.
Kiválóan lehet tanulni az internet segítségével közösségben. Idegenkedünk tőle, mert nem ismerjük eléggé a technikai alapjait. Mert egyszerre személyes és személytelen, nem tudjuk ki áll az avatar mögött (aminek még csak metakommunikációja sincs), nehezebb is a kommunikáció, ráadásul az eszköz használata is nehézséget jelent és mindehhez még gondolkozni, ötletelni, produkálni is kell, sokszor időre.
Egyre fontosabb, hogy minél több mindent tudjunk és ismerjünk, hogy minél tájékozottabbak és sokoldalúbbak legyünk. Fontos, hogy lépést tudjunk tartani a világ állandó változásaival, boldogulni és érvényesülni tudjunk. Szerencsés az, aki szerteágazó tudással rendelkezik, több nyelven beszél, sokrétű gyakorlata van. Az ismeretek alkalmazásához azonban sok-sok időre van szükség és a gyakorlat megszerzése sem egyszerű feladat.
„Ha egyetlen elvre kellene leszűkítenem az oktatáslélektant, akkor ezt mondanám: a tanulást befolyásoló legfontosabb tényező az, amit a tanuló már tud. Ismerjük meg ezt a tudást, s a gyermeket tanítsuk ennek megfelelően. (David Ausubel)
A legsürgetőbb azonban a felnőttoktatás területe, hiszen egyre több és több embernek lenne szüksége arra, hogy átképzéssel, esetleg újabb tanulmányokkal munkát szerezhessen és ez az életszakasz az, ami leginkább kihasználhatja a konstruktivista tanulás előnyeit, hiszen alapja az andragógia nagy kérdése, hogy hogyan lehet a meglévő tapasztalatra alapozni a tanulásban. Ez esetben a csoportos tanulás folyamatában a csoporttagok meglévő tudását és tapasztalatát hogyan lehet a leghatékonyabban kihasználni.
Távol állt eddig tőlem a távoktatás, egyelőre eddig sosem választottam tanulóként sem, hiába volt adott a lehetőséget. Nem kíméltem az időmet és energiámat ha tanulásról volt szó, inkább utaztam többet vagy töltöttem többit időt a személyes jelenléttel, minthogy távoktatással sajátítsak el valamit. De most, az andragógus felé válás útján, kezd átalakulni az elképzelésem, látom egyszerre a technikai tudásom miatti korlátokat, amitől ez nehézkes, ami miatt tisztán látszik, hogy még hosszú az út a jártasság megszerzéséig, de egyszerre érzem, hogy mennyivel több információ juthat el egységnyi idő alatt hozzám. Hogy talán egy irányított modellben, mi minden alakulhat másképp, mit jelenthet a csoportos tanulás.
Visszatérve a produktivitásra, mert ebből következik, illetve párhuzamos létezik a konnektivizmus egyik nagy lépése az adaptivitás, amellyel felmérik a résztvevőket és egységes tananyagot hoznak létre a számukra. Számít minden résztvevő, a nézőpontjuk, gondolataik, ezeket ötvözni próbálják és mindegyik által jobbá és jobbá tenni, előre vinni a kívánt cél felé a folyamatot és nem elnyomni, egységesíteni.
Ilyenkor összegződhet a motiváció a tanuláshoz, ami kitartást és még nagyobb lendületet adhat az egyes résztvevőknek, nemcsak a saját adottsága és kitartása, a tanítás minősége és a tananyag megértésének képessége befolyásolja. Hiszen mindenki életéhez másképp kapcsolódik, valakinek a munkájához elengedhetetlen a megszerzett tudás, van akit a sikeres vizsga és ezáltal a papír megszerzése motivál, mert például egy EU-s pályázathoz nemcsak a tudása, hanem az ezt igazoló bizonyítványra is szüksége van. Van aki magáért a tanulásért csatlakozik egy távoktatáshoz, mert az élethosszig való tanulás tényleg az élete és mindennapjai része. A motivációk változatossága, a gyakorlati megvalósulások széles skálája segít az egyéneknek a tanulási folyamatban. Akkor lehet hatékony képzéseket kialakítani, ha figyelembe vesszük a tanulók attitűdjét, motiválhatóságuk feltételeit. Sokszor közelebb kerül a gyakorlati haszon és siker mások által, mások példáinak nyomon követésével és választ kapnak arra, hogy mire is jó ez nekem. Hiszen a felnőttoktatásban résztvevő tanulók motivációs alapja ez. Oktatásukat mindig gyakorlati oldalról kell közelíteni és világossá tenni azt, hogy mire jó az amit tanulnak az ő életükben.
Tanuláson van a hangsúly, a tanár információ átadó szerep inkább lesz támogató, segítő oktató. Célkitűzése az irányítás a monitorizálás, amellyel a haladást segít elő. Annak különböző fázisaiban ellenőrzi hol tart a folyamat, befolyásolja más irányba, más eszközökkel ha szükséges és korrigálja az eddigieket ha azt kívánja a további előrehaladás a cél felé. Tapasztalati úton juthatunk új tudáshoz, így más szerepekben mutatkozik meg tanár és diák egyaránt. Sokszor ezek pszichológiai szerepek is, hisz a tanár egy mentorrá, szinte atyai jó baráttá is válhat aki segíti az utat. Sokszor a tanár- tanuló viszonya szorosabb, mint az osztálytermi kapcsolatban. A diáknak meg az osztálytermi tanuláshoz képest számtalan új kompetenciára van szüksége a rutin megszerzéséről nem is beszélve ahhoz, hogy megvalósítás az önszervező tanulást.
Összehasonlítva:
A tanár vonatkozásában a tanulók személyes tapasztalatának bevonása lehetségessé válik. Egyénre szabott a távoktatás, a tudás specifikációjának, szelekciójának, a tudásforrás elérésének módszereit adja át a tananyag révén a tanár.
A tanár, a tananyag és a tanuló vonatkozásában bemutatott változások érintik a tanulási folyamat szociális, kognitív és didaktikai oldalát. A hagyományos oktatáshoz képest az alábbi elmozdulásokat emelhetjük ki:
• Az oktatás, tananyag keretjellegű, individualizálásra ad lehetősége, IT megoldások, technológiai lehetőségek állnak rendelkezésre a megvalósítás során.
• A tanuló önállóan, rugalmasan tanul. A haladás önfegyelmet feltételez.
• A tanár szervező, közvetítő szerepe megnő, támogatja, facilitálja a hallgatót. Összegezve, fő problémának tekinthető, hogy az IT negatív hatásokat hordozhat (pl. bizonytalanság, szorongáskeltés). Nehézséget okozhat az érdeklődés, motiváció, elköteleződés fenntartása. Olyan megoldások kialakítására van szükség, amelyek „biztosítják” a személyességet, az "arc" megőrzését a tanár-tanuló kapcsolatban.
A tanuló vonatkozásában speciális heterogén csoportok jelennek meg, ugyanazon szakmából, de eltérő életkorú, munkatapasztalatú, motivációjú, képzettségű és tanulási tapasztalatú
hallgatók.
Önirányítást feltételező, motiváció-, érdeklődés fenntartását igénylő, aktív tanulás feltételez a távoktatás.
Pillmann Judit: Az előzetes tudás felmérése és elismerése, 2006. 03. 12.
Zarándy Ákos: A távoktatási kapacitás növelése, új tanulási formák elterjesztése, a minőség-ellenőrzés kérdései az e-tanulás területén, 2003
