Mi mindent jelent az ergonómia? Mit kell átfognia, mire kell ügyelnünk, ha ezt a tényezőt is szemelőtt tartjuk az oktatási/ tanulási célunkat kitűzve?

Az ergonómia szól az emberi viselkedésről, képességekről, korlátokról más emberekhez fűződő viszonyunkról. És most elsősorban a kurzusunk kapcsán a használt eszközökről, gépekről, rendszerekről. Hogy ezeket az eszközöket miként lehet a felhasználó szolgálatára állítani. Hogyan lehet hatékony, biztonságos, kényelmes, esetleg mindemellett esztétikus az alkalmazás során.

Az ergonómia alapvető feladata az ember és a technikai környezet közötti harmónia biztosítása. Az ergonómiai elvek gyakorlati megvalósulása megjelenik az offline valóságon túl elektronikus területen is. Ilyen a szoftver ergonómia, web ergonómia.

Összehasonlítást alapul véve az offline környezet adottságaihoz és alakíthatóságához képest, az elektronikus környezetben szempontként jelenik meg:

• Szabványos testhelyzetek: állva, ülve, hátulról ülve

• Jellemző méretek: testmagasság, vállszélesség, könyökmagasság ülő helyzetben

• Egyéb testrészek: fej és arc, hát/gerinc, kéz és láb

Dinamikus antropometria

• Izületi méretek (csuklótávolságok, szögtartományok)

• Tömegadatok

• Helyszükséglet

• Elérési tartományok és optimális látás tartománya

Belső és külső „kialakításunkat“ veszi figyelembe az ergonómia. Milyen korlátainak vannak. Mit tudunk létrehozni az emberi tényezőknek megfelelően, hogy lássa, hallja, megértse, használni tudja a szoftvert a felhasználó. Teljesen egyedi rendszereket kell figyelembe venni, minden fiziológiás tényezőnek meg kell felelnie a tanulási célnak.

A környzeti tényezők közül sok hathat negatívan és pozitívan is a tanulási környezetre. Ilyenek a fény, képek (amennyiben zavaró mennyiségben vagy ideig láthatóak, mert lehet, hogy egy kép illik a tartalomhoz és érdekes egy percig, de funkciója idővel megváltozhat, lehet zavaró), zajd, ütem vagyis a program ritmikja… a legmegfelelöbbet kell megtaláljuk mindegyik esetben. Egézségkárosodás is felléphet ha nem ügyelünk ezekre a szempontokra. Ha például túl sokat nézzük a monitort, romolhat a szemünk. Ezeket a hatásokat csökkenteni kell.

"Az ergonómia fő céljait tekintve, alapvetően két párhuzamosan ható törekvést kell hangsúlyoznunk, nevezetesen a hatákonyság növelését, valamint az emberi igények kielégítését. E párhuzamos törekvések érvényre juttatása azonban szinte mindenkor csak kisebb- nagyobb kompromisszumok árán lehetséges. Jóllehet az ergonómia művelése sohasem karitatív célzattal történik, a fő kérdés azonban mindig az, hogy a hatékonyság növelése milyen (biológiai, pszichológiai, szociális) "ráfordítás" árán valósul meg. " Gondoljunk csak a biztonságoságosságra, mint alapvető követelmény. (Antalovics Miklós 1998.)

Tanulás cél mellett a szoftverfejlesztésben a felhasználó- központú gondolkodásmód jelenjen meg. Ha törődnek velünk, más a hozzá állásaunk. Érezheti a felhasználó, hogy érte van a program.

Környezeti tényezőkből sokkal kevesebb szempontot tudunk figyelembe venni ha egy adott monitoron futó szoftverről beszélünk, ahol a szoftverfejlesztés ergonómiai szempontjait nem tudja befolyásolni, hogy milyen tanulótársakkal, milyen csoportban kikkel ülök egy asztalnál, hogy dohányoznak-e körülöttem, megfelelő-e a szoba hőmérséklete vagy hogy a munkaállomásomat személyes tér érzetét erősítve "feldíszithetem-e" saját tárgyaimmal.

De mindenkiből elégedettséget váltanak ki, ha ergonómiai szempontból az elektronikus környezet biztonságos és hatékony. Nagyon fontos szempont az alacsony hibaráta és azok könnyű kijavíthatósága. Erény a gyors tempó. A komfortosság. (Számítógépeket tekintve szempont még a kedvező energia felhasználás, a csúcstechnológiás akkumulátorok, amelyek megfelelnek a kor követelményeinek. És természetesen a kedvező zajszint.) És nem felejtkezhetünk el a legutolsó témahetünkben tanultak érvényesítsénél: a speciális szükségletű személyek oktatásának elősegítése. Az eszköz- és szoftverfejlesztésben is rengeteget tehetünk értük. Itt is megváltozik a tanuló lehetőség a hagyományos környzethez hasonlóan, például a gyengénlátóknak segítség lehet hang vagy nagy felbontás, míg a mozgáskorlátozottaknak elsődleges szempontja, hogy ne kellejen túl sok időt egy pózban tölteniük, így számukra az a legjobb, ha gyorsan elvégezhetik a feladatokat például tesztek segítségével. Létfontosságú számukra az akadálymentesség, a könnyen hozzáférhetőség.

1. A tanulási környezet használhatósága

A felhasználói felület könnyen tanulható, könnyen használható

A használat gyorsasága, hibamentessége, a megtanult használati mód tartóssága.

A tanulási célnak megfelelő tartalmak, tevékenységek. megfelelő tartalmak, amelyek a tanulást szolgálják. Érthetőnek és motiválóak legyenek.

2. Hatékonyság

A legfontosabb hármas egység, amire a hatékonyság érdekében figyelni kell, a design, a használhatóság és a tartalom. megjelenítésével kapcsolatos szempontok , Megtanulandó tartalommal kapcsolatos szempontok. És az akadálymentesség mellett Visszajelzéseket ad, önértékelésre alkalmas (önellenőrzés lehetősége, interakciók formái).

3. Hatásos környezet, interaktív, akár közösségi funkciókat is ellátó, támogató, legyen felület ahol segítséghez fordulhatok. Az interakció másokkal, mindig segíti a tanulási célt.

A tanulási tevékenység minőségi tényezői:

Meaningful

Memorable

Motivational

Az értehető tartalom, hogy a felhasználó megértse azt, amit tanul, aminek elengedhetetlen kiindulópontja az átlátható, hatékony felhasználói felület. Nüansznyinak tűnő dolgok is sokat hátráltathatnak a tanulási folyamatban.

Például a megszokott funkciókat a megszokott feladatokra használjuk az érthetőség és következetesség szempontjából!

Az emlékezés, ami megmarad a tanultakból a fejekben, amihez cél a felhasználó kognitív és érzelmi bevonása. És a motiváló hatás, mennyire fogják a tanultakat használni a tovább tanulás során, munkájukban, megszerzett kompetenciáikat az élet egyéb területein. Ennek eléréséhez vezető út a megfelelő tanulási folyamat szervezése, tartalom biztosítása. Az átláthatóság, cselekedtetés, megfelelő mértékben. Ne csak a tartalommal motiváljunk!

Sok szempontból nehéz különbséget tennünk az elektronikus környzet ergonómiai tulajdonságainak fontosságát illetően aszerint, hogy milyen elektronikus tanulási környezetre értelmezzük ezeket a tulajdonságokat. Egyaránt fontosak ezek a szempontok kontakt/online eszközökkel támogatott és kontakt/blended learning/távoktatás esetben is, de sokkal több szempontnak kell megfelelnie egy- egy fejlesztésnek, legyen az módszertani vagy eszköz a kevert oktatási típusokban, így kivitelezésük nehéz és költséges feladat, hiszen itt az online és offline környzetben való tanulási folymatra is fel kell készülni.

Antalovics Miklós (1998) Ergonómia. In: Klein S. (szerk.): Munkapszichológia, 10. fejezet, 699-744. oldal. SHL Hungary Kft, Budapest.

 Igen gondolatébresztő előadást hallotunk a témában Virányi Anitától és tényleg öröm volt a héten a bejegyzéseitek olvasni. Rengeteg dolgot tanultam most, bevallom, a létező lehetőségek, programok feléről se hallottam eddig, pedig van fogyatékkal élő a közvetlen környezetemben. A záró témahét második bejegyzésében a tanulói és tanár szerep változásával foglalkozom, a digitális környezet és az esélyegyenlőség online lehetőségeivel.

Tanulói szerep

Ahogyan a tanulói szerep megváltozik a hagyományos oktatási környezetből az IKT világába lépve, ugyanúgy változik az a speciális tanulási igényekkel bíró tanulók körében is. Így felmerült az a kérdés a héten, hogy lehet-e digitális bennszülött egy fogyatékossággal élő hallgató? Volt a blogbejegyzések alapján olyan, aki szerint a válasz attól függ, hogy milyen jellegű a fogyatékosság. Vakok, siketek esetében úgy gondolom, hogy az esély jelenleg még nincs meg, de az IKT eszközök fejlődésével talán erre is lehetőség nyílhat idővel. Van, aki szerint ma eleve mindenki beleszületik, így egy fogyatékos személy is beleszületik a digitális világba, bennszülötté válik automatikusan. Válhat tudatosan is digitális állampolgárrá, mint egészséges társai (hiszen nekünk éppúgy meg kellet tanulni minden eszközhasználatot), de ennek feltétele, hogy legyenek számukra megfelelő szoftverek és akadálymentes tárgyi feltételek.

A tanári szerep sem elhanyagolható, hiszen a társadalmi elfogadáson és akadálymentesített épületeken túl differenciált oktatásra is szükség van. Szükség van a tanár speciális felkészültségére, mind a tanulótársakkal, mind a szülőkkel való kapcsolatteremtésben és nem utolsó sorban, mivel az esélyegyenlőtlenség csökkentésére szolgáló eszközök digitálisak, így az azok működésében való jártasság is nagyon fontos tényező. A pedagógusoknak, andragógusoknak egyedi problémákra kell megoldást találniuk. Eltérő képességeikből kifolyólag a hallgatók tanulási stílusaik és szokásaik is eltérőek, melyek az oktatásban nagyon nagy odafigyelést igényelnek.

Foglalkoztatott minket már az előadás után is, hogy mennyire integrálhatóak ők a nem fogyatékkal élők közösségébe. Ezt a gondolatot tovább görgetve felmerül a kérdés, hogy egyáltalán kell-e őket integrálni. Van-e erre szükség? Kinek jó az integrálás, melyik csoportnak? Van gondolatmenet, amely szerint nagyon jó megoldás, mert nem kell szociálisan elszigetelve tanulniuk, mert egészséges társaikhoz felzárkózva tanulhatnak úgy, hogy közben előtérbe és kiegyenlítésre kerülnek speciális igényeik. És hogy mindez jó a közösség többi tagjának is, mert élhetnek az empatikus viselkedéssel és formálhatják segítőkész attitűdjüket. Mások véleménye szerint az ember olyan közösségbe szeret lenni, ahol olyan hasonló emberek vannak a környezetében, mint ő maga (attól teljesen függetlenül, hogy ezt milyen tulajdonságokra értjük, általában is igaz az állítás), tehát innen elképzelve a speciális oktatási szükségleteket igénylők inkább szeretnének a saját közegükben megismerkedni az infokommunikációval és segítségükre lévő eszközök adta lehetőségeket együtt kihasználni. Ennek a megoldásnak feltétlen előnye a pedagógusok és gyógypedagógusok szakmai felkészültsége, hiszen itt nem differenciált oktatást alkalmaznak az egészséges társaikhoz képest, hanem speciálisan az ő szükségleteikre vannak felkészülve.

Azt hiszem azért asszociálunk mindig az esélyegyenlőség megteremtése kapcsán a gyermekekre és az osztálytermekre, mert a felzárkóztatást gyermekkorban, mielőbb kell elkezdeni. Andragógus szemszögből még kevesebb megvalósuló példát látok. Remélem, lehet jó esély az esélyek skálájának bővítésére az infokommunikáció, fejlődhet gyorsabban a technika, lehet anyagi forrásokat előteremteni az akadálymentesítésre, mert a valós fizikai környezet akadálymentesítése borzasztó lassú folyamat. Vegyük csak példaként, hogy mi történ e fronton 10 év alatt a Kazy épületében :( A könyvtárban lett egy olvasó készülék, a hangosan beszélő lift és az alaksorba szállító kerekesszékes emelő. A fizikai környezet akadálymentesítéséről az előadásban azt hallhattuk, hogy lehet adaptív vagy preventív. Adaptív vagy alkalmazkodó, ha egy olyan meglévő épületet vagy épületrészt szerelnek fel olyan eszközökkel, amivel segíthetik a közlekedést, az épületen belüli életet. Preventív esetben mindez már a tervezési fázisban szempont, ennek megfelelően alakítják ki az épületet. Természetesen ez mindkét esetben nehéz és költséges feladat, hiszen vakoknak, kerekesszékeseknek és mozgáskorlátozottaknak egyaránt biztosítani kell az önálló közlekedés.

De milyen online lehetőségek vannak? Jó példa mindig akad szerencsére, körbenéztem kicsit, például a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége honlapja sokat foglalkozik online lehetőségekkel, távoktatási kurzusokkal. Parázs vita alakult a téma ezen vonatkozásáról is a kommentekben, hogy az online programok megtanulása is online térben történik vagy ahhoz be kell menni az épületbe, amit természetesen ehhez akadálymentesíteni kell? Hát azt hiszem, ha a mi konnektivista munkánkat veszem alapul, akkor nincs szüksége a fizikális jelenlétre. Márpedig eddig azt mondtuk, hogy ha létezik speciális igényeket kielégítő program, akkor ők éppen úgy megtudják tanulni annak használatát, mint mi, a mi számunkra kialakított programokat. Úgyhogy ennek mentén bátran állítom, hogy nincs szükség a fizikális jelenlétre, éppen ezért óriási és nagy valószínűséggel költséghatékonyabb megoldást jelenthet az online környezet akadálymentesítése, mint a valós környezeté.

A digitális társadalmi egyenlőtlenségek felszámolásával foglalkoznak programok, amiknek célja, a digitális készségek ki- fejlesztésének elősegítése. Fejlesztik a digitális és informatikai eszközhasználatukat, tudásukat és készségeiket, aktív alkotásra és kapcsolatteremtésre serkentik őket. Internetes tartalmak állítanak elő, illetve meglévők fejlesztenek.

Borzasztó fontossá válik a digitális esélyegyenlőség biztosítása, megvalósítása. Van pozitív példa a segítő és támogató programokra, amelynek segítségével a társadalom mind nagyobb rétege mozoghat majd otthonosan a digitális világban.

A tanulási környzet változása óhatatlanul érinti a speciális oktatási igényekkel rendelkezők életét. Ahhoz, hogy az információs és telekommunikációs rendszereket megfelelően hasznosítani tudjuk, jelentős változtatások szükségesek az iskolák működésében, a tanítás-tanulás tartalmában, szervezésében, módszereiben, valamint az ezt szabályozó jogi környezetben. Az oktatás rendszerének  átalakítása a következő súlypontokon igényel intézkedéseket:

• az információs hálózati hozzáférés biztosítása minden oktatási intézménynek,

• a tanárok, oktatók képzésének és át/továbbképzésének megoldása,

• új digitális tankönyv (tartalom) ipar létrehozása,

• az új pedagógiák kutatása, és eszközeik létrehozása,

• a közoktatás és felnőttképzés átalakításának monitorozása, és a nyert eredmények visszacsatolása,

• a további feladatok meghatározásába,

• az Európai Unió hasonló erőfeszítéseivel való együttműködés.

 Korunk újabb, egyik legnagyobb kihívása a digitális esélyegyenlőség! Legalábbis ezen a témahéten így látom.

Az infokommunikációs környezet kiterjeszti a tanulás lehetőségét és megváltoztatja annak mechanizmusait. Ezek észrevehetően beépülnek - egy részük észrevehetetlenül beolvad - az életünkbe, az élethosszig tartó tanulás alappilléreivé válnak. Az új módszerek és eszközök átalakítják a képzés minden területét. És mint idővel az összes többi területen, itt is gondolnunk a speciális szükségletű személyek oktatásának lehetőségeire.

A konnektivizmust, mint tanulás módszertant vizsgálva, sok kritika éri, ezek között szerepel a Differenciálás problémája, ami abban mutatkozik meg a konnektivizmus módszerénél, hogy a kommunikációs és eszközhasználat nem differenciálható. Egységes feltételekre van szükség - állítja a kritika. Ezt kissé ugyan megcáfolta a félév során szerzett tapasztalatom, azt gondolom, hogy az alapfeltételekre természetesen igaz, számítógép és internet szükséges, de egyes esetekre lehet megoldást találni (mikrofon nélküliség, más programok hasonló célra való használata ha technikai korlát akad). De az bizonyos, hogy speciális szükségletekkel nem találkozunk.

Természetesen egy konnekt csoport létrehozása nem lehetséges azokon a területeken, ahol az életszínvonal nem engedi ezt meg. Sok feladatot támaszt az andragógusok felé, számos elgondolkoztató kérdéssel megtűzdelve. Míg az esélyegyenlőséget sokszor abban látjuk, hogy vasúti útvonalakat biztosítunk (vagy legalábbis hiányolunk), hogy eljuthassanak az iskoláig a felnőtt képzésben részt vevők, az átképzésekre szorulók... lehet, hogy számítógépekre és az esélyegyenlőséget biztosító progarmokra lenne szükség. Lehet, hogy bár a kritika szerint a szociális esélyegyenlőséghez hasonlóan egyenlőtlenséget termel (Az infokommunikációs társadalom egyenlőtlen mértékű használata és a lehetőségekhez való kiegyenlítetlen hozzáférés minden korábbinál inkább kirekeszt sokakat abból, hogy kihasználhassák a társadalmi élet sok területén bevezetett új technológiák alkalmazásából fakadó előnyöket.), mégsem itt kellene keresni a kulcsot. És nem is ez a legfontosabb kérdés.

Ez gazdasági természetű probléma és nagy különbségképző tényező. De hasonlóan nagy társadalmi dilemmát kellene okozzon, hogy hogyan koncentrálják az erőforrásokat a speciális igényűek felkarolására. Aki nem tud csatlakozni, annak óriási információs vesztesége lesz, miközben a társadalmi veszteség is nagy jelentőségű, ha nem tud mindenki csatlakozni.

Így fontossá válik a digitális esélyegyenlőség biztosítása, megvalósítása.

Eddig mindig azt mondtuk, hogy alapvetően a digitális technológiákhoz való társadalmi hozzáférés különbségeinek fontos eredendője a megfelelő motiváció és attitűd hiánya. Sok esetben jogosan felmerül a kérdés, hogy nincs hozzáférése vagy nem is lehetne hozzáférése. A szélsőséges eseteket leszámítva ez gyakran elő probléma. De mi van a szélsőséges esetekkel? A motiváció és attitűd kérdése mellett és a legfontosabb tényezők mellet, mint az életkor, a nem, az etnikai hovatartozás, a bizonytalan foglalkoztatási- gazdasági és szociális helyzet mellett sokszor elsikkad ez a kérdés.

Az információs társadalom felépítése során egyre fontosabb, hogy a hátrányos helyzetű személyek és csoportok is fel tudják zárkóztatni a többiekhez. Megelőző akciók és programok indítása vált szükségessé. Hazánkban is voltak sikeres kezdeményezések arra, hogy megtalálják a legjobb módszereket, gyakorlatokat, szervezeteket az informatika és társadalomfejlesztés közös határterületein.

Az esélyegyenlőtlenség csökkentéshez minél több célcsoportot, különböző kultúraközvetítő intézményeket, oktatással foglalkozó szervezetek, valamint egyéb informális és non-formális közösségek bevonását kell megtenni. Társadalmi különbségek mindig is voltak és lesznek, ezek csökkentése azonban igen fontos!

Az uniós irányok is arra vezetnek, hogy az informatika gazdaságerősítő ereje hat a munkaerőpiacra, ez magában foglalja az

eAccessibility (elérhetőség ) területét

• amely főként idősek és fizikai hátránnyal elő emberek számára keres, szabványosít, javasol olyan eszközöket, amelyekkel a (fizikai) hátrányuk ellenére is igénybe vehetőek az információs társadalmi szolgáltatások;

• e kérdéskör fő részét képezik azon technológiák és eszközök (Assistive Technologies) előállítása, amik a hátránnyal élők informatikai eszközhasználatát elősegítik.

(Dombi Gábor 2008)

A digitális társadalmi egyenlőtlenségek felszámolásával foglalkoznak, a programok célja, a digitális készségek ki- fejlesztésének elősegítésére irányulnak, hogy fejlesszék a digitális és informatikai eszközhasználatukat, tudásukat és készségeiket és aktív alkotásra és kapcsolatteremtésre serkentse őket.

Szükséges olyan internetes tartalmak előállítása és a meglévők fejlesztése, amelyek az e-Inclusion problematikájához kínálnak megoldásokat, gyakorlatokat és irányokat a hátrányos helyzetű csoportok számára.

Az Informatika a látássérültekért Alapítvány és az egyik telekommunikációs cég jóvoltából a Dramatizált Elektronikus Könyvszerkesztő és Hangoskönyv-konvertáló programfejlesztés látott napvilágot, amely segítségével átalakíthatóak az e-könyvek hangoskönyvekké, továbbá ezek Braille-kijelzőn megjeleníthető irodalmi Braille-írásrendszerű dokumentummá alakíthatóak, ezzel lehetővé téve az olvasást, az irodalmi művek élvezetét.

Ez az informatikai eszköz segíti a vak és gyengénlátó emberek tanulását, munkába állásukat és szabadidejük hasznos eltöltését. Lakosságunk 0,5 százaléka számít látássérültnek. Az informatika jelentőségét a gyengénlátók életében a differenciált oktatásban, az információszerzésben, különböző felhasználói programok megismerésében látják a szakértők.

Új lehetőséget jelent egy interaktív táblarendszer fejlesztés, amely hidraulikus szerkezetével lehetővé teszi a digitális tábla magasságának könnyű és gyors átállítását. Kirívóan nagy segítséget jelent a digitális eszközök használatában a mozgáskorlátozottak és a kisgyermekek számára is.

Nem a felhasználó igazodik a táblához, hanem a tábla a felhasználóhoz. (Mindemellett egy komplex megoldás, mert tábla, állvány, projektor és szoftver is egyben.)

Szerencsére a szellemileg sérült gyerekek fejlesztésében is megjelennek korszerű digitális taneszközök. "Tudom, ma is vannak még sokan, akik idegenkednek az IKT /Információs és kommunikációs technológia/ iskolai alkalmazásától. Számomra azonban perdöntő annak a megtapasztalása, hogy a mai viszonyok között is van olyan motiváló eszköz, ami reményt ad arra vonatkozóan, hogy ebben a teljesítmény központú világunkban azok a gyermekek se kudarcként éljék meg a tudáshoz vezető utat, akik akadályoztatásuknál fogva kisebb eséllyel indulnak társaikhoz képest. " írja Dr. Ujhelyi Jánosné

gyógypedagógus. A multimédia segíti a gyermekek ismereteinek bővítését, képességeik fejlesztését. A didaktikai fejlesztő eszközök innovatív szerepet játszanak az oktatási-nevelési folyamatban. "Az egérhasználat minden vitán felül segíti a grafomotoros készséget, az íróujjak edzését, a szem-kéz koordinációt. A számítógép szabályszerű kezelése, be- és kikapcsolása során szinte észrevétlenül fejlődik gyermekeinkben a szerialitás készsége." (Dr. Ujhelyi Jánosné ) Megtapasztalhatják a zene jótékony hatását, én-azonosságuk és önkontrolljuk fejlődésében sok segítséget jelent a munkájukról, fejlődésükről készített digitális fotók, video felvételek megtekintése. És emellett tartalmassá teszi a gyerek szabadidejének eltöltését. (A multimédia segítségével hiperaktív gyermek is válhatnak könnyen kezelhetővé.)

A sajátos nevelési igényű tanulóknál elősegítheti ezek a megoldások az integrációt, a beilleszkedést a többségi nevelési intézményekbe.

Az üzleti világ és a civil szektor együttműködésének ereje óriási lehet, ha hangsúlyt fektetnek a hátrányos helyzetű emberek támogatására olyan programokkal, amelyek a rászorulók aktív tenni akarására építve „képessé teszik” az embereket, hogy életkörülményeiken maguk változtathassanak. Természetesen a célkitűzéseken kívül, komoly anyagi forrásokra és elhívatott munkaerőre is szükség van.

Van pozitív példa a segítő ás támogató programokra, amelynek segítségével a társadalom mind nagyobb rétege mozoghat majd otthonosan a digitális világban.

Szükséges a társadalom motivációjának erősítése, az internettel kapcsolatos ismeretterjesztés erősítése, a hátrányos helyzetű csoportok célzott tájékoztatása és felkészítése.

Azt hiszem ha a speciális szükségletet igénylők oktatásáról esik szó, akkor a sokat emlegetett Csepeli, Prazsák (Internet és kultúra viszonya c. kutatás) felosztásban mindenki a szkeptikusok közés sorolható. Pedig az új képzési programok kötelező része a speciális igények megjelenése, kielégítésének megvalósulása. Kivétel nélkül benne van mindegyikben az a cél, hogy a képzés teljesen akadálymentesített (hang, vizuális anyag, fizikai környezet stb.).

Kovács Ilma: Az elektronikus tanulásról. Holnap Kiadó, Budapest, 2007.

http://www.inforum.org.hu/dokumentumok/e-befogadas-magyarorszagon-eves-jelentes-2008/

http://www.inforum.org.hu/ebefogadas/az-e-befogadas-kezdemenyezes/

http://www.iot.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=4039:digitalis-eselyegyenlseg-e-koenyvbl-hangoskoenyv-es-braille-koenyv-vakok-es-gyengenlatok-reszere&catid=127:digitalis-tananyagok&Itemid=235

http://www.iot.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=465:digitalis-eselyegyenlseg-clasus-interaktiv-tablarendszer-a-balazs-diaktol&catid=35:c-e-front-iat&Itemid=106

http://www.iot.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1594:jatszohaz-avagy-igy-hasznalom-a-digitalis-eszkoezoeket-2-resz&catid=41:vezercikkek&Itemid=146

http://www.ofi.hu/tudastar/szervezetfejlesztes-jo/gyengenlatok-altalanos

http://njszt.hu/de/a-digitalis-eselyegyenloseg-programja

Csepeli György-Prazsák Gergő 137- 138.o. 1000 fős, hazai internet felhasználókat reprezentáló vizsgálat 2008-ban

Múlt heti témánkhoz kapcsolódó (iszonyúan lemaradva... de muszáj volt máshova koncentrálnom) második bejegyzésemben a konnektivizmussal kapcsolatban felmerülő kritikákat szeretném rendszerezni. Kapcsolódik a választott csoport feladatunkhoz is, úgyhogy akad bőven pro és kontra érv a kritikai pontokhoz.

Íme a lajstrom:

Az életkor heterogénitása nehezíti a munkát, főként hogy ez a digitális állampolgárság felé vezető utat is befolyásolja. Kérdés, hogy a csoport létrehozásakor a bemeneti kompetenciák között szerepel-e az IKT kompetencia. Ennek meghatározása és a gyakrolatban a kivitelezése nagy rutint igényel eddigi tapasztalatom alapján, ami felkészült andragógust igényelne a feladathoz. Azt gondolom ezek a tényezők a konnektivizmus "fiatalsága" miatt jelennek meg kritikaként, ha már bejáratotott út lesz, sok tapasztalaton túl, inkább lesz erénye a konnekt munkának ez a szempont, mint kritikai pontja.

Heterogén és homogén csoportokra visszatérve, természetesen a cél megvalósítása és a közös tudás kialakítása szempontjából a heterogén csoport a kedvező, de a létrehozása nagy feladat.

Motiváció: A tanár érdeklődése és saját munkájára irányuló magatartása, szükségszerűen hat a tanulókra és a csoport kapcsolatára. Ez a virtuális tanteremben is megjelenik. Fontos, hogy a külső motivációt el kell felejteni, mert a skálafüggetlenséget elrontja. Itt csak a belső motivációra építhetünk, bár azt gondolom, hogy a konnekt csoportban, összegződhet a motiváció a tanuláshoz, ami kitartást és még nagyobb lendületet adhat az egyes résztvevőknek, nemcsak a saját adottsága és kitartása jelenik meg az egyénnek. A tanítás minősége és a tananyag megértésének képessége is befolyásolja.

Nagy kérdés, hogy lehet tanuláselmélet, amiben ilyen hangsúlyos a motiváció?

Félelmként jelenik meg, hogy a újdonság ereje az újszerűség eufóriája gyorsan múlandó lesz, nem lesz belőle modell. Lehet valós a fenntartás. Létrehozhatósága és hatékonyságának mérhetősége csak idő elteltével fog biztos pro vagy kontra érvet jelenteni a módszer mellett vagy ellen. Biztos vagyok benne, főként, hogy a csoportos munka most a folyamat gyakorlati oldalának lépésről lépésre való átgondolására késztetett, hogy résztvevőként sem érzékeljük a feladatok és nehézségek nagy részét. Valóban a kecsegtető és modern megoldás hatékony kivitelezése például egy szervezet belső képzésére még biztos, hogy sokáig várat magára. Persze idővel a módszer elődei is elterjedtek és hatékonyan megvalósultak, így bízom abban, hogy a konnektivizmus is ezt az utat járja be.

Tanulni kell a módszertant: Bizonyára, de ez minden módszertannal így van. Tanulható és már élő példákból elleshető, formálható egy facilitátor szerep. Természetesen a pedagógusi/ andragógusi munkához képest jelentős változást jelent egy cél meghatározási feladat vagy akár nekünk is az eszközhasználat, a tananyag ütemezése, az esetleges közös tudás létrehozása és annak használata. De mindezt inkább nevezném állapotnak, mint kritikának.

Módszertan eszközhasználata: Ilyesztőnek tűnik, számunkra is az volt a kurzus elején, de ha anno egy aktív tábla használatot ellehetett sajáítani vagy a számítógép használat alapjait, akkor bizonyára a blog vagy ustream használat sem okoz majd senkinek gondot. Nagyon fontos ezek pontos és célorientált használata, például a tweetek releváns használata, a blogok tananyaghoz tartozó megtöltése tartalommal. Sok ráfordított idővel és energiával természetesen megtanulhatóak mindenki számára.

Differenciálás problémája abban mutatkozik meg a konnektivizmus módszerénél, hogy a kommunikációs és eszközhasználat nem differenciálható. Egységes feltételekre van szükség - állítja a kritika. Ezt kissé megcáfolta a félév során szerzett tapasztalatom, azt gondolom, hogy az alapfeltételekre természetesen igaz, számítógép és internet szükséges, de egyes esetekre lehet megoldást találni (mikrofon nélküliség, más programok hasonló célra való használata ha technikai korlát akad). Természetesen egy konnekt csoport létrehozása nem lehetséges azokon a területeken, ahol az életszínvonal nem engedi ezt meg. Sok feladatot támaszt az andragógusok felé, számos elgondolkoztató kérdéssel megtűzdelve. Míg az esélyegyenlőséget sokszor abban látjuk, hogy vasúti útvonalakat biztosítunk (vagy legalábbis hiányolunk), hogy eljuthassanak az iskoláig a felnőtt képzésben részt vevők, az átképzésekre szorulók... lehet, hogy számítógépekre lenne szükség.

A kritika szerint a szociális esélyegynlőséghez hasonlóan egyenlőtlenséget termel.

Értékelés: A konnekt csoport közepes vagy gyenge motivációjú résztvevője mindig az értékeléshez igazodik, ezért ez rendkívül fontos ennél a tanulási módszernél is. Ez lehet diagnosztikus, formatív és szummatív. A diagnosztikus az előzetes értékelés, előzetes ismeret figyelembe vételére alapoz. A konnektivista folyamatban nem nagyon jöhet létre (nincs előísmeret). A formatív értékelés: ez magára az egész folyamatra jellemző (visszajelzés és visszacsatolás annyi van, hogy folyamatos, permanens a visszajelzés). A szummatív értékelés feltételen szükséges lenne, de egyáltalán nincs jelen, ez adná az óriási energiákat bevetne? A szummatív értékelés igényét/szerepét növeli a meglévő, eddig szerzett tanulási tapasztalataink.

Minden jel arra mutat, hogy lehet jó gyakorlat és oktatási módszertan alapja a konnektivizmus!

 Feltűnt egy ideje, hogy mindenben a hálózatot látjuk, hogy ma a Kulturális tőkeelméletek órán hallott egyik prezentációtól kezdve a délutáni CSOPORT munkára való készülésig mindenben ezt látjuk, ezt keressük, ezt vesszük észre mostanában.

De honnan indult? Mi is ez a konnektivizmus? A hálózat elmélet meghatározása Siemenstől és Downestól származik. Ezek oktatási alkalmazása a legfontosabb most számunkra, aminek alapja a nem régen tanult (újra tanult) tanulási elméletek:

A három alapmodell a 1. Behaviorista, 2. Kognitivista és a 3. Konstruktivista

Az első tanulási modell a pavlovi kísérlet analógiáján a viselkedésen alapul, amelytől függ a tanulási eredményesség. A változás tartóssága a viselkedés következményeitől függ. Esetünkben, az IKT jellemzőit összegezve és a tanulási folyamat erősítésének lehetőségeit kutatva, fontos a viselkedést kialakító, megváltoztató környezet megtervezése.

A második modellnél, a kognitivista tanulási modellnél már mentális tanulási folyamatról beszélünk, ahol már szükség van a modellhez előzetes tudásra, megoldó képességre. Az új információk régieket hoznak elő, azok közé illesztjük be őket és alakítjuk ki a tanulási folyamat során a kognitív térképünket.

A konstruktivista tanulási modellben másokra is szükségünk van. A tanulási folyamat másokkal együttműködve valósul meg. Élővé tehetjük ezt a tanulási modellt csoportos munka során, kihasználva azt, hogy a csoporttagok tudása összegződik és a probléma megoldása, a saját problémáik sikeres és sikertelen eredményeinek tapasztalatával jön létre. Emellett fontos mások figyelése, óriási segítség a csoportos tanulásban egymás segítése, értékelése.

A tanulásmódszertan segít nekünk most mint hallgatóknak, később mint andragógusoknak, hogy hatékonyabban elsajátítsuk a tananyagot.

A hálózati tanulásban gyorsabb a hozzáférhetőség és emellett jellemzője az egyidejűség, a virtualitás és a megosztott tudás. Különösen nagy újdonság a hagyományos oktatási formához képest, hogy keresési utakat keresünk önmagunk és a csoport számra és a bizonyosság kérdésessége, ami az eddig megismert tanulási formában kiharcolt erényként jelent meg. Fontos ismérv az IKT kompetencia, a gördülékeny eszközhasználat. Ettől talán másképp kell tekintsünk a tanulási modellekre.

Ilyen céllal születtek az információtudomány eszközei által nyújtott lehetőségek is, a web2-es eszközök. Segít a közösségre épülő internetes eszközök megismerésében, használatában, amivel rögtön egy hálózat tagjaivá váltunk szinte észrevétlenül saját kurzusunk elején is. Csoportmunka tagjai lettünk egymás munkájának figyelésével, a webinárium előkészületében, a páros, majd később csoportossá fejlődő feladatokban. A közös dokumentum által közös tudást hozunk létre. Csoport alakult ki, egy új tanulócsoport, akiket a web2-es alkalmazások inspirálnak, akik online és valóságos környezetben is csoportként funkcionálnak.

A feladatot vagy problémát a résztvevők az oktató közvetlen, folyamatos irányítása és részvétele nélkül, együttműködve oldják meg. A csoport a célok és követelmények ismeretében dolgozza fel a kapott feladatot, oldja meg a problémát.

Ismereteket dolgoznak fel közösen, együtt dolgoznak ki problémamegoldásokat, ki- ki eddigi saját tapasztalatait beletéve a közös megoldásba. Közösen meghatározzák céljukat, illetve a csoport kialakításnál előre meghatározandó ha nem is a csoporttagok által: a feladat, ennek feldolgozásának szerkezete, az elért eredmények bemutatásának módja és a munka színtere, a munkaforma.

A konnektivista csoportunkban ezen paraméterek alapjait az oktatási forma, a virtualitás szabta meg és vezetett be minket egy új világba. A közös feladatmegoldásokat is megtanultuk online környezetben, idővel nem csak a jól megszokott emailezések sora hozta meg a közös feladat kézzel fogható eredményét, hanem a Google dokumentumot is elkezdtük használni.

A konnekt csoportban is fejlődik egyéni tudásunk. A konnekt csoport gyakorlat orientál és bár váltakozó, de mégis nagyon magas aktivitást mutat. Bizonyára a csoport összetételéből és egyéni motivációink is az oka annak, hogy idővel megfakult a kötelező aktivitás érzése, sokkal inkább került előtérbe az egyéni igény. Figyelemmel kísérjük (az egyéni fejlődés részeként) mások aktivitását, fejlődését.

Előadó- központú módszerek, mint a tananyag átadás ezen formája: előadás, magyarázat, konzultáció, kiselőadás, már kevésbé domináns módszerként jelenik meg az oktatásban. Jól tudjuk a hatékonysági kutatásokból, hogy az ezekből származó információ 10%-a ragad meg a tanulóban. Egyre inkább elmarad az oktatásból és előtérbe kerül a saját élményű tanulás, főként az andragógiában, a felnőtt korosztálynál. Fontos, hogy a 'hallgató' ne hallgató legyen, hogy részt vegyen a folyamatban, hogy helyzetbe kerüljön. Óriási jelentősége van a csoportmunkának, saját példák kerülnek elő a tudás átadása közben. Eközben hangulat teremtődik! Ha például egy csoportmunka során fel kell dolgoznunk egy adott témát, legyen ez például a 66-os Philips- módszer, mint vitatatechnika, emlékezni fogunk rá akkor is, ha az államvizsgán is előkerül, mert részei voltunk a tartalom feldolgozásának, adott esetben kipróbáltuk, átgondoltuk, hogy hogyan merülhet fel a mi életünkben, mikor jelenhet meg az andragógiában.

A csoportmunka előnye, hogy az előadó- központú módszerrel ellentétben, ahol 10%-át jegyezzük meg az elhangzottaknak, a csoportmunkában 90%-a ragad meg az átadott tudásnak, mert a tanuló aktív résztvevője a tanulási folyamatnak.

A konnektivizmus mindezt megvalósítja. Kétirányú, visszajelzések vannak. A tanulás mindig aktivitásra, cselekvésre serkent, a tanulás mindig változást, fejlődést, szorosabban nézve személyiségfejlődést eredményez. Kiegészül a hagyományos tantermi oktatás olyan lehetőségekkel, amik segítik sokak bekapcsolódását az oktatásba. Időben és eszközrendszerben talán megvalósulhat mindenki számára a különböző lehetőségek közötti ugrálás, illetve ezek párhuzamos használata tanár és tanuló oldalról egyaránt. Régebben talán kitűzött cél volt, hogy a tanteremben megtartott óra után a tanár például telefonon tartson a távollévők számára konzultációt, mi meg már az előadóban tartott előadás előtt beszélgetünk a virtuális tantermünkben az attitűdökről.

Fontos a kapcsolatteremtés. Talán az egyéni tanulás helyett tényleg dominánsabb lesz a konnektivista tanulás és elfogadjuk majd, hogy a mi egyéni tudásunk is sokat adhat a tudásanyaghoz és hogy a folyamatos bővülés által tudunk meg egyre többet a világról. (Elengedhetetlennek látom, hogy a formális oktatásban is egyre nagyobb szerepet kapjon a csoportos tanulás.)

Ilyenkor összegződhet a motiváció a tanuláshoz, ami kitartást és még nagyobb lendületet adhat az egyes résztvevőknek, nemcsak a saját adottsága és kitartása, a tanítás minősége és a tananyag megértésének képessége befolyásolja.

Szükségünk van digitális környezetre, ezt használni tudó tanárra és tanulóra egyaránt. A tanulóknak tanulásra képesnek kell lennie és ekkor az ismereteit és kompetenciáit kiegészíthetjük attitűdökkel és értékekkel.

Attitűd és értékformálás a formális oktatás kereteiben direkt módon történik a serdülő korig, de utána már nem jelentkezik. Pedig ezek kiegészítik a kompetenciákat, mert érzelmeket tükröznek. Nagyon fontosak és nehéz tanári feladat, mert időben lényegesen hosszabb ezek elérése.

A tanár érdeklődése és saját munkájára irányuló magatartása, szükségszerűen hat a tanulókra és a csoport kapcsolatára.

A virtuális tanteremben a következő pozitív attitűdöket tartottuk a legfontosabbaknak a kurzus elején:

időmegtakarítás, költséghatékonyság

újdonság varázsa, ezzel a technikával is lehet tanulni, igen, ez hatékony, trendi

új technikai eszközök

virtuális jártasság

színesebb tanulási folyamat

önszervező tanulás

időmenedzselés

tevékenység-központú tanulási forma

különlegesség érzése

rendszeres, folyamatos tanulás

Előnyeit összeszedve felmerül a kérdés, hogy miért nem gyakori a csoportos forma? A kiscsoport kis létszámot jelent, nem költséghatékony, több "tanárra" van szüksége, sok csoportot kell alkotni a hatékony munkához. Sokszor pénzügyi kérdések, míg előadásokat bár hány embernek lehet tartani dömping- szerűen, addig csoportos munkát nem. Az infokommunikációs eszközök használatának és konnekt csoportok alkotásának andragógiai oka is van, nem elég felkészültek még az andragógusok.

Hálózati tanulás, egy kísérlet részei lettünk. Remélem megtudhatjuk a kurzus végén, hogy milyen eredményeket, tapasztalatokat hoztunk. Hogy lesz esetleg az utánunk következő csoport számára újítás az SL-ben töltött idő alatt, lesz-e valami másként szervezve, bővülnek-e a feladatok vagy lesz-e olyan részfeladat amit mi ihlettünk.... Érdekelne. De ez a félév számunkra volt a legnagyobb kísérlet! Sikerült-e konnektivistává válunk? Létre hoztuk-e közös tudást? Ki mikor, milyen impulzusok hatására írta meg első bejegyzését? Valóban az első, előadások utáni gondolatokat tartalmazza és a második blogjbejegyzés egy összegzés? Az elmúlt hét áttekintése cikkek, tanulmányok, kapcsolódó anyagok és természetesen egymás blogbejegyzéseinek olvasása után? Hogy hoztunk-e létre közös tudást, persze mindenki megválaszolhatja magának és érdemes lenne feltenni a kérdést azoknak, akik a kurzust nem gyakorlati módon teljesítik, hiszen az segítségükre (nekik is, elsősorban nekik) készül a közös dokumentumunk. Felmerült sokunkban a kérdés, ahogy olvasom a bejegyzéseiteket, hogy lehet-e saját véleményt közölni, hogy mennyire tudjuk egymást kiegészíteni. Tudunk-e egyáltalán helyesen konnektálni.

A konnektivista tanulásszervezési mód fontos jellemzője, hogy közös, új tudásnak, produktumnak kell keletkeznie. A közös dokumentum kapcsán újabb kérdések halmozódtak fel, mit jelent a közös, új tudás? Létre hozok-e bármi újat a mai blogom tartalmával, amikor például a mostani is leginkább egy önreflexió. És inkább az előző folytatása, mint külön álló egység (bár jócskán benne van az a többlet és visszatekintés, amit tőletek, a Ti írásaitok alapján kaptam.)

Fontosak a lazább kapcsolatok, amelyek az alapot adják és az erősek, amelyek az irányt, ilyen a tanár szerep helyett a facilitátor. Itt a tanulás tevékenység egyéni, ritkán ér össze a tanulócsoportok tagjai vagy tanuló- tanár között a folyamat (egyéni vagy csoportos konzultáció). Az oktatásra fókuszáló tananyag- és tanár központú oktatás tevékenység-központúvá válik, ahol az ismeret átadása a cél, a tanuló munkája pedig egy facilitátor szerepet betöltő tanár segítségével történik.

Aki a távoktatással először találkozik, bizonyára többször szeretne egy segítőre támaszkodni, mint azok a rutinosabb hallgatók, akik már vettek részt távoktatásban, akik ismerik ennek lehetőségeit, színtereit. Segítséget igényelnek, sokszor szükségük van tájékoztatásra és elengedhetetlen az alapkövetelmények összefoglalása (tantárgy szakmai követelménye). Szakmai és módszertani támogatást is vár a tanuló a képzőktől, amit már a távoktatásban előzően is résztvevők kisebb arányban tesznek, hisz a rendszerben való jártasságukat megszerezték. Bennük általában csak speciális kérdések születnek. Javasolt egy általános tanácsokat tartalmazó „tanulói útmutatót” elkészítése, ami mindenki számára segítséget nyújt a rendszer és a helyi követelmények megismerésében.

Nincs univerzális tanulási módszer. Mindenki másként tanul! Kérdés, hogy tevékenység-központú vagy tartalomközpontú legyen-e a távoktatás. Sokszor hallható a kritika, hogy nem jó, nem hatékony a távoktatás. De ezekben az esetekben a vezető szerepe van rosszul meghatározva. Leginkább tevékenyen lehet új tudást, kompetenciát megszerezni, így szerencsésebb a tevékenység-központú oktatásszervezés. Azonban ennek megkonstruálása sokkal bonyolultabb, mint a tananyagközpontú oktatásé. A tevékenység-központú tanulásszervezésnek nincs zárt a kimenetele, ezért sokkal munkaigényesebb a folyamat megszervezése, illetve menedzselése. A konnektálásban mindkettő megteremtődhet idővel, de úgy érzem a kurzus alatt jelenleg az a cselekvés állandóságát tanultuk meg elsősorban.

A gondolatokat is serkenti, hogy azok megszületnek egymás kommentjeihez, bejegyzéseihez kapcsolódva, de a visszacsatolás szükségessége, azok intenzitása a mennyisége sokszor nekem nem volt valósághű a kurzus elején. Sokszor érzetem inkább a kényszert, a motiváció helyett. Ettől nehezen ösztökél újabb és újabb megnyilvánulásokra. De vajon miért jó ez? Tűnődöm ezen nap mint nap. Mert az én habitusom, az én "beszélőkém" nem ilyen. Ennél sokkal kevesebbet szeretek mutatni magamból. Élő szóban csendes vagyok, írásban sem jellemző rám a terjengősség, sőt, jóval inkább az ellenkezője. Egyáltalán nem érzek késztetést arra, hogy megosszam veletek melyik busz megállóban állok éppen, hogy este melyik filmet nézem meg, hogy karaktereket számlova blogot írjak, független attól, hogy ez az általam választott tanulmányokhoz kapcsolódik vagy sem. Most például a bejegyzésem írása előtt egy cikket fordítottam egy referátumhoz, nemsokára közzé teszek számotokra a Twitteren is, de sose említettem volna senkinek azt, hogy pont ezzel foglalkozom. A végeredményről írtam volna egy emailt a csoportmunkát érintő csoporttársaimnak és természetesen ha összeáll az előadás prezentálom majd, dehát az a végeredmény, nem a tény, hogy csinálom, nem egy köztes eredmény a munka folyamatában.

Biztos vagyok benne, hogy könnyebb a nyitottabb személyiségek, a szereplést kedvelők számára és a produktumuk is sokkal kellemesebb, olvasmányosabb, megragadóbb, emlékezetesebb. Velem talán az a baj, hogy mások élete sem érdekel ilyen felületesen/ vagy ilyen mélységig. Tényleg csak funkcionálisan, a "használható" információk befogadására törekszem. Bár az előző gondolat kapcsán nagy kérdés számomra, hogy ez valójában melyik. Felületes vagy mély? Veletek sose kerültem volna kapcsolatba, nagy valószínűséggel. Sose tudhattam volna meg semmit a gondolataitokról, a témákhoz kapcsolódó érzéseitekről, véleményeitekről, alakuló, változó tudásotokról.

De mire lehet jó ez a terjedelmes és sok- sok megnyilvánulás? Aminek nincs vége, ahogy az megfogalmazódott a Facebookról szóló filmben "ennek soha sincs vége, ez olyan, mint a divat." Régen egy valaki megírt egy könyvet azt elolvasták ezren, megírt egy színdarabot, azt megnézték ezren, a feltalálók feltaláltak valamit... ezekről mi olvasók, nézők, tanulók, legyen szó bármely aktuális szerepről, értesültünk. "Csak" értesültünk.

Nem gondolkoztak közösen, legalábbis nem ennyien. Tanárok tanítottak, amihez használtak mások által megírt tudásanyagokat. De nem születtek ezáltal újabb irányok, újabb gondolatok, újabb ötletek. Vagy legalábbis nem ennyi. Ma cél, hogy egymás gondolataiba beleszólhassunk. Kiegészíthessük azokat. Cél, hogy több legyen mint a kiindulópont és a kiindulópontkor várt, lehetséges eredmény. Egy mátrix alakul ki, amely itt- ott kicsomósodik és abból újabb és újabb gondolatok születnek, újabb irányt vesznek.

Lehet, sőt biztos, hogy azok közé tartozom (remélem idővel ez múltidővé válik), akiknek csak az jelenti a tanulást, ha rögtön, láthatóan van kézzel fogható eredménye. Miért jó ez nekem? Hogy tanulok konkrétan belőle? Hogy fogom használni? Fogom használni valaha a Secound Life-ot? Soha nem mond, hogy soha alapon megeshet. De azt hiszem, ez már egy új megközelítés és tényleg egy szemléletmód váltás! Bajban vagyok vele és ez is csak ötletelés, hogy miért szükséges ez az egész.

Idővel ha sokat írok, természetes lesz mint a beszéd. Akik írnak, csak a végeredményt, gondolataik végét írják le. Ha itt ülnének és elmesélnék ugyanazt, amit most leírnak, sokkal többet mondanának ugyanarról. És a belelátnánk a fejükbe? Még több gondolat társulna ugyanahhoz a témához. Sőt, sokkal több érzelem. És ha azokba itt- ott bekacsolódhatna más is, mi lenne a végeredmény? Egyre többet írok majd le a gondolataimból, mert muszáj írnom. Ha nem a gyakorlati teljesítését választom a kurzusnak, nem írok le egy árva sort se. De ha igen, azt sem mutatom meg senki, ez egészen biztos. De most írok. Sokszor, sokat, mert a terjedelmesen és sokszor kell írjak. Többet ér majd, mert többet mutatok a gondolataimból, mint ha végeredményről értesítenélek csak titeket. Nézzük csak! Ha például ezt írom: Menjünk fel holnap a János- hegyre. Szóban, azt mondanám: Figyelj, arra gondoltam, holnap menjünk fel János- hegyre, szép idő lesz sétálhatnánk egyet. Ezt gondolom, mielőtt leírom: Holnap fel kéne menni a János- hegyre. Nem, inkább bringázzunk fel a hegyre, szép idő lesz. Hmmm, mi van ha elered az eső, még nincs itt a tavasz, legyen busz.

És ti csatlakoztok hozzá, én meg a ti gondolataitokhoz. Amiből születik még egy és még egy és még nyilván valóan sok száz lett a kurzus végére. Elkezdődik egy véleménycsere az azonos intellektuális érdeklődéseinek síkján. És a közös tudás mindig több!

Az előadást hallgatva időről időre előtérbe került az a kérdés a fejemben -amit a kuruzus gyakorlati teljesítésére való jelentkezéskor igen, de a félév során szinte alig volt időm átgondolni- vajon mi motívál? A vizsgán való megfelelés, a sikeres félév teljesítése vagy a konnektivizmusban való részvétel, egy új tanulási forma megismerése? Visszaolvastam most, hogy a kurzus elején milyen gondolataim voltak, mit láttam a konnektivista életből, hogy összevethessem azzal, amit most gondolok.

Amikor az első héten kiderült számomra, hogy lehet kollokviumot és gyakorlati teljesítést is választani a kurzuson, gyakorlatiasként ismerve önmagamat és átnézve a félév egyéb teendőit, inkább az online jelenlét felé húztam, de természetesen az volt az első gondolatom, hogy megnézzem a tematikát, vajon melyik esetben mit is tanulhatok, mit kell tennem a félév során. Na ezzel el is dőlt a kérdés, megpillantottam azt, amire két hete megkaptam a választ, hogy is működnek technikailag ezek az órák. Megakartam tanulni a Ustream tv használatát, illetve a realtime közvetítések lehetőségét. Gondoltam végre itt az alkalom, hogy átlássam és új helyeket fedezzek fel az eddigiek mellé arra, hogy hol készülnek a prezentációk, hogy tényleg csak egy mikrofon szükséges-e ahhoz, hogy vegyük az élő hangot és alatta lássuk a prezetntációt akár a Youtube alkalmazásában, akár az Apple-ös Itune-z alkalmazás segítségével. Hogy átgondoljam mekkora lépés, ha mondjuk az online órának én is részese lehetek a kérdéseimmel. Így indultam neki, pontosabban a kérdések tizedével, mert a lehetőségeket sem láttam, idővel születtek az újabb és újabb kérdések, de szerencsére ezt választotta. Biztos vagyok benne, hogy a kollokviumra való készülés során nem lettem volna ennyire arra kényszerítve, hogy átlássam a technika adta lehetőségeket (ehhez tényleg kényszer kell nálam, nincs hozzá motívációm, nem szeretem). Bánnám, ha nem tanultam volna meg, így már kevésbé idegenek számomra és az egész témához bátrabban nyúlok hozzá.

Ezt írtam az egyik első bejegyzésemben: "Kinyitja az ember szemét egy új lehetőség felé. Néha nem látja azt az ember, ami az orra előtt van és a "szájába kell rágni" hogy rájöjjön a jelentőségre. A minap bóklásztam az SL térben és találkoztam egy férfivel (na ebben nem vagyok egészen biztos, külseje alapján annak ítéltem de a neve elbizonytalanított). Segítséget kaptam tőle, nagyon kedves volt, hogy ennyi időt szánt rám, igazán lenyűgözött a lelkesedése és önzetlen segítsége. Látta, hogy keresek ezt azt a térben és nem megy az a bizonyos teleportálás. Adott hasznos tanácsokat, egyszerű útvonalakat, körbe vezetett az általa szeretett és számomra fontosnak bizonyuló (ő megítélése alapján) helyeken. Mint kiderült, informatikát tanít a szegedi egyetemen és ő is most tanulmányozza (tanárként) a rendszert. Illetve a konnektivizmust, annak megjelenési formáit a távoktatásban. Mesélt sokat arról, hogy miért olyan fontos, hogy mi lehet, mai szemmel, innen nézve a "kifutása", hová juthat, hova fejlődhet. Elbűvölt a hite, a meggyőződése, a vehemenciája amivel ezt ecsetelte és komolyan elgondolkoztatott végre, először, hogy milyen óriási lépést jelent mindez." Ez volt az első, hogy kívülről konkrét érzelmeket is kaptam a kurzushoz és gondolkozásra sarkallt. Mi lehet a célja? Mire juthatok, mit tanulhatok? Hogyan illeszkedik mindez az andragógia fejemben lévő eddigi rendszeréhez.

Idővel megtanultuk az eszközrendszereket nem csak használni, hanem tudatosan, jól használni, mint ahogy az elhangzott az utóbbi előadáson is, nem mindegy, hogy mire használjuk a Twittert. Egy- két nap vagy talán inkább hét alatt, de megszoktuk, megértettük, elkezdtük követni a szakmai oldalakat, olvasgatni egymás tweetjeit és nem csak szolga mód kirakni a sajátunkat a kötelező mennyiségben.

Közben idő előrehaladtával felmerültek kérdések, hangosan vagy kinek- kinek magában, például a blogírást fogjuk-e folytatni a félév befejezése után. Nagy kérdés, hogy az online aktivizmus előnyeit képesek vagyunk kihasználni, előnyünkre formálni. Mint "civilek" és mint andragógusok? Ez korunk egyik legújabb kihívása? Egy új verseny az oktatásban? Az iskolai oktatás versenye? A hagyományos tantermi oktatási formával száll versenybe a távoktatás? Mire jó ez? Kiknek jó? Mit lehet ezzel megoldani? Kinek mi a szerepe benne? Valóban szélesebb kör juthat majd információhoz vele, többen tanulhatnak majd? Mennyivel több ez, mint a tantermi oktatás?

A számítógép és a világháló használatának lehetősége és képessége mindenki számára rendelkezésére kell álljon, hogy mindenki teljes értékű tagja lehessen az információs társadalomnak. E felé vezető úton az egyik legfontosabb cél az információs társadalom három alappillérének megléte: infrastruktúra, ismeret és az igény. Minden típusú oktatási intézményben be kellene vonni az IKT-ban rejlő lehetőségeket, amelyek nemcsak egyénileg, de társadalmilag is produktivitást eredményeznek. Bővültek a tudásszerzés helyszínei és alapjaiban megváltozott az oktatási változások értelmezése az oktatátásban, nevelésében is.

A távoktatás elterjedése számos okra vezethető vissza. Az Európai Unió 2001-es eLearning-akciócsomagja a digitális műveltség és az ehhez szükséges készségek, valamint az internet-elérés biztosítását célként fogalmazta meg (Zarándy, 2003). A 2002-ben, kormányszintű rendeletben elfogadott LLL koncepció, a tudás-alapú társadalom fontossága egyaránt a tanulási igény tömegessé válását eredményezték, ugyanakkor szükségessé vált, hogy a hagyományos tanítás mellett gazdaságos, rugalmas, tanulói önállóságot lehetővé tevő, nyitott tanulási formák jelenjenek meg. A tanulási formák nem kizáróak, kölcsönösen támogathatják, kiegészíthetik egymást.

„Az e-learning néven összefoglalható fejlesztések, programok, tananyagok a tanulásszervezés, tanulásirányítás és tanulás-támogatás olyan formáit jelentik, amelyek három, jól körülírható forrásból merítenek: a számítógéppel segített tanulás eszközrendszere, az internetes, webalapú tanulás eszközrendszere, a távoktatás tapasztalatai és eszközrendszere.” (Komenczi, 2006. 10.o.).

Egyre fontosabb, hogy minél több mindent tudjunk és ismerjünk, hogy minél tájékozottabbak és sokoldalúbbak legyünk. Fontos, hogy lépést tudjunk tartani a világ állandó változásaival, boldogulni és érvényesülni tudjunk. Szerencsés az, aki szerteágazó tudással rendelkezik, több nyelven beszél, sokrétű gyakorlata van. Az ismeretek alkalmazásához azonban sok-sok időre van szükség és a gyakorlat megszerzése sem egyszerű feladat.

„Ha egyetlen elvre kellene leszűkítenem az oktatáslélektant, akkor ezt mondanám: a tanulást befolyásoló legfontosabb tényező az, amit a tanuló már tud. Ismerjük meg ezt a tudást, s a gyermeket tanítsuk ennek megfelelően.” (David Ausubel)

A legsürgetőbb azonban a felnőttoktatás területe, hiszen egyre több és több embernek lenne szüksége arra, hogy átképzéssel, esetleg újabb tanulmányokkal munkát szerezhessen.

Azt gondolom, már mindannyian látjuk a nagyszerűségét, biztos lábakon állunk jóval több dologban, mint a kurzus kezdetén és megannyi hiányosságal szembesültünk hétről- hétre. Látjuk a különbséget a technikai lehetőségek és a kidolgozott módszertannal párosult oktatáasi forma között. Tudjuk mit mire lehet és kell használni és hogy hova forduljunk ezt egyszer alkalmazni is szeretnénk majd pedagógusként, andragógusként. Rengeteg kezdeti kérdés került megválaszolásra az elmúlt hetekben.

És ami a legfontosabb, ráéreztünk az ízére!

Zarándy Ákos: A távoktatási kapacitás növelése, új tanulási formák elterjesztése, a minőség-ellenőrzés kérdései az e-tanulás területén, 2003

http://www.inforum.org.hu/ebefogadas/az-e-befogadas-kezdemenyezes/

http://infovilag.hu/hir-13045-digitalis_eselyegyenloseg_sikeres_magyar.html

A hálózati tanulásban a hagyományoshoz képest kevesebb iskolásra van szükség. Gyorsabb a hozzáférhetősége és emellett jellemzője az egyidejűség, a virtualitás és a megosztott tudás. Különösen nagy újdonság a hagyományos oktatási formához képest, hogy keresési utakat keresünk önmagunk és a csoport számra és a bizonyosság kérdésessége, ami az eddig megismert tanulási formában kiharcolt erényként jelent meg. Fontos ismérv az IKT kompetencia, a gördülékeny eszközhasználat. Ettől talán másképp kell tekintsünk a tanulási modellekre.

A három alapmodell a 1. Behaviorista, 2. Kognitivista és a 3. Konstruktivista

Az első tanulási modell a pavlovi kísérlet analógiáján a viselkedésen alapul, amelytől függ a tanulási eredményesség. A változás tartóssága a viselkedés következményeitől függ. Esetünkben, az IKT jellemzőit összegezve és a tanulási folyamat erősítésének lehetőségeit kutatva, fontos a viselkedést kialakító, megváltoztató környezet megtervezése.

A második modellnél, a kognitivista tanulási modellnél már mentális tanulási folyamatról beszélünk, ahol már szükség van a modellhez előzetes tudásra, megoldó képességre. Az új információk régieket hoznak elő, azok közé illesztjük be őket és alakítjuk ki a tanulási folyamat során a kognitív térképünket.

A konstruktivista tanulási modellben másokra is szükségünk van. A tanulási folyamat másokkal együttműködve valósul meg. Élővé tehetjük ezt a tanulási modellt csoportos munka során, kihasználva azt, hogy a csoporttagok tudása összegződik és a probléma megoldása, a saját problémáik sikeres és sikertelen eredményeinek tapasztalatával jön létre. Emellett fontos mások figyelése, óriási segítség a csoportos tanulásban egymás segítése, értékelése.

A didaktikai modellek hogy hasznosulnak, mik azok az elemek, amelyek mindegyikben megjelennek, mindegyik eredménye?

A produktivitást mindenképpen ide sorolnám, jóval nagyobb szerephez jut, mint ezt megelőzően. A résztvevő sokkal produktívabban veszt részt a tanulási folyamatban. Aktív, részese a kialakításnak, talán azért mert, a tanári szerep is megváltozott. Produktívan a meglévő tudásából újat hoz létre és ezt közzé teszi. Ezekkel a gondolatokkal másokat inspirál új gondolatokra és szerencsés esetben beindít egy körfolyamatot egy tanulási folyamatot. Létrehozunk új tartalmakat és azokat megosztjuk. Ez sokkal több értékelést, visszacsatolást okoz, mint a hagyományos oktatási forma, hisz ott csak a tanárra hárul ez a folyamat, míg itt egy közösség is értékeli a résztvevőt.

Továbbá a tanulási folyamatban rendelkezésre állnak közös információforrások, mint közös Google dokumentumok, megosztott egyéb anyagok, fórumok... Nem hagyható figyelmen kívül, hogy napjainkra a számítógépes technológia a hallgatók életének szerves részét képezi. És természetesen erre a legjobb példa a konnektivista tanulás és a jelenlegi saját példánk. Hogy valóban mennyire, szinte már a kurzus elején átjárta az életünket ez a fajta felfogás, ez a fajta tanulási mód, ami életszemléletté válik egyre jobban érezhetően. Átalakítja az életritmusunkat, időt szorítunk neki. Reggel korábban kelünk vagy később fejeződik be a nap és kitölt egy- egy rövid hiátust, akár egy ebédszünetet, akár egy hosszabb utazást. Sokszor egymással is erről beszélünk más helyett, hogy tanuljunk, hogy behozzuk lemaradásainkat és egymásnak segítsünk, legyen az technikai probléma vagy tananyagbeli kérdés. Felmerül, hogy mennyi minden más hasznos és értékes dologtól veszi el a lehetőséget és időt, de közben rájövünk, hogy mennyi minden mást könnyít meg. Igazából csak át szerveződünk, átalakulunk. Itt elvesz, ott hozzáad, mert számos más feladatot sokkal gyorsabban, sokkal hatékonyabban tudunk megoldani, legyen az munka feladat vagy tanulási egyéni vagy közös teendő.

Kiválóan lehet tanulni az internet segítségével közösségben. Idegenkedünk tőle, mert nem ismerjük eléggé a technikai alapjait. Mert egyszerre személyes és személytelen, nem tudjuk ki áll az avatar mögött (aminek még csak metakommunikációja sincs), nehezebb is a kommunikáció, ráadásul az eszköz használata is nehézséget jelent és mindehhez még gondolkozni, ötletelni, produkálni is kell, sokszor időre.

Egyre fontosabb, hogy minél több mindent tudjunk és ismerjünk, hogy minél tájékozottabbak és sokoldalúbbak legyünk. Fontos, hogy lépést tudjunk tartani a világ állandó változásaival, boldogulni és érvényesülni tudjunk. Szerencsés az, aki szerteágazó tudással rendelkezik, több nyelven beszél, sokrétű gyakorlata van. Az ismeretek alkalmazásához azonban sok-sok időre van szükség és a gyakorlat megszerzése sem egyszerű feladat.

„Ha egyetlen elvre kellene leszűkítenem az oktatáslélektant, akkor ezt mondanám: a tanulást befolyásoló legfontosabb tényező az, amit a tanuló már tud. Ismerjük meg ezt a tudást, s a gyermeket tanítsuk ennek megfelelően.” (David Ausubel)

A legsürgetőbb azonban a felnőttoktatás területe, hiszen egyre több és több embernek lenne szüksége arra, hogy átképzéssel, esetleg újabb tanulmányokkal munkát szerezhessen és ez az életszakasz az, ami leginkább kihasználhatja a konstruktivista tanulás előnyeit, hiszen alapja az andragógia nagy kérdése, hogy hogyan lehet a meglévő tapasztalatra alapozni a tanulásban. Ez esetben a csoportos tanulás folyamatában a csoporttagok meglévő tudását és tapasztalatát hogyan lehet a leghatékonyabban kihasználni.

Távol állt eddig tőlem a távoktatás, egyelőre eddig sosem választottam tanulóként sem, hiába volt adott a lehetőséget. Nem kíméltem az időmet és energiámat ha tanulásról volt szó, inkább utaztam többet vagy töltöttem többit időt a személyes jelenléttel, minthogy távoktatással sajátítsak el valamit. De most, az andragógus felé válás útján, kezd átalakulni az elképzelésem, látom egyszerre a technikai tudásom miatti korlátokat, amitől ez nehézkes, ami miatt tisztán látszik, hogy még hosszú az út a jártasság megszerzéséig, de egyszerre érzem, hogy mennyivel több információ juthat el egységnyi idő alatt hozzám. Hogy talán egy irányított modellben, mi minden alakulhat másképp, mit jelenthet a csoportos tanulás.

Visszatérve a produktivitásra, mert ebből következik, illetve párhuzamos létezik a konnektivizmus egyik nagy lépése az adaptivitás, amellyel felmérik a résztvevőket és egységes tananyagot hoznak létre a számukra. Számít minden résztvevő, a nézőpontjuk, gondolataik, ezeket ötvözni próbálják és mindegyik által jobbá és jobbá tenni, előre vinni a kívánt cél felé a folyamatot és nem elnyomni, egységesíteni.

Ilyenkor összegződhet a motiváció a tanuláshoz, ami kitartást és még nagyobb lendületet adhat az egyes résztvevőknek, nemcsak a saját adottsága és kitartása, a tanítás minősége és a tananyag megértésének képessége befolyásolja. Hiszen mindenki életéhez másképp kapcsolódik, valakinek a munkájához elengedhetetlen a megszerzett tudás, van akit a sikeres vizsga és ezáltal a papír megszerzése motivál, mert például egy EU-s pályázathoz nemcsak a tudása, hanem az ezt igazoló bizonyítványra is szüksége van. Van aki magáért a tanulásért csatlakozik egy távoktatáshoz, mert az élethosszig való tanulás tényleg az élete és mindennapjai része. A motivációk változatossága, a gyakorlati megvalósulások széles skálája segít az egyéneknek a tanulási folyamatban. Akkor lehet hatékony képzéseket kialakítani, ha figyelembe vesszük a tanulók attitűdjét, motiválhatóságuk feltételeit. Sokszor közelebb kerül a gyakorlati haszon és siker mások által, mások példáinak nyomon követésével és választ kapnak arra, hogy mire is jó ez nekem. Hiszen a felnőttoktatásban résztvevő tanulók motivációs alapja ez. Oktatásukat mindig gyakorlati oldalról kell közelíteni és világossá tenni azt, hogy mire jó az amit tanulnak az ő életükben.

Tanuláson van a hangsúly, a tanár információ átadó szerep inkább lesz támogató, segítő oktató. Célkitűzése az irányítás a monitorizálás, amellyel a haladást segít elő. Annak különböző fázisaiban ellenőrzi hol tart a folyamat, befolyásolja más irányba, más eszközökkel ha szükséges és korrigálja az eddigieket ha azt kívánja a további előrehaladás a cél felé. Tapasztalati úton juthatunk új tudáshoz, így más szerepekben mutatkozik meg tanár és diák egyaránt. Sokszor ezek pszichológiai szerepek is, hisz a tanár egy mentorrá, szinte atyai jó baráttá is válhat aki segíti az utat. Sokszor a tanár- tanuló viszonya szorosabb, mint az osztálytermi kapcsolatban. A diáknak meg az osztálytermi tanuláshoz képest számtalan új kompetenciára van szüksége a rutin megszerzéséről nem is beszélve ahhoz, hogy megvalósítás az önszervező tanulást.

Összehasonlítva:

A tanár vonatkozásában a tanulók személyes tapasztalatának bevonása lehetségessé válik. Egyénre szabott a távoktatás, a tudás specifikációjának, szelekciójának, a tudásforrás elérésének módszereit adja át a tananyag révén a tanár.

A tanár, a tananyag és a tanuló vonatkozásában bemutatott változások érintik a tanulási folyamat szociális, kognitív és didaktikai oldalát. A hagyományos oktatáshoz képest az alábbi elmozdulásokat emelhetjük ki:

• Az oktatás, tananyag keretjellegű, individualizálásra ad lehetősége, IT megoldások, technológiai lehetőségek állnak rendelkezésre a megvalósítás során.

• A tanuló önállóan, rugalmasan tanul. A haladás önfegyelmet feltételez.

• A tanár szervező, közvetítő szerepe megnő, támogatja, facilitálja a hallgatót. Összegezve, fő problémának tekinthető, hogy az IT negatív hatásokat hordozhat (pl. bizonytalanság, szorongáskeltés). Nehézséget okozhat az érdeklődés, motiváció, elköteleződés fenntartása. Olyan megoldások kialakítására van szükség, amelyek „biztosítják” a személyességet, az "arc" megőrzését a tanár-tanuló kapcsolatban.

A tanuló vonatkozásában speciális heterogén csoportok jelennek meg, ugyanazon szakmából, de eltérő életkorú, munkatapasztalatú, motivációjú, képzettségű és tanulási tapasztalatú

hallgatók.

Önirányítást feltételező, motiváció-, érdeklődés fenntartását igénylő, aktív tanulás feltételez a távoktatás.

Pillmann Judit: Az előzetes tudás felmérése és elismerése, 2006. 03. 12.

Zarándy Ákos: A távoktatási kapacitás növelése, új tanulási formák elterjesztése, a minőség-ellenőrzés kérdései az e-tanulás területén, 2003

 A hálózati tanulásban a hagyományoshoz képest kevesebb iskolásra van szükség. Gyorsabb a hozzáférhetősége és emellett jellemzője az egyidejűség, a virtualitás és a megosztott tudás. Különösen nagy újdonság a hagyományos oktatási formához képest, hogy keresési utakat keresünk önmagunk és a csoport számra és a bizonyosság kérdésessége, ami az eddig megismert tanulási formában kiharcolt erényként jelent meg. Fontos ismérv az IKT kompetencia, a gördülékeny eszközhasználat. Ettől talán másképp kell tekintsünk a tanulási modellekre.

A három alapmodell a 1. Behaviorista, 2. Kognitivista és a 3. Konstruktivista

Az első tanulási modell a pavlovi kísérlet analógiáján a viselkedésen alapul, amelytől függ a tanulási eredményesség. A változás tartóssága a viselkedés következményeitől függ. Esetünkben, az IKT jellemzőit összegezve és a tanulási folyamat erősítésének lehetőségeit kutatva, fontos a viselkedést kialakító, megváltoztató környezet megtervezése.

A második modellnél, a kognitivista tanulási modellnél már mentális tanulási folyamatról beszélünk, ahol már szükség van a modellhez előzetes tudásra, megoldó képességre. Az új információk régieket hoznak elő, azok közé illesztjük be őket és alakítjuk ki a tanulási folyamat során a kognitív térképünket.

A konstruktivista tanulási modellben másokra is szükségünk van. A tanulási folyamat másokkal együttműködve valósul meg. Élővé tehetjük ezt a tanulási modellt csoportos munka során, kihasználva azt, hogy a csoporttagok tudása összegződik és a probléma megoldása, a saját problémáik sikeres és sikertelen eredményeinek tapasztalatával jön létre. Emellett fontos mások figyelése, óriási segítség a csoportos tanulásban egymás segítése, értékelése.

A didaktikai modellek hogy hasznosulnak, mik azok az elemek, amelyek mindegyikben megjelennek, mindegyik eredménye?

A produktivitást mindenképpen ide sorolnám, jóval nagyobb szerephez jut, mint ezt megelőzően. A résztvevő sokkal produktívabban veszt részt a tanulási folyamatban. Aktív, részese a kialakításnak, talán azért mert, a tanári szerep is megváltozott. Produktívan a meglévő tudásából újat hoz létre és ezt közzé teszi. Ezekkel a gondolatokkal másokat inspirál új gondolatokra és szerencsés esetben beindít egy körfolyamatot egy tanulási folyamatot. Létrehozunk új tartalmakat és azokat megosztjuk. Ez sokkal több értékelést, visszacsatolást okoz, mint a hagyományos oktatási forma, hisz ott csak a tanárra hárul ez a folyamat, míg itt egy közösség is értékeli a résztvevőt.

Továbbá a tanulási folyamatban rendelkezésre állnak közös információforrások, mint közös Google dokumentumok, megosztott egyéb anyagok, fórumok... Nem hagyható figyelmen kívül, hogy napjainkra a számítógépes technológia a hallgatók életének szerves részét képezi. És természetesen erre a legjobb példa a konnektivista tanulás és a jelenlegi saját példánk. Hogy valóban mennyire, szinte már a kurzus elején átjárta az életünket ez a fajta felfogás, ez a fajta tanulási mód, ami életszemléletté válik egyre jobban érezhetően. Átalakítja az életritmusunkat, időt szorítunk neki. Reggel korábban kelünk vagy később fejeződik be a nap és kitölt egy- egy rövid hiátust, akár egy ebédszünetet, akár egy hosszabb utazást. Sokszor egymással is erről beszélünk más helyett, hogy tanuljunk, hogy behozzuk lemaradásainkat és egymásnak segítsünk, legyen az technikai probléma vagy tananyagbeli kérdés. Felmerül, hogy mennyi minden más hasznos és értékes dologtól veszi el a lehetőséget és időt, de közben rájövünk, hogy mennyi minden mást könnyít meg. Igazából csak át szerveződünk, átalakulunk. Itt elvesz, ott hozzáad, mert számos más feladatot sokkal gyorsabban, sokkal hatékonyabban tudunk megoldani, legyen az munka feladat vagy tanulási egyéni vagy közös teendő.

Kiválóan lehet tanulni az internet segítségével közösségben. Idegenkedünk tőle, mert nem ismerjük eléggé a technikai alapjait. Mert egyszerre személyes és személytelen, nem tudjuk ki áll az avatar mögött (aminek még csak metakommunikációja sincs), nehezebb is a kommunikáció, ráadásul az eszköz használata is nehézséget jelent és mindehhez még gondolkozni, ötletelni, produkálni is kell, sokszor időre.

Egyre fontosabb, hogy minél több mindent tudjunk és ismerjünk, hogy minél tájékozottabbak és sokoldalúbbak legyünk. Fontos, hogy lépést tudjunk tartani a világ állandó változásaival, boldogulni és érvényesülni tudjunk. Szerencsés az, aki szerteágazó tudással rendelkezik, több nyelven beszél, sokrétű gyakorlata van. Az ismeretek alkalmazásához azonban sok-sok időre van szükség és a gyakorlat megszerzése sem egyszerű feladat.

„Ha egyetlen elvre kellene leszűkítenem az oktatáslélektant, akkor ezt mondanám: a tanulást befolyásoló legfontosabb tényező az, amit a tanuló már tud. Ismerjük meg ezt a tudást, s a gyermeket tanítsuk ennek megfelelően.” (David Ausubel)

A legsürgetőbb azonban a felnőttoktatás területe, hiszen egyre több és több embernek lenne szüksége arra, hogy átképzéssel, esetleg újabb tanulmányokkal munkát szerezhessen és ez az életszakasz az, ami leginkább kihasználhatja a konstruktivista tanulás előnyeit, hiszen alapja az andragógia nagy kérdése, hogy hogyan lehet a meglévő tapasztalatra alapozni a tanulásban. Ez esetben a csoportos tanulás folyamatában a csoporttagok meglévő tudását és tapasztalatát hogyan lehet a leghatékonyabban kihasználni.

Távol állt eddig tőlem a távoktatás, egyelőre eddig sosem választottam tanulóként sem, hiába volt adott a lehetőséget. Nem kíméltem az időmet és energiámat ha tanulásról volt szó, inkább utaztam többet vagy töltöttem többit időt a személyes jelenléttel, minthogy távoktatással sajátítsak el valamit. De most, az andragógus felé válás útján, kezd átalakulni az elképzelésem, látom egyszerre a technikai tudásom miatti korlátokat, amitől ez nehézkes, ami miatt tisztán látszik, hogy még hosszú az út a jártasság megszerzéséig, de egyszerre érzem, hogy mennyivel több információ juthat el egységnyi idő alatt hozzám. Hogy talán egy irányított modellben, mi minden alakulhat másképp, mit jelenthet a csoportos tanulás.

Visszatérve a produktivitásra, mert ebből következik, illetve párhuzamos létezik a konnektivizmus egyik nagy lépése az adaptivitás, amellyel felmérik a résztvevőket és egységes tananyagot hoznak létre a számukra. Számít minden résztvevő, a nézőpontjuk, gondolataik, ezeket ötvözni próbálják és mindegyik által jobbá és jobbá tenni, előre vinni a kívánt cél felé a folyamatot és nem elnyomni, egységesíteni.

Ilyenkor összegződhet a motiváció a tanuláshoz, ami kitartást és még nagyobb lendületet adhat az egyes résztvevőknek, nemcsak a saját adottsága és kitartása, a tanítás minősége és a tananyag megértésének képessége befolyásolja. Hiszen mindenki életéhez másképp kapcsolódik, valakinek a munkájához elengedhetetlen a megszerzett tudás, van akit a sikeres vizsga és ezáltal a papír megszerzése motivál, mert például egy EU-s pályázathoz nemcsak a tudása, hanem az ezt igazoló bizonyítványra is szüksége van. Van aki magáért a tanulásért csatlakozik egy távoktatáshoz, mert az élethosszig való tanulás tényleg az élete és mindennapjai része. A motivációk változatossága, a gyakorlati megvalósulások széles skálája segít az egyéneknek a tanulási folyamatban. Akkor lehet hatékony képzéseket kialakítani, ha figyelembe vesszük a tanulók attitűdjét, motiválhatóságuk feltételeit. Sokszor közelebb kerül a gyakorlati haszon és siker mások által, mások példáinak nyomon követésével és választ kapnak arra, hogy mire is jó ez nekem. Hiszen a felnőttoktatásban résztvevő tanulók motivációs alapja ez. Oktatásukat mindig gyakorlati oldalról kell közelíteni és világossá tenni azt, hogy mire jó az amit tanulnak az ő életükben.

Tanuláson van a hangsúly, a tanár információ átadó szerep inkább lesz támogató, segítő oktató. Célkitűzése az irányítás a monitorizálás, amellyel a haladást segít elő. Annak különböző fázisaiban ellenőrzi hol tart a folyamat, befolyásolja más irányba, más eszközökkel ha szükséges és korrigálja az eddigieket ha azt kívánja a további előrehaladás a cél felé. Tapasztalati úton juthatunk új tudáshoz, így más szerepekben mutatkozik meg tanár és diák egyaránt. Sokszor ezek pszichológiai szerepek is, hisz a tanár egy mentorrá, szinte atyai jó baráttá is válhat aki segíti az utat. Sokszor a tanár- tanuló viszonya szorosabb, mint az osztálytermi kapcsolatban. A diáknak meg az osztálytermi tanuláshoz képest számtalan új kompetenciára van szüksége a rutin megszerzéséről nem is beszélve ahhoz, hogy megvalósítás az önszervező tanulást.

Összehasonlítva:

A tanár vonatkozásában a tanulók személyes tapasztalatának bevonása lehetségessé válik. Egyénre szabott a távoktatás, a tudás specifikációjának, szelekciójának, a tudásforrás elérésének módszereit adja át a tananyag révén a tanár.

A tanár, a tananyag és a tanuló vonatkozásában bemutatott változások érintik a tanulási folyamat szociális, kognitív és didaktikai oldalát. A hagyományos oktatáshoz képest az alábbi elmozdulásokat emelhetjük ki:

• Az oktatás, tananyag keretjellegű, individualizálásra ad lehetősége, IT megoldások, technológiai lehetőségek állnak rendelkezésre a megvalósítás során.

• A tanuló önállóan, rugalmasan tanul. A haladás önfegyelmet feltételez.

• A tanár szervező, közvetítő szerepe megnő, támogatja, facilitálja a hallgatót. Összegezve, fő problémának tekinthető, hogy az IT negatív hatásokat hordozhat (pl. bizonytalanság, szorongáskeltés). Nehézséget okozhat az érdeklődés, motiváció, elköteleződés fenntartása. Olyan megoldások kialakítására van szükség, amelyek „biztosítják” a személyességet, az "arc" megőrzését a tanár-tanuló kapcsolatban.

A tanuló vonatkozásában speciális heterogén csoportok jelennek meg, ugyanazon szakmából, de eltérő életkorú, munkatapasztalatú, motivációjú, képzettségű és tanulási tapasztalatú

hallgatók.

Önirányítást feltételező, motiváció-, érdeklődés fenntartását igénylő, aktív tanulás feltételez a távoktatás.

Pillmann Judit: Az előzetes tudás felmérése és elismerése, 2006. 03. 12.

Zarándy Ákos: A távoktatási kapacitás növelése, új tanulási formák elterjesztése, a minőség-ellenőrzés kérdései az e-tanulás területén, 2003

IKT kompetenciák olasz tanárok számára

Képzési vezetőkként az olasz tanári gárda bővítését tervezzük. Képzési programjaink távoktatási formában működnek, így az újonnan csatlakozó tanároknak is szükséges, hogy rendelkezzenek a távoktatáshoz szükséges IKT kompetenciákkal. Annak érdekében, hogy az újonnan csatlakozott kollégák sikeresen tudják végezni munkájukat, szerveztünk számukra egy 30 órás képzést, ahol egyfelől lehetőségük nyílik megismerkedni képzéseink gyakorlatával, illetve ahol tudásukat felfrissíthetik és egyeben gyarapíthatják is.  
A képzés első lépéseként a tanárok IKT ismereteinek és kompetenciáinak felmérését céloztuk meg, illetve a távoktatás didaktikájáról való tudás és elképzelések megismerése. Fontos szempont még a képzés kezdetén annak a felmérése is, hogy hogy az új kollegák, miképpen gondolkodnak a távoktatás didaktikájáról, illetve milyen különbségeket vélnek a hagyományos kontakt tevékenységre épülő órák illetve a távoktatásban zajló oktatási folyamatok között és miképpen viszonyulnak e két oktatási környezet közti különbséghez.

Képzés időtartama:
A képzés 30 óra

Az IKT ismeretek felmérése a következő területekre terjedt ki:

• Általános felhasználói ismeretek feltérképezésére ( world, excel, web2-es alkalmazások, e-mail, skype stb… )
• Oktatási folyamatban használt-e már számítástechnikai eszközöket?
• Ha igen, akkor hol és miképpen?
• Ha nem, akkor mi volt ennek az oka?
• Milyen elektronikus eszközöket használ kommunikációra, és milyen gyakran?
• Mi a véleménye az internet szerepéről az oktatási folyamatban?

Előzetes tudásfelmérés a távoktatás didaktikai ismereteiről:

• Változik-e a tanári szerep a távoktatási folyamatban, és ha igen miben látja a változást?
• Milyen elektronikus eszközöket illetve alkalmazásokat használna egy távoktatási nyelvképzés során?

A hagyományos és távoktatási környezetről való előzetes gondolkodás felmérése:

• Milyen különbségeket lát a távoktatási és a hagyományos oktatási környezetben?
• Mit gondol mely tanári kompetenciák dominálnak jobban egyik illetve a másik esetében?
• Melyik környezetben érezi magát jobban és miért?

Az előzetes gondolatok és ismeretek felmérése után a képzés során lehetőség nyílik így a számunkra, hogy új oktatóink továbbképzése során ne csak új ismereteket adjunk át, hanem egyben előzetes ismereteikre reflektáljunk, illetőleg esetleges félelmeiket, vagy hiedelmeiket is eloszlassuk. Az eredményes munkához pedig erre nagyon nagy szükség van, hiszen napjainkban még rengeteg előítélet és idegenkedés övezi, a távoktatás során használt technikákat.

A következőkben a 30 órás képzés tartalmi célját, eszközeit illetve a tanári munkához szükséges kompetenciák fejlesztési területeit ismertetjük.

Az oktatóink számára a következő pedagógusi kompetenciák az elvártak, melyek egy részét az ISTE határozta meg:

• meg tudja tervezni és szervezni a tanulási folyamatot s azt képes azt irányítani
• képes a tanulók személyiségét is fejleszteni s azokat folyamatosan értékeli
• integrálja a szaktudományi és tantervi tudást
• elkötelezett a szakmai fejlődésért
• képes a szakmai együttműködésre és kommunikációra
• digitális állampolgárság kialakításának támogatása

A legfontosabb kompetenciák a távoktatásban az órán elhangzottak tükrében:

• A tanulásban és kreativitás kibontakoztatása és fejlesztése
• A digitális kor tanulási folyamatának és értékelésének tervezése fejlesztése
• A digitális kor munka és tanulási folyamatának modellezése
• Szakmai fejlődésben és vezetésben való részvétel
• Interakció és tartalom (tanulás menedzselése, tanulást segítő tartalmak és azok struktúrálása)
• Interakció és résztvevők – kommunikációja (precíz, speciális kódok, netikett, lehetőségek és korlátok)
• Tartalmak kiválasztása, rendszerezése
• Tanulási folyamat támogatása
• Eredményesség értékelése, visszajelzés, értékelés (feladat és felelősség) a tanár, mint tervező

-         pedagógiai, szakértő – kérdések, viták vezetése, vélemények ütköztetése, diákok véleményének összegzése, szakmai tartalmak kiválasztása

-         a tanár mint támogató, szociális – érzelmi támogatás, diákokkal való kommunikáció, folyamatos kommunikáció kialakítása

-         a tanár mint tanuló

-         a tanár mint szakértő, technikai – menedzselés, a tartalmak koordinálása, kurzusstruktúra megvalósítása, a technológia átláthatóvá tétele.

Az oktatóink számára a következő IKT kompetenciák megléte az elvárt:

• ismeri az IKT eszközöket, s képes azokat  alkalmazni, azok közül mindig a legmegfelelőbbet választja ki
• rendelkezik digitális írástudással és médiaműveltséggel
• tisztában kell lennie azzal, hogy egy-egy réteg milyen mértékben használja az IKT eszközöket

A képzés célja a sikeres tanár, melynek ismérvei a következők:

• Elfogadja a távoktatási környezetben megjelenő tanárszerep sajátosságait, illetve ki is használja annak speciális helyzetét az oktatási folyamatban.
• Őszinte tisztelettel: hiteles - azaz felkészült
• Képes élethelyzetek és pedagógiai jelenségek összekapcsolására - figyelembe veszi az oktatási folyamatban az előzetes ismereteket, tapasztalatokat
• Képes gördülékeny kommunikációra - bármely elektronikus eszköz használata során
• Nyitott - az információtechnológia használata minden nap újabb és újabb lehetőségeket teremt, melyeket érdemes megismerni és akár alkalmazni is.
• Rugalmas - alkalmazkodni tudó
• Megváltozott elvárásokhoz való alkalmazkodás képessége a távoktatásban nagyon fontos tanári kompetencia
• IKT-eszközök technikai és szociálpszichológiai jegyeit is ismerni kell – a pedagógiai folyamathoz konstruktívan illeszkedő döntések pedig meghatározóak a képzés sikerességében

Ennek szellemében képzésünk során új tanáraink ismeretinek bővítése során nem az az elsődleges szempontunk, hogy a legfejletebb technológiák megismertetése mellett elvárjuk, hogy csak is azokat használják, hanem az, hogy a rendelkezésre álló eszközöket a lehető leghatékonyabban használják fel az oktatási folyamatban. Olyan ismeretekkel rendelkezzenek az információs technológiai eszközök területén, melynek segítségével kedvükre bővíthetik munkájuk során a felhasználható eszközök repertoárját, a mindnél jobb eredmény érdekébe. Rendelkezzenek olyan ismeretekkel mely képessé teszi őket az egyre inkább elavulttá váló papír alapú tananyag e-learning rendszeréhez való átadaptálására, ahol már a tananyag nem tartalom, hanem felhasználói szempontok szerint csoportosítható. A képzés egyben arra is felkészíti a tanárokat, hogy a távoktatási folymatban már nem csak kizárólag ők a tudás átadói és közvetitői, hanem az ő szerepük itt már sokszor inkább csak támogató, mentoráló, ahol a felnőttek önálló tanulási folyamatának az elősegítése szintén nagyon lényeges szempont. A távoktatási környezetben az értékelés, visszacsatolás megváltozik és ezeket az oktatási folyamatban szintén figyelembe kell venni, hiszen az oktató és a tanuló a képzési folyamat során sokszer nem egy időben tanul illetve tanít, azaz nem csak a környezetben, de az időben is el vannak egymástól függetlenedve.

A tananyag szervesen épül a következőkben ismertetett tanulmány elveire:

Kárpáti Andrea – Hunya Márta : Kísérlet a tanárok IKT-kompetenciája közös európai referenciakeretének kialakítására – a U-Teacher Projekt

Tanárok informatikai kompetenciái – nemzetközi standardok

A National Educational Technology Standards for Teachers (http://cnets.iste.org/teachers/t_stands.html), mely az Egyesült Államok tanárai számára íródott, a kompetencia kérdésének gyakorlatiasabb megközelítéséhez nyújthat segítséget. Ez a standard a következő területek ismeretét fogalmazza meg követelményként:

• Technológiai eljárások és fogalmak ismerete
• A technológiával támogatott tanulási környezet és tanítási folyamat megtervezése, megvalósítása
• A tantervnek megfelelő technológiával támogatott módszerek és stratégiák alkalmazása a hatékony tanulás érdekében
• A tanulási folyamat technológiával támogatott követése, értékelése, adminisztrálása
• Szakszerű technológiával támogatott eredményes pedagógiai gyakorlat
• A szociális, etnikai, jogi és humán elvek információs technológiai környezetben való alkalmazása (ISTE 2000)[1]

Az IKT alkalmazásával kapcsolatos ismeretek

• Ismeri az oktatásban használt informatikai eszközöket és ezek főbb alkalmazási területeit.
• Képes önállóan kezelni a legelterjedtebb eszközöket (például nyomtató, szkenner, digitális kamera, digitális mérőműszerek).
• Képes kiválasztani és használni a szakterületén bevált szoftvereket (például szövegszerkesztő, táblázatkezelő, ábraszerkesztő, egyéb grafikus program, multimédiás tananyag). Ismeri és használja az ezekről szóló információs forrásokat, nyomon követi és lehetőség szerint kipróbálja az újdonságokat.
• Képes információkeresési és kommunikációs céllal használni az internetet és iskolája belső hálózatát. Magabiztosan használ levelezőprogramot, vitafórumot, szakmai levelezőlistát.
• Képes egyszerű hardver- és szoftverhibák felismerésére, segédletek alapján ezek elhárítását megkísérli, és tudja, hogyan, honnan kérhet segítséget.

Számítógéppel segített tanítási órák tervezése és végrehajtása

• Képes a tanulóközpontú, IKT-elemekkel gazdagított oktatási környezet megtervezésére és jelenlegi környezetének megújítására.
• Képes a szakirodalom és honlapok, kiállítások, szakmai rendezványek előadásai és bemutatói segítségével tantárgyához és tanulóinak érdeklődéséhez, képességeihez leginkább illő digitális tananyagokat, oktatási megoldásokat választani.
• Ismeri és használja a gyakorlást, prezentációt, mentorálást, szimulációt, problémamegoldást, közös munkát és kommunikációt támogató alkalmazásokat. Egyéni és a kollaboratív tanulást támogató szoftvereket egyaránt beépít oktatási programjába. A számítógépet a problémamegoldó és kritikai gondolkodás és az aktív tudásszerzés szolgálatába állítja.
• Támogatja a diákok online kommunikációját helyi és nemzetközi szinten egyaránt.
• A tanulók fejlettségi szintjének és tudásának megfelelő oktatási informatikai alkalmazásokat használ, s ehhez igyekszik információkat szerezni tanítványai IKT-kultúrájának tartalmáról és technikai színvonaláról. Támogatja a diákok innovatív IKT-használatát és lehetőséget ad kreatív, egyéni bemutatók és egyéb produktumok létrehozására. A diákok sajátos igényeit a lehetőségek szerint figyelembe veszi.
• Pedagógiai programjai készítésekor tanulmányozza a használni kívánt IKT-megoldásokkal kapcsolatos irodalmat, igyekszik megismerni és alkalmazni a jó gyakorlat példáit.
• Az egész tanév munkájába beépíti az IKT-eszközök használatát. Képes megítélni, hogy mely tananyagrészekhez milyen alkalmazások a legmegfelelőbbek, s így javítja az oktatás eredményességét, motiválóvá és érdekessé teszi a tanulást. Számítógépes eszközökkel is támogatja az interdiszciplináris oktatási programokat, integrált és komplex órákat.
• Értékeli a számítógéppel segített órák eredményeit, és a tapasztalatok alapján javítja oktatási informatikai módszereit.
• A tanórákra készülve is használja a számítógépet, például bemutatók, szóróanyagok, tesztek készítéséhez.
• A szülőkkel megbeszéli a számítógép helyes otthoni használatának lehetőségeit.

A tudástársadalomban dolgozó tanárnak általában véve jól kell tudnia használni a tanulásba bevonható IKT-eszközöket és forrásokat. Ezek listája tantárgyanként eltérő, de mindenképpen idetartoznak a szövegek, képek, szimulációk, számok kezelésére, a tanulási folyamatot monitorozására, bemutatók készítésére szolgáló eszközök és szoftverek, illetve a kommunikáció támogatására alkalmas technológiák, beleértve a virtuális tanulási környezeteket. A források kereséséhez a tanárnak rendelkeznie kell az internetes keresés és a tallózás, valamint a kritikus forráshasználat képességével. Tudnia kell, hol találhat releváns, inspiráló és akár azonnal használható anyagokat. A digitális kompetenciába az eszközök karbantartása is beletartozik, például a szoftverek installálása, a vírusvédelem, az adatbiztonság, a fájlkezelés.[2]

Az Európai Bizottság Oktatási Divíziója szakértői csoportjának ajánlásai szerint a következőket kell elérnünk a pedagógusképzésben ahhoz, hogy az IKT az oktatási kultúra része legyen:

• Az IKT-módszereket kontextusba helyezve, nem pedig leírásszerűen, tananyagként kell bemutatnunk a leendő tanároknak. (Példa: egy e-learning-keretrendszerben kell folynia a képzésnek, nem pedig előadásnak kell elhangzania az oktatási keretrendszerek működéséről.)
• Az óvodapedagógusok, a tanítók és a tanárok képzésében jelentős szerepet kell kapnia az IKT oktatási használata jó gyakorlatainak – a képzés során adott jó példa, a korszerű e-learning-környezet, az új digitális taneszközök kipróbálása a tanári munkára való felkészítés során a legautentikusabb módja a digitális pedagógia elterjesztésének.
• Az informatikai módszerek bemutatása nem korlátozódhat egyetlen tantárgyra, a pedagógusképzés teljes spektrumát át kell hatnia.

[1] http://www.ofi.hu/tudastar/karpati-andrea-hunya
[2] http://www.ofi.hu/tudastar/karpati-andrea-hunya-090930



A képzés finanszírozása
A képzés díja br.50.000 Ft, melyet a képzés sikeres elvégzését követően, a munkába állást követő öt hónap alatt szükséges törleszteni.

Képzési Program

Úgy döntöttem folytatom az előző blogbejegyzésemet, ha már kicsit más tempóban, más időbeosztással volt lehetőségem elkészíteni a tavaszi szünet alatt a kurzushoz kapcsolódó blogbejegyzéseimet. Gondolataim kiindulópontjának továbbra is Klenovszkyi János, Kutatás a fiatalok fogyasztási és internetezési szokásairól című tanulmánya, a mai Magyarország, 18 és 24 év közötti fiatalok internetes szokásaira vonatkozó eredményei adják és Péter blogában olvasott tények a fiatalok sportolási szokásairól. Azt hiszem sajnos nem tévedek, ha arra gondolok, hogy idővel ez sokat romlik, hogy a felnőttek időmenedzsment béli problémáik javítása közben az első tényező a testmozgás, amely könnyen kihullik a mindennapjainkból (főként ha a mindennapjaink szerves részét eddig sem képezték). Természetesen összehasonlítottam több generációt.

Kérdés, hogy mennyire befolyásolja negatívan az internet és a számítógép használata a sportolást, illetve sportolnánk-e többet akkor ha nem lenne elérhető számunkra az internet. Ha valamilyen tényező miatt hátrányos helyzetűek lennénk az IKT világához való csatlakozásban vagy tudatosan elzárnánk magunktól ezt a lehetőséget, akkor vajon többet sportolnánk? Lehet, hogy könyvet olvasnánk vagy szélsőséges esetben a kocsmában ülnénk ez idő alatt egy kis futás helyett?

Műveltebb vagyok vagy sem, hogy felbecsülhetetlen mennyiségű tudást érhetek el szinte pillanatok alatt az interneten? Azt hiszem, csak, hogy erényemre fordítom és növelem a meglévő tudásomat vagy valóban így történik? Kevesebb időt töltök olvasással és sporttal, a barátaimmal való beszélgetésekkel vagy sem? Ha nem tudnám az internetre fogni, akkor is ugyanilyen lenne az arány csak mást tennék helyettük?

Internet és kultúra viszonya Csepeli, Prazsák kutatási eredményében az látható, hogy a lakosság magatartása egy négyes felosztásba sorolható:

- Békésen, egymás mellett élők- 30%

- Szkeptikusok- 28%

- “Párhuzamosok, akik sosem találkoznak”- 22%

- Optimisták- 20%

A békés egymás mellett élés szerint nem alakítja át a kultúrát az internet, a szkeptikus szemléletre leginkább az a gondolat jellemző, mely szerint az internet pusztít, rombol és nincs semmilyen pozitív hatása. A párhuzamos egymás mellett élés már egy optimistább verzió, ad esélyt a pozitív hatásoknak, bár még mindig inkább mellette él, mint vele. Míg az optimisták, akik legkevesebben vannak a kutatás szerint, elfogadják és képesek pozitívumként látni az internetet és hasznukra fordítani, élni vele. Számos tényezőt és összefüggést vizsgáltak még, például az értékek és az internetezés kapcsolatát, a tolerancia fejlődését és a változás gondolatát. Az Internethasználat és változás kutatásának eredménye nem olyan borúlátó, mint a kutatás egyéb eredményei.

A sportolás és aktív életmód kategória szintén kedvezően alakul. Bár nehéz elhinnem, hogy a teljes realitást tükrözi, inkább fogalmaznék úgy, hogy remélem tényleg így van. Lehet, hogy a sportolástól nem az internet veszi az időnket, de az biztos, hogy egyre kevesebbet sportolunk, egyre mozgásszegényebb az életünk (a szervezetünkre tett egyéb káros hatásokról nem is szólva). “Egyre kevesebben szánják rá magukat az aktív és rendszeres testmozgásra Magyarországon, ennek pedig többek között a lakóhely, az iskolai végzettség, a kor és a számítógépes játékok az első számú felelősei." – derült ki a GFK egyik nemzetközi felméréséből, amelyben hat nyugat- európai és három régiós ország adatait dolgozták fel (http://bit.ly/H1krmi) Kiderül az adatokból, hogy már a 6 éves korosztálynál is megfigyelhető a mozgásszegény életmód, ami életkoruk előrehaladtával egyre rosszabbá válik. Már a középiskolai adtok és elkedvetlenítik az embert, de a fiatal felnőttek mozgásának mértéke egészen ijesztő. Főként ha nemcsak a saját egészségi állapotukra gondolunk, hanem hogy példaként, normaként jelennek meg gyermekeik életében ebből a nézőpontból is. Itthon a városban élő középiskolások (13 évnél idősebbek) havi átlagát tekintve sokkal kevesebbet mozognak, mint az észak- és nyugat- európai társaik. A közoktatás tantervében hazánkban is szerepel sporttevékenység, de a középiskolákból kikerülők nagy része felhagy ezzel a tevékenységgel. Sajnos kevés egyetemen van elehetőség sportolásra és azt is kevesen használják ki. Saját egyetemünk példaértékű e szempontból, számos lehetőséget kínálnak kurzusként és hobbi szintű szabadidős tevékenységként is. Amellett, hogy testmozgásra és rengeteg új sport (van olyan, aminek a nevét se hallottam, az is utána olvasást igényelt, hogy kiderítsem labdajáték-e vagy sem) kipróbálására van lehetőség, emellett tényleg érvényesül a filozófia, hogy az életünk fontos része és pedagógusként, andragógusként nagy hangsúlyt kell fektessünk rá a munkánkban is. Anno, amikor a Tanárképző Főiskolát végeztem, négy félév kötelező testnevélés volt a tanterv része Jártunk futni, jógázni, tornázni. Sajnos a Bologna rendszerben tanulmányokat folytató diákoknak, azaz a 2002-es tanévben vagy után a beiratkozott hallgatóknak már nem kötelező a testnevelés. Ennek ellenére a magasabb iskolai végzettségűeknél magasabb a sportolási arány. A sportolás gyakorisága függ nagyrészt az életkortól, a gazdasági aktivitástól, a lakóhelytől, ami számomra meglepetést okozott, mert azt hittem, hogy ez összefüggésbe hozható a számítógépek és az internet lokalizációjával (vidéken a gazdasági helyzet függvényében kevesebb háztartásban van számítógép, így többet sportol a lakosság). Tehát a hiedelmekkel ellentétben, a városban élők hajlamosabbak többet sportolni, mint a vidékiek.

Még egyszer, emlékeztetésül, mit mondanak magukról saját bevallásul alapján a ma Magyarországon élő 18- 25 éves fiatalok: a neten való tartózkodás mellett 38%-a a vizsgált 908.000 főnek heti egyszer elmegy egy bevásárló központba szórakozni, vásárolni, 12%-uk jár gyorsétterembe, 16% kávézóba, cukrászdába is jár rendszeresen. A vizsgált fiatalok 27%-a gyakran vendége a különböző szórakozóhelyeknek, 9%-uk heti egyszer éttermeknek, puboknak is látogatója.

Saját becsléseik alapján átlagosan heti 2 órát töltenek újság olvasással, 4 órát könyv olvasással, 7 órát televízió nézéssel, 4 órát rádió hallgatással (háttér rádiózást is tartalmazza ez az adat), 6 órát sportolással. 7 órát töltenek társaságban, társas programokkal, de az internet előtt 13 órát töltenek (Szabó Tünde, Klenovszki János).

A GFK kutatása szerint a 18-29 évesek között 43 százalék tartozik abba a kategóriába, akik szinte soha nem mozognak a 30-39 éveseknél ez az arány 62 százalékon, a 40-49 évesek körében 71 százalékon, az 50-59 évesek esetében 80 százalékon, a 60 év felettieknél pedig 90 százalékon áll. A GFK Hungária egészséggazdasági felméréséből kiderül, hogy Magyarországon sokkal többen tudják azt elméletben, mit is kellene tenniük egészségük érdekében, mint ahányan ezen elgondolások mentén élnek és cselekszenek. Óriási a különbség az egészséges életmódot elméletben ismerők és az egészségükért gyakorlatban is tevők száma között.

A Los Angeles-i Egyetemi Időskori Kutatási Egyesület munkatársai 80 év körüli időseket vizsgáltak, rájöttek, hogy a fizikailag aktív életet élők (a kutatás négy évére kivetített) életkilátásai sokkal jobbak, mint a kevésbé aktívaké. Nagyon fontos következtetés, hogy esetükben a memóriaproblémák is ritkábban jelennek meg, mint nem sportoló kortársaiknál, hiszem nem csak a lelkünket és agyunkat, hanem a testünket is jó kondícióba kell tartsuk, mert mind hatnak egymásra.

Aki tud élni vele, azok számára jó lehetőségeket rejt az internet és egyáltalán nem vagy csak elenyésző mértékben jelennek meg a negatívumai. Most, hogy befejeztem a gondolat menetemet és a blogbejegyzésem megírását, végre elmegyek futni (és ebben a félévben is járok a BEAC-ra spinningelni, kreditért) :)

Szabó Tünde, Klenovszki János NRC (Insights and ideas), Kutatás a fiatalok fogyasztási és internetezési szokásairól.

http://www.egeszsegkalauz.hu/testmozgas/egyre-kevesebbet-sportolnak-a-magyarok-103427.html

Csepeli György-Prazsák Gergő (2010): Örök visszatérés? – Társadalom az információs korban. Jószöveg Műhely, Budapest.

http://www.egeszsegkalauz.hu/idoskor/legy-aktiv-nyugdijas-tovabb-elsz-110408.html http://www.piackutatasok.hu/2012/01/gfk-csak-11-szazalek-tartja-sajat.html

Csepeli György-Prazsák Gergő 137- 138.o. 1000 fős, hazai internet felhasználókat reprezentáló vizsgálat 2008-ban

A taneszköz jellemzői

A pedagógusok és tanulók számára tisztán láthatónak kell lennie, hogy kinek készül az adott taneszköz, hogyan is működik pontosan. Fontos, hogy a taneszköz ne célszemélynek akarjon megfelelni, hanem a kitűzött célnak vagy az adott célcsoportnak. Ezek pontos meghatározása elengedhetetlen a piacképesség kialakításához.

-       Az IKT eszközök rendszervező funkcióval is rendelkezhetnek. Leggyakoribb formája az intranet vagy az általunk is használt ETR, melyek megmondják nekünk, hogy mikor és hol kell lennünk, s mik a teendőink.

-       Második funkciója az információszolgáltató funkció, mely lehetőséget ad, hogy az eszköz egyénre szabható legyen. Az egyén előismeretei meghatározzák, hogy milyen egyénre szabott utakat lehet később kialakítani.

-       A taneszközökre jellemző harmadik funkció, mely a kommunikációs funkció az általunk választott eszközre nem jellemző.

Mindemellett a pedagógus számára azt határozza meg, hogy milyen technikai felszereltséggel kell rendelkeznie, s milyen IKT kompetenciákat kell már birtokolnia.

A tanuló számára meghatározza, hogy egyéni vagy kooperatív munka szükséges az eszköz hatékony használatához.

A cél, hogy meghatározza és segítse a fejlesztési területek meghatározása.

Taneszköz célkitűzései

Elképzelt taneszközünk egy OKJ-s Kulturális Rendezvényszervező képzést segítő online kiegészítő tananyag, mely a felhasználókat segíti a forgatókönyv megírásában, a költségvetés kidolgozásában, s segít lemodellezni a különböző rendezvények esetén a kritikus pontokat, melyek felmerülhetnek: a biztonsági útvonalak tervezése (tűzriadó), a megfelelő hangszigetelés kialakítása valamint a bevétel biztonságos mozgatása.

Célunk, hogy a hallgatók a foglalkozások végén átfogó képet alkossanak a rendezvényszervezés elméleti és gyakorlati témaköreiből, valamint a közeljövő főbb fejlesztési tendenciáiról és alkalmazási lehetőségeiről. A téma elsajátítását egy interaktív oktató és gyakorló multimédia alapú programrendszer segíti.

A képzés indító intézmények számára óriási előnyt jelenthet az árban érvényesíthető költséghatékonyság, mely a program jelent a gyakorlati képzés, jelen esetben egy nagyobb rendezvény leszervezése és finanszírozása helyett. S lehetővé teszi a valóságban megjelenő összes lehetséges verzió lemodellezését.

A taneszköz célkitűzései a felhasználási sajátosságokat tekintve

1. Személyi feltételek, bemeneti követelmények

   1. 18 év felüli

   2. Érettségivel rendelkező

2. Előtanulmányi rend, előfeltételek

   1. A tantárgy elsajátításához szükséges előismereteket tartalmazó tantárgyak: -

   2. A vizsga előfeltétele: gyakorlati feladatok megfelelő szintű teljesítése

3. Rendezvényszervező szakmában elhelyezkedőket segíti az online lehetőségek kihasználásában. Létrehozza a hazai és különböző nemzetközi rendezvénytipológiai kritikus pontjainak áttekintését helyi jogszabályok és az adott helyi rendezvényhelyszínek virtuális verziói alapján.

4. Szükséges előzetes speciális andragógusi kompetenciák:

   1. IKT  kompetencia

   2. Közösségszervezés

5. Szükséges előzetes tanulói kompetenciák:

   1. Önszabályozás

   2. Egyéni és kooperatív munkára való képesség

   3. IKT kompetencia

   4. Kulturális kapcsolatok

6. Andragógusi és tanulói szükséges technikai felszereltség:

   1. Számítógép

   2. Szélessávú internet

   3. Fülhallgató

7. Támogató tananyagok:

   1. Web alapú tárhelyről letölthető tananyag és segédanyagok

8. Módszertani javaslat a tantárgy megtanulására:

   1. Kulturális rendezvények szervezésének online keretei

   2. Rendezvénytipológia

   3. A rendezvény költségtervének elkészítésének online alapjai

   4. Online szakmai, protokolláris és tájékoztatási teendők

                                              i.     résztvevők online felkérése

                                            ii.     hírverés

                                           iii.     az online forgatókönyv készítés

1.     téma

2.     időbeosztás

3.     műszaki-technikai feltételek

4.     online protokoll és médiakommunikáció

1. rendezvények megvalósulása

2. utómunkálatok lemodellezése

1. A tanulmányokról napló vezetése

2. Rendezvényszervezés elméleti háttereinek is feltárása a gyakorlati oktatási folyamat mellett, mely elméletek feldolgozása elsősorban egyénileg zajlik. Az elmélet és gyakorlat összekötése az órai munka során történik.

3. Teljesítés feltételei:

   1. Órai jelenlét és aktív munka

   2. A rendezvényszervező program aktív használata

4. Elvárás, hogy a konzultációkra a hallgatók előzőleg otthon átnézzék az egész tananyagot. Így a konzultációón a tananyag nehezebben elsajátítható részeit beszéljük meg, lehetőséget biztosítva a felmerülő kérdések megtárgyalására is. Ez segíti önmaguk tanulásszervezési fejlődését.

5. Megszerzett tanulói kompetenciák:

   1. Tanulásszervezés

   2. Időmenedzsment

   3. IKT kompetencia

   4. Identitás és egyéni kompetenciák

   5. Szervezeti egység üzemeltetése

   6. Felnőttképzési köröket, folyamatokat szervez

   7. Tömeg és internetes kommunikációt működtet

   8. Ösztönzi s lokális részvételeket

   9. Biztosítja a kapcsolatot a nemzetközi kulturális trendekkel

+1. Erre a tananyagra épülő más tantárgyak gyors és hatékony elsajátítása a megszerzett kompetenciák segítségével:

a.     Infokommunikáció

b.     online oktatásmarketing

Eleraning egy lehetséges értelmezése

Tartozom még egy bővítéssel, korrekcióval, ugyanis van egy piros bejegyzésem. Így gondoltam épp itt az ideje bepótolni, hamár a tavaszi szünet ad erre egy kis lehetőséget. Átolvastam újra az anyagomat, meghallgattam újra az előadást és talán az azóta eltelt hetek tükrében, elkészült a végeredmény:

„Az e-learning néven összefoglalható fejlesztések, programok, tananyagok a tanulásszervezés, tanulásirányítás és tanulás-támogatás olyan formáit jelentik, amelyek három, jól körülírható forrásból merítenek: a számítógéppel segített tanulás eszközrendszere, az internetes, webalapú tanulás eszközrendszere, a távoktatás tapasztalatai és eszközrendszere.” (Komenczi, 2006. 10.o.). A három területet legfontosabb jellemzőit nézve: A Számítógéppel segített tanulás legfontosabbja az információ feldolgozás, és adattárolás (ide tartozik minden külső adattároló is például a winchester, hajlékonylemez). Nagyon fontos tényezője az interaktivitás, ami nagyon innovatívan jelenik meg az eddigi gyakorlathoz képest. A visszacsatolások befolyásolják a munkamenetet.

A hipertextek támogatják a nem lineáristanulási utakat, a tanuló választhatja meg, hogy melyik „útelágazás” felé tart vagy eetleg ismétel, visszalép egy leckében, vagy azt teljesen kihagyja.

Ide soroljuk a multimédiás megoldásokat is, erre bővebben kitérek a továbbiakban.

Az e-learning másik összetevője a Online, web alapú tanulás, melynek legfontosabb ismérve a hálózatba való alakulás és ezáltal az információ megosztás, tartalom megosztás lehetősége (mindez az internet fejlődésével és rohamos elterjedésével jöhetett létre). Jellemzője a gyors kapcsolatteremtés.

Az e-learning harmadik összetevője a távoktatás. "Az oktatás egylehetséges formája a hagyományosnak tekintett nappali, esti, levelező képzésiformák mellett. Nevéből is adódik, hogy a tanulás távolságból (távirányítással) irányított speciális formája, mely a tanulótól egy autonóm tanulási környezetet igényel. A tanulási folyamatot lépésről lépésre meghatározza, rendszerezi. Mivel képes egyidőben sok embert tanítani, így a tömegoktatás eszközévé vált. Megszűnik a tanárok tradicionális ismeretátadó szerepe, a tanulás irányításátaz úgynevezett tutor segítségével végzi." (Vö.: Kovács, 2005) Átalakult a résztvevők szerepe is, a hagyományos oktatással szemben a távoktatásban tutorról beszélünk, akinek segítő, támogató feladata van egy ilyen környezetben.

Nehéz, a távoktatás önmenedzseléstigénylő jellegét a hallgatónak magáévá tenni, sokan nem is tudnak elvonatkoztatni a közoktatásra jellemző gyakori számonkérésektől (röpdolgozat, szódolgozat,felelés, ’kistémazáró’, egyéb számonkérő feladatok), így számukra kevésbé működő, kevésbé hatékony a módszer. Az önmenedzselés az egyik legfontosabb eleme a távoktatásnak, a résztvevőkenk saját maguknak kell beosztaniuk idejüket és a tananyagot (rákényszerülnek a tanulásra. A távoktatás jelentősen átalakult technikailag, az erre (is) fejleszetett programokban már utólag is hozzáférhetőek az anyagok és könnyen változtathatóak is tartalmuk a moduláris rendszer miatt. A technika nagy előnye, hogy frissülhetnek, korrigálódhatnak a tanyagok, nem hiába leáldozóban már a postán elküldött tananyag és segédanyag csomagocska, amit a képzés elején kapnak meg a hallgatók. A távoktatásnak szintén jellemzője, hogy a multimédiás eszközökkel színessé tehető a tartalom.

Az eLearning tényezői:

Modularitás, amelyre jellemző a rendszerszemlélet, a tananyag elemei tanulási egységekre bontása, a tartalom kezelése még nem biztosít eredményességet, a tanulási utak és útmutatás kijelölése a modulokhoz és emellett az e-learning tartalom és tevékenység rendszer és alrendszeri.

Rendszerintegráció és e-learning didaktikai tervezése az alábbiakból áll: contentdesing: oktatási tartalomkiválasztása, formálása, textdesing: szöveg didaktikaiszempontok szerinti kidolgozása, a hypertext desing: lineáris tartalom hipertext formázása, a multimédia desing: kép,hang, mozógép, animáció kiválasztása, integrálása, az learningsupport desing: tanulási folyamatot koordináló, segítő, a programelemek tervezése a tananyagot közvetítő alkalmazásba és az assessmentdesing: tanulási eredményességet értékelő eszközöknél.

Infokommunikációs eszközök elektronikus tanulási környezetben: rendszerszervező funkció, oktatásszervező feladatok, információszolgáltató funkció, a forrás, interaktív forrás, személyre szabott interaktív forrás, a kommunikációs funkciók, az online tanulóközösségek és csoportok.

Az információ feldolgozással sokkal gyorsabbá válik a világ számunkra, sokkal több információ jut hozzánk el meghatározott idő alatt. Mivel tehetjük ezt még hatékonyabbá? Az elearningben milyen eszközök állnak a lehetőségeinkre amellyel hatékonyabb az oktatás? Amivel jobban rögzül a tananyag, ami nagyobb érdeklődést válthat ki?

Babiczky László tanár út szerint, a legfontosabb kifejezési forma a szó. A különböző kifejezési formáknak megfelelően alakultak ki az egyes művészetek is: képzőművészetet, zene, irodalom. A multimédia az objektív valóságnak mozgásban való rögzítését teszi lehetővé.

Az oktatásban segítségünkre lehetnek, video anyagok, klippek, montázsok, ahol a képek egymásutánisága, a képsorozatok különleges hangulatot áraszthatnak. Hasonlít arra az érzésre, mint amikor egy ismert helyen, rutin-szerűen elmegyünk, ugyanarra fordítjuk fejünket, ugyanazokat a dolgokat látjuk meg, ugyanazokat az embereket ismerjük fel és számunkra egy különleges hangulatot, érzelmi többlettel tarkított "filmet" ad a fejeünkben, ha visszaemlékszünk ezekre a percekre. Ez bővülhet a film nyelvén még egyéb kiegészítőkkel, mint a felirat, ami pontos információkat, adatokat segíthet rögzíteni a nézőkben és a zene, amely szerves része a képeknek és segítségünkre lehet hangulatok fokozásában, asszociációk keltésében. Ugyanez alakul ki a tanulás folyamán, a tananyag egyes eleminél, egy- egy szónál, témakörnél, felelevenedik tudásunk, összekapcsoljuk az újat meglévő információkkal, érzelmi többletet kapnak.

"S itt már látni azt a törekvést, amely a multimédia különböző eszközeiben látszik: cél, a tényezők sajátos összekapcsolásával kialakítani egy olyan képsort, amely már a lényeget mutatja. De nemcsak az az érdekes, hogy milyen képeket fűz össze a vágás, hanem az is, hogy mely képek kerülnek közvetlenül egymás mellé, és milyen viszony keletkezik a két egymásra következő kép között." (Babiczky László)

Ezen túl, összekötött gépekkel új kommunikációs lehetőségeink vannak. Megjelenik a video, a telefon, okostelefon párhuzamos használata.

Jellemzője egyre inkább a multimédiás eszközöknek, hogy jól tükrözik a világ színességét, a gyors, felpörgött életérzést, az információ áradatot, főként ahol a tizen- huszonéves korosztályt kell megszólítani. Az eddigi kifejezőeszközökhöz képest megváltozott a nyelvezete, de főként a vágásuk, a ritmusok, amelynek bele kell illeszkedni a ITK gyors világába. Fel kell vennie a versenyt, fenn kell tartania az érdeklődést, sőt ez az eszköz a többi anyag színesítésére, változatossá tételére is szolgál. Ezért kiemelkedő a feladata. Talán ebben van a legnagyobb ereje, hogy a tananyagok színesebbé tétele mellett részben jobban rögzítheti az elsajátítandó anyagot, tényleg támogató funkciót tölt be, részbe általuk könnyebb a befogadó célcsoportot megszólítani és számukra közelebb hozni a tudást. " A multimédia olyan kifejezési forma, mégpedig a mai kor emberének kifejezési formája, amely az élet bonyolultságát mozgásban tükrözi, és amilyet korábbi kultúrák nem hoztak létre.

A videofilmeken és a montázsokon túl megjelenhet az animáció, mint szemléltetési eszköz. "Működési jellegzetessége, hogy a filmen megjelenő mozgások megelevenítését egymást követő mozgásfázisok megrajzolásával (vagy fényképezésével) állítják elő.
A természetes mozgások rögzítésénél a szem tehetetlenségét kihasználva olyan gyakorisággal készítünk felvételeket, amelyet a felvétel sebességével visszajátszva mozgóképként érzékelünk.
Gyakran találkozhatunk olyan helyzetekkel, amikor egy videofelvétel nem képes megmutatni a szemléltetni kívánt jelenséget. Ilyenkor fordulunk az animációk felé, hiszen ebben gyakorlatilag nincsenek fizikai korlátok, láthatóvá tehetünk egyébként láthatatlan elemi részeket, másodpercekbe zsugoríthatunk évek alatt lejátszódó folyamatokat, stb. " (Babiczky László) Ez fontos lehet az órán, illetve a bejegyzéseket követő Facebookos beszélgetések alkalmával már felmerült kérdés esetén, amikor arról beszélgettünk, hogy hogyan fogja megtudni a gyerek, hogy miből áll például egy kémiai molekula, hiszen azt egy videofelvételen rögzített és bemutatott kísérleten nem fogja látni. Az animáció remek értelmező kiegészítője lehet.

"A szimuláció hasonlóan szemléltetési eszköz, mint a multimédiás eszközök, vagy az animációs, azzal a különbséggel itt az interaktivitás is teret kap a valós folyamatok modellezésében. Az animációtól alapvetően eltérő működésű szemléltető eszköz. Az alapja egy olyan modell, ami valamilyen rendszer leképezését végzi úgy, hogy az eredeti rendszer lényeges viselkedési hasonlóságát tartalmazza. A leképezett rendszer lényegesen egyszerűbb, mint a valós rendszer, ezért elemzési célra sokkal alkalmasabb." (Babiczky László) A távoktatásban nem gyakran előforduló eszköz, hiszen kivitelezése rendkívül költséges. Azonban bizonyos tanulási folyamatoknál elengedhetetlen létük, például a pilóta képzésben.
"Mivel a szimuláció valósághű tapasztalat megszerzését segíti elő a tanuló számára, nagyon fontos didaktikai elv, hogy a szimulációnak olyan folyamatot kell bemutatnia, amely vagy létezik a valóságban, vagy amely kigondolt ugyan, de a valóságban is elképzelhető volna." (Babiczky László)

Például ilyen a Sulinet is, de kémiai kísérletek megvalósítására is ösztönözhetjük a diákokat. Szintén felmerült a téma boncolgatása közben a konnektivista csoportban az a kérdés, hogy hogyan motiválhatjuk a diákokat arra, hogy megnézzék a kémiai láncok szerkezetét, akkor, ha a multimédiás eszközök segítségével már minden egyben megmutatunk nekik. Az online, web alapú tanulás van olyan működő példa, amely ad egy lehetséges irányvonalat erre a kérdésre. Amely kiváló példa arra, hogyan lehet megvalósítani mindezt.

www.tudasfeltoltes.hu

Középiskolások országos versenye, amelyben tanári irányítással kémiai kíséreleteket végeznek a tanulók. Ezekről videofelvételeket készítenek okos telefonjaikkal és az elkészült video anyagot nevezik a versenyre. A zsűritagok között szerepel olyan is aki a külcsínt pontozza, a vágást, a feliratozást, a látványosságot és van aki a kémiai kísérlet szakmai részét. Így komplex az értékelés. Természetesen a videofilmeket tárolják, megnézhető bármikor, bármelyik benevezett kísérlet.

Az eddigi összefoglaláson túl, néhány nagyon fontos szempontot találtam a Sulinet, Digitális taneszközök használata a szakképzésben című tanulmnyában:

A virtuális kísérletek néhány jellemzője:

• Az iskolák rendszerint szűkös anyag- és eszközellátottság mellett kiemelendő az olcsósága (kis eszközigény).

• Egy folyamat modellezése közben számos előnye mutatkozik meg. A hosszadalmas eljárások rövidíthetők, a jelenségek térbeli és időbeli korlátjai lecsökkennek.

• Eszközök, reakciók, vegyszerek "működtetése" nem veszélyes (mint pl. egy vegyi üzemé vagy egy atomreaktoré), és használata tiszta, környezetkímélő.

• Lehetőséget ad a kísérletek megtervezéséhez a körülmények variálható megválasztásával. Így ideálisabb környezet is biztosítható, mint a valóságban. A virtuális kísérlet befejeztével lehetőség van az újraindításra.

• Fontos alkalmazási lehetőséget ad az, hogy nem hozzáférhető jelenségek is megjeleníthetők (mint például az atomi méretek és mozgások szimulációja).

• A hagyományos táblai rajzzal szemben a grafikai ábrázolások számítógéppel igen gyorsak, szemléletesek, könnyen változtathatók, valamint a gyors adatfeldolgozás lehetősége is előnyös lehet.

• Az interaktivitás élményszerűvé teszi az informatikai eszközök használatát, az egyéni adatok és kérdések személyes jelleget adnak a tanulás folyamatának. A kérdésekre adott válaszok kiértékelhetők, a válaszok és a személyre szóló eredmények kinyomtathatók, és így a későbbi tanulás során újra felidézhetők.

• Mivel nemcsak egy tanuló munkáját, hanem egy csoportot, esetleg egy egész osztályt is értékelni lehet, a gyors pedagógiai eredménymérésre is alkalmas.

• A nagy memóriakapacitás sok adat bevitelét és őrzését teszi lehetővé, ezek bármikor előhívhatók, és így a számítógép a saját, testre szabott adatbank szerepét is betöltheti.

• Multimédiás és prezentációkészítő szoftverek lehetőséget adnak a tanárnak arra, hogy saját, a nyomtatott könyvektől, fóliasorozatoktól független prezentációját elkészítse. Mindezt látványosan és a világháló segítségével naprakészen.

• A céltudatos böngészés, az adatfeldolgozás és a prezentációkészítés lehetővé teszi, hogy a diákok projektmunkákat is készítsenek.

• A számítógéppel csatolt kísérletezés feloldja a valóság és a virtuális valóság konfliktusát, a közvetlen és kvantitatív ismeretszerzést szolgálja.

A módszertani fejlődésekre különös tekintettel, figyelemre méltónak tartom a távoktatás utóbbi években tett óriási fejlődését. Míg kezdetben kevés eszközt igényelt, postai úton került megvalósításra, addig manapság ez a folyamat jóval fejlettebb, kézenfekvőbb, egyszerűbb és egyre szélesebb körben elérhető.

http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2004-11-ta-komenczi-didaktika

Szűcs András, Zarka Dénes (2006): A távoktatás módszertanának fejlesztése. Kutatási zárótanulmány. Nemzeti Felnőttképzési Intézet, Budapest.

http://mek.niif.hu/06800/06835/06835.pdf

www.sulinet.hu/ikt/docs/17_szakmacsoport/faipar/faipar_07.html

www.babiczky.hu/szives%20kalauz1.pdf

 Mennyi időt töltünk el naponta az internet előtt? Hány órát töltünk azzal, hogy várjuk a mailboxunkba beérkező leveleket? És az azonnali válaszok megírásával? Gondoljuk csak el, hogy milyen ingerültek vagy elkeseredettek tudunk lenni, ha nem kapunk a chat falon azonnal választ a kérdéseinkre. Mindez mennyire képezi le az offline kapcsolatrendszerünket? Mennyire képezi le az offline világunkat?

A 18 és 25 év közötti fiatal internetezők ma Magyarországon 908 ezren vannak az aktuális felmérések alapján. Belőlük 434.000 fő nő, 474.000 pedig férfi. Az 578.000 főből 18- 22 életév között lévő fiatal, 330.000 fő pedig 22- 25 év közötti. Internetes szokásaikat nézve: 79 százalékuk netezik minden nap, ebből 72 % akár 2-3 órát is eltölt a számítógépe előtt, hétköznaponként. 22 százalékuk telefonon is netezik rendszeresen. A 18 és 25 év közötti fiatal internetezők 57%-a szerint hasznos az internet, 15% -ukat inkább szórakoztatja.

A neten való tartózkodás mellett 38%-a a 908.000 főnek heti egyszer elmegy egy bevásárló központba szórakozni, vásárolni, 12%-uk jár gyorsétterembe, 16% kávézóba, cukrászdába is jár rendszeresen. A vizsgált fiatalok 27%-a gyakran vendége a különböző szórakozóhelyeknek, 9%- uk heti egyszer éttermeknek, puboknak is látogatója. Saját becsléseik alapján átlagosan heti 2 órát töltenek újság olvasással, 4 órát könyv olvasással, 7 órát televízió nézéssel, 4 órát rádió hallgatással (háttér rádiózást is tartalmazza ez az adat), 6 órát sportolással. 7 órát töltenek társaságban, társas programokkal, de az internet előtt 13 órát töltenek (Szabó Tünde, Klenovszki János).

Mint tapasztalhatjuk a felmérés eredményeiből is, döntő mennyiséget töltenek a fiatalok a számítógép és az internet előtt. Így órási jelentősége van annak, hogy mit csinál a technika a kommunikációval. Hová alakítja, mi lesz belőle? Kibővíti-e a társas kapcsolatokat vagy beszűkíti-e azokat? A sok internet előtt töltött óra elmagányosodáshoz vezet-e vagy mivel a személyes kapcsolatok vágya hajtja az interneten való jelenlétet, így egy űrt tölt be a valós, térben és időben való találkozás és a nem együtt töltött órák között. Itt ugyan nem lehetünk együtt térben, csak időben (e szempontból párhuzamot vonhatunk a telefonnal), de igyekszik ezzel a megoldás visszacsempészni a személyességet életünkbe. A mi korosztályunk és a felmérésben résztvevők is jelentős mértékben használjuk kapcsolattartásra az internet adta lehetőségeket, elég ha csak a napi emailek, SMS-ek számára gondolunk. Mennyi időt visz el napjainkba a másokkal való kapcsolódás?

Szinte kivétel nélkül félünk első látásra a nagy technikai újításoktól, a forradalmi változásoktól. A számítógép és az internet megjelenése, az egyre több háztartásba való elérhetősége és a mindennapokba való észrevétlen beszivárgása, aggodalmat és számtalan kérést szült sokakban (természetesen bizonyos hányaduk csak idővel lesz megválaszolható). Így merülhet fel a kérdés, hogy lehet-e rossz hatással társas kapcsolatainkra? Hasonló mértékű kérdések időről időre megjelentek már életünk során, például a televízió megjelenésekor, de nagyon tetszett az óra elején e szempontból hallott történeti áttekintés, mely szerint például az írás megjelenésekor a memória túlzott tehermentesítése volt a nagy kérdés. Ha váltás, változás alakul ki, mindig butulást és tragédiát prognosztizálnak először (főként ha a technikáról van szó, hiszen itt különösen nagy a félelem, mert bele lehet avatkozni).

Ilyenkor mindig változik a kommunikáció és a kultúra, de nem radikálisan. Nem alakítja át a gondolkodást rögtön.

Szabó Tünde és Klenovszki János felmérése szerint a válaszadók 70%-ánál az interneten való időtöltés céljaiból az első háromban szerepelt a kapcsolattartás messze élő barátokkal, ismerősökkel, rokonokkal és a külön kategóriaként megjelölt kapcsolattartás közelben élő barátokkal, ismerősökkel, rokonokkal, a válaszadók 69%-ánál az ötödik helyen szerepelt a fontossági sorrendben, annál a kérdésnél, hogy mire használják az internetet. Ezen társas kapcsolatok nagy része a net nélkül nem maradna életben.

908.000 fiatal internetező heti net előtt eltöltött 13 órájából 18%-uk rendszeresen olvassa mások blogbejegyzéseit, 3%- uk pedig vezet is sajátot. Itt persze felmerül a kérdés, hogy milyen blogot olvasnak, milyeneket írnak. Tanulási, önképzési céllal szakmai oldalakat, érdeklődési körükhöz kapcsolódó szakmai blogokat böngésznek vagy önkifejezési céllal létrejött napló-szerűeket, ahol mások véleményéről, mindennapjairól, érzelmeiről olvashatnak. A bloggerek legfontosabb célja, hogy kifejezzék gondolataikat, véleményüket, érzelmeiket olyan módon, ami a hagyományokat, a konvenciókat nem feltétlenül veszi figyelembe. A kommunikációs cél elsősorban, a blogger és az olvasók, és azon belül is a véleménynyilvánító kommentelők verbális kooperációja. A szerzőtől, a bloggertől függ, hogyan állítja be a rendszert, mire ad lehetőséget: lehet-e kommentelni vagy sem, korlátozza-e a véleménynyilvánítást (pl. regisztrációval vagy utólagos moderálással) vagy sem. Számos példa található erre a véleményblogokban. Az e-média blogokban gyakori a korlátozás, moderálás, az énblogokban egyre ritkább.

Az online kapcsolattartás, aktivizmus előnyeit képesek vagyunk kihasználni, előnyünkre formálni. Például valóságossá tudunk tenni egy internetes mozgalmi kampányt. A célcsoportban és azon kívül is, a szervezés módja által képesek vagyunk tömegeket mobilizálni.

A blogok, mikroblog, a Twitter, a közösségi oldalak funkciói, a geolokációs szolgáltatások mind mind az üzenet közvetítését szolgálják. Új közlési műfajjá váltak.

A megkérdezett 24%-a fórumokat, kommenteket olvas is 3% -uk rendszeresen használja a Twittert. A Twitter felhasználóinak pedig mindig interaktívnak kell lenniük, hiszen állandóan mozgásban vannak, gondolatokat osztanak meg és egymáséira reflektálnak.

A válaszadók 64%- a szívesen olvassa el mások véleményét az őt érintő témákban és viszonylag magas, 36 % azok aránya, akik szívesen osztják meg azokat a dolgokat, gondolatokat másokkal, amik őket érdekli. 85% rendszeresen látogat közösségi oldalra (5% nem regisztrált egy közösségi oldalra sem). Heti 3 órát töltenek a Facebookon és 79%-uknak átlagosan 273 ismerőse van.

Ezekkel a lehetőségekkel és a bennük való részvétellel épül a digitális kultúra. Rengeteget változik, most is fejlődik, most is alakul. Eszközök, csatornák, szolgáltatások és azok lehetőségei születnek szinte napról napra. És ezzel egyértelműen kimondódott, hogy miért fontos ennek minden eleme számukra. Mi mást helyettesít mindez, ha nem a személyes találkozást?

Hogy ellen példával szolgáljak, vannak, akiknek ezt munkahelyeiken megtiltják, nem használhatják privát célra az internetet, blokkolva vannak bizonyos internetes oldalak, főként a közösségi site-ok. Ezzel korlátozzák őket az információ szerzésben, bár nagy kérdés, hogy valójában egyúttal nem azzal korlátozzák-e saját dolgozóikat, hogy tájékozottak legyenek. Korlátozzák információ szerzésüket az informatikai eszközökkel, de lehet, hogy szakmájukban, munkájukhoz kapcsolódó közösségekben értékes információkhoz juthatnának, akár a Notebookon keresztül is. A közösségi oldalak és egyéb eszközök rengeteg lehetőséget nyújtanak az egymás közötti kommunikációra. Így végig nézve az összes lehetőséget, tévhitnek bizonyul az az elképzelés, hogy beszűkül körülöttünk a világ, ha az internet előtt ücsörgünk nap, mint nap (Természetesen figyelembe kell vennünk az egészséges mértéket.).

Azért tartom fontosnak ennek a generációnak az internetes szokásainak bemutatását, mert hamarosan belőlük lesznek felnőttek és az ő internetes szocializációjukhoz kell majd andragógusként igazodnunk. És megtenni mindent, hogy meglévő tudásukra alapozva segíthessük őket önmaguk fejlesztésében. Ezekből a szokásokból kell majd erényt faragnunk és megmutassuk nekik a távoktatás lehetőségeit. Ehhez mérten kell majd átalakítsuk internetes szokásaikat, hogy a tanulásra használt idő és energia előkelőbb helyen és sokkal tágabb lehetőségekkel szerepeljen a rangsorolásukban, mint jelenleg.

http://www.kreativ.hu/cikk/milyenek_ezek_a_mai_fiatalok

Szabó Tünde, Klenovszki János NRC (Insights and ideas), Kutatás a fiatalok fogyasztási és internetezési szokásairól.

A számítógép és a világháló használatának lehetősége és képessége mindenki számára rendelkezésére kell álljon, hogy mindenki teljes értékű tagja lehessen az információs társadalomnak. A digitális esélyegyenlőség megteremtése felé vezető úton az egyik legfontosabb cél, hogy kedvet teremtsünk minden célcsoport számára, beleértve a fogyatékkal élőktől a szociálisan hátrányos helyzetűek segítésén keresztül az időskorúak felzárkóztatásáig. Az esélyegyenlőtlenség csökkenéséhez elengedhetetlen az információs társadalom három alappillére: infrastruktúra, ismeret és az igény. Minden típusú oktatási intézménybe be kellene vonni az IKT-ban rejlő lehetőségeket, amelyek nemcsak egyénileg, de társadalmilag is produktivitást eredményeznek.

Bővültek a tudásszerzés helyszínei és alapjaiban megváltozott az oktatási változások értelmezése nemcsak a társadalom fizikálisan és szellemileg egészséges részénél, hanem a fogyatékkal élők oktatátásban, nevelésében is.

A komoly, társadalmi szintű problémával foglalkoznunk kell! Ezért úgy döntöttem keresek néhány működő példát a digitális eszközök segítségéről a felzárkóztatásban.

A Neumann János számítógép-tudományi társaság programja, a Digitális Esélyegyenlőség (DE!), amelynek különlegessége, hogy ezt egy alulról jövő, civil kezdeményezés hívta életre. A digitális esélyegyenlőség megteremtésében látja az életminőség és a versenyképesség jelentős javulását, melynek útja, hogy mindenki számára rendelkezésre álljon a számítógép és a világháló. Ez az egész társadalmat érintő programmal érhető el, ami tartalmaz olyan finanszírozású infrastrukturális beruházásokat, amely az ország területének a versenyszféra által biztosan nem érintett legalább 10%-át jelentik. A beruházások újdonsága az a szempont, hogy ma már a digitális esélyegyenlőség megteremtésén nem csak a számítógépeket és az internetet használatának tudását és lehetőségét értjük, hanem a kritikai gondolkodást, az információk különböző forrásból való összegyűjtését, rendezését, más emberek több csatornán való elérhetőségének kezelését, az önkifejezés lehetőségeit a digitális környezetben, a hagyományos tartalmak digitális formában való támogatását, kiegészítését is. Az NJSZT a Digitális Esélyegyenlőség program keretében saját kezdeményezéseinek továbbvitele mellett szövetséget ajánl minden ez irányba mutató kezdeményezésnek, beleértve az időskorúak, a fogyatékkal élők és a szociálisan hátrányos helyzetűek felzárkóztatását célzó programokat is, hiszen a digitális írástudás szintje határozza meg az adott információs társadalom digitális kultúrájának minőségét. A lehetőségek ismeretében a program gazdái remélik, hogy 2-3 éven belül megvalósítható legalább a digitális írástudásbeli esélyegyenlőség. Ez Magyarországon azt jelenti, hogy a lakosság 20-30%-a az alapvető számítógépes ismeretek birtokában képes lesz az internet hatékony használatára, s legalább 7-8%-uk sajátítja el igazolható módon készség szinten a számítógép irodai alkalmazásához szükséges ismereteket.

Számos képzés segít abban, hogy a társadalom legszélesebb rétegei válhassanak az e-közigazgatás valódi és aktív ügyfeleivé, hogy az emberek bővíthessék internet-használati ismereteiket, ilyen például az egynapos komplex képzés az e-ügyintézés vagy a Netszeregy program.

Az esélyegyenlőtlenség csökkentéshez minél több célcsoportot, különböző kultúraközvetítő intézményeket, oktatással foglalkozó szervezetek, valamint egyéb informális és non-formális közösségek bevonását kell megtenni. Társadalmi különbségek mindig is voltak és lesznek, ezek csökkentése azonban igen fontos!

Az uniós irányok is arra vezetnek, hogy az informatika gazdaságerősítő ereje hat a munkaerőpiacra, ez magában foglalja az

eAccessibility (elérhetőség ) területét

• amely főként idősek és fizikai hátránnyal elő emberek számára keres, szabványosít, javasol olyan eszközöket, amelyekkel a (fizikai) hátrányuk ellenére is igénybe vehetőek az információs társadalmi szolgáltatások;

• e kérdéskör fő részét képezik azon technológiák és eszközök (Assistive Technologies) előállítása, amik a hátránnyal élők informatikai eszközhasználatát elősegítik.

(Dombi Gábor 2008)

Fejlesztésre szorulnak az informatikai és információs társadalmi központi és helyi, civil és privát oktatási kezdeményezései. Szükséges olyan internetes tartalmak előállítása és a meglévők fejlesztése, amelyek az e-Inclusion problematikájához kínálnak megoldásokat, gyakorlatokat és irányokat a hátrányos helyzetű csoportok számára.

Az Informatika a látássérültekért Alapítvány és az egyik telekommunikációs cég jóvoltából a Dramatizált Elektronikus Könyvszerkesztő és Hangoskönyv-konvertáló programfejlesztés látott napvilágot, amely segítségével átalakíthatóak az e-könyvek hangoskönyvekké, továbbá ezek Braille-kijelzőn megjeleníthető irodalmi Braille-írásrendszerű dokumentummá alakíthatóak, ezzel lehetővé téve az olvasást, az irodalmi művek élvezetét.

Ez az informatikai eszköz segíti a vak és gyengén látó emberek tanulását, munkába állásukat és szabadidejük hasznos eltöltését. Lakosságunk 0,5 százaléka számít látássérültnek. Az informatika jelentőségét a gyengén látók életében a differenciált oktatásban, az információszerzésben, különböző felhasználói programok megismerésében látják a szakértők.

Új lehetőséget jelent egy interaktív táblarendszer fejlesztés, amely hidraulikus szerkezetével lehetővé teszi a digitális tábla magasságának könnyű és gyors átállítását. Kirívóan nagy segítséget jelent a digitális eszközök használatában a mozgáskorlátozottak és a kisgyermekek számára is.

Nem a felhasználó igazodik a táblához, hanem a tábla a felhasználóhoz. (Mindemellett egy komplex megoldás, mert tábla, állvány, projektor és szoftver is egyben.)

Szerencsére a szellemileg sérült gyerekek fejlesztésében is megjelennek korszerű digitális taneszközök. "Tudom, ma is vannak még sokan, akik idegenkednek az IKT /Információs és kommunikációs technológia/ iskolai alkalmazásától. Számomra azonban perdöntő annak a megtapasztalása, hogy a mai viszonyok között is van olyan motiváló eszköz, ami reményt ad arra vonatkozóan, hogy ebben a teljesítmény központú világunkban azok a gyermekek se kudarcként éljék meg a tudáshoz vezető utat, akik akadályoztatásuknál fogva kisebb eséllyel indulnak társaikhoz képest. " írja Dr. Ujhelyi Jánosné gyógypedagógus. A multimédia segíti a gyermekek ismereteinek bővítését, képességeik fejlesztését. A didaktikai fejlesztő eszközök innovatív szerepet játszanak az oktatási-nevelési folyamatban. "Az egérhasználat minden vitán felül segíti a grafomotoros készséget, az íróujjak edzését, a szem-kéz koordinációt. A számítógép szabályszerű kezelése, be- és kikapcsolása során szinte észrevétlenül fejlődik gyermekeinkben a szerialitás készsége." (Dr. Ujhelyi Jánosné ) Megtapasztalhatják a zene jótékony hatását, én-azonosságuk és önkontrolljuk fejlődésében sok segítséget jelent a munkájukról, fejlődésükről készített digitális fotók, video felvételek megtekintése. És emellett tartalmassá teszi a gyerek szabadidejének eltöltését. (A multimédia segítségével hiperaktív gyermek is válhatnak könnyen kezelhetővé.)

A sajátos nevelési igényű tanulóknál elősegítheti ezek a megoldások az integrációt, a beilleszkedést a többségi nevelési intézményekbe.

Az üzleti világ és a civil szektor együttműködésének ereje óriási lehet, ha hangsúlyt fektetnek a hátrányos helyzetű emberek támogatására olyan programokkal, amelyek a rászorulók aktív tenni akarására építve „képessé teszik” az embereket, hogy életkörülményeiken maguk változtathassanak. Természetesen a célkitűzéseken kívül, komoly anyagi forrásokra és elhívatott munkaerőre is szükség van.

Van pozitív példa a segítő ás támogató programokra, amelynek segítségével a társadalom mind nagyobb rétege mozoghat majd otthonosan a digitális világban.

Szükséges a társadalom motivációjának erősítése, az internettel kapcsolatos ismeretterjesztés erősítése, a hátrányos helyzetű csoportok célzott tájékoztatása és felkészítése.

Jó lenne tudni motiválni az informatikai szállítókat és az internet-szolgáltatókat, hogy a hátrányos helyzetű csoportoknak olcsó és megbízható eszközöket kínáljanak.

http://www.ofi.hu/tudastar/szervezetfejlesztes-jo/gyengenlatok-altalanos

http://njszt.hu/de/a-digitalis-eselyegyenloseg-programja

http://www.ofi.hu/tudastar/eselyegyenlito-oktatas-090617

http://www.inforum.org.hu/ebefogadas/az-e-befogadas-kezdemenyezes/

http://www.iot.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=4039:digitalis-eselyegyenlseg-e-koenyvbl-hangoskoenyv-es-braille-koenyv-vakok-es-gyengenlatok-reszere&catid=127:digitalis-tananyagok&Itemid=235

http://www.iot.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=465:digitalis-eselyegyenlseg-clasus-interaktiv-tablarendszer-a-balazs-diaktol&catid=35:c-e-front-iat&Itemid=106

http://www.iot.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1594:jatszohaz-avagy-igy-hasznalom-a-digitalis-eszkoezoeket-2-resz&catid=41:vezercikkek&Itemid=146

Albert Bandura (1977) társas tanulási elmélete arra a gondolatra épül, hogy minden társasági helyzetben az interakciókból tanulnunk. A virtuális környezetben nem kell szemtől szemben jelen lennünk, kilométerekben számolva bármekkorára növekedhet a távolság hallgató és tanára között.

Tolltartónk áttanulmányozása közben, sok olyan eszközzel találkoztunk az elmúlt két hétben, ami segíti a tanulásunkat, de nem ismertük eddig (az emberek többsége nem ismeri) vagy nem gondoltunk rá ilyen szemmel. Pedig könnyű a használatuk és rengeteget segíthetnének ha felfedeznénk őket!

Nehéz a nem oktatási környezetre fejlesztett rendszereket használatba venni, pedig kézenfekvő és mivel más céllal használjuk őket, már egy alapvető tájékozottsággal kezdhetnénk ezt az oldalukat megtekinteni. Érdemes, mert kiválóan lehet tanulni az internet segítségével közösségben.

Idegenkedünk tőle, mert nem ismerjük eléggé a technikai alapjait. Mert egyszerre személyes és személytelen, nem tudjuk ki áll az avatar mögött (aminek még csak metakommunikációja sincs), nehezebb is a kommunikáció, ráadásul az eszköz használata is nehézséget jelent és mindehhez még gondolkozni, ötletelni, produkálni is kell, sokszor időre. Persze annyira már nem szeretnénk személyesek lenni, hogy megosszunk elsőként egy dokumentumot az elearningen vagy esetleg közzé tegyük a saját portfóliónkat. Pedig mi mindenre lehetne jó...

Egyre fontosabb, hogy minél több mindent tudjunk és ismerjünk, hogy minél tájékozottabbak és sokoldalúbbak legyünk. Fontos, hogy lépést tudjunk tartani a világ állandó változásaival, boldogulni és érvényesülni tudjunk. Szerencsés az, aki szerteágazó tudással rendelkezik, több nyelven beszél, sokrétű gyakorlata van. Az ismeretek alkalmazásához azonban sok-sok időre van szükség és a gyakorlat megszerzése sem egyszerű feladat.

„Ha egyetlen elvre kellene leszűkítenem az oktatáslélektant, akkor ezt mondanám: a tanulást befolyásoló legfontosabb tényező az, amit a tanuló már tud. Ismerjük meg ezt a tudást, s a gyermeket tanítsuk ennek megfelelően. (David Ausubel)

A legsürgetőbb azonban a felnőttoktatás területe, hiszen egyre több és több embernek lenne szüksége arra, hogy átképzéssel, esetleg újabb tanulmányokkal munkát szerezhessen.

Sok törekvést ismerhetünk meg az egyetem arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetséges az előzetes tudásunk felmérésre és elismerésére.

Külföldi mintákat nézve láthatjuk, hogy mindegyik példában más- más elem dominál. A britek igyekeznek elismertetni az otthoni, háztartásban végzett munkát. Franciaországban fontosnak tartják a tapasztalati úton megszerzett tudást és ezt különféle formában értékelik is (egy sikeres vizsga után a jelentkező megkapja az ún. kompetencia - bizonyítványát).

Amerikában jóval szélesebb körű oktatást, felméréseket tudnak biztosítani. Az egyik ilyen centrum Halifaxban működik, ahol számos konferenciát, tanulmányi szemináriumot szerveznek és városok, országok összekötésén dolgoznak.

Írországban ez az oktatási viták középpontjába került. Foglalkoznak a globalizációval, a megnövekedett migrációval, az IKT- és technológiai változásokkal, az egy életre szóló munkahely koncepció megrendülésével, a tudás folyamatos karbantartásának igényével (átképzések, továbbképzések). Mindezek az okok sokkal nagyobb rugalmasságot, integrációt és átláthatóságot kívánnak a képesítési rendszertől.

Más fejlesztések, mint például a Galway Mayo Főiskola (GMIT) is részt vesz néhány érdekes fejlesztésben. Kifejlesztettek egy ötkredites modult, „Making Experience Count” (Hogy számítson a gyakorlat címmel), melynek a legfontosabb tanulási eredménye, hogy a jelöltek el tudják készíteni a portfóliójukat eddigi tapasztalatikról.

Sok időt és energiát megspórolhatnánk, ha lehetőség lenne az előzetes tudásunk felmérésre és elismerésére. Sokkal hatékonyabbak lehetnénk egy képzés kiválasztásánál vagy akár egy állásinterjún. De mit tehetünk mi azért (tanulóként és andragógusként), hogy a korábban már megszerzett ismereteinket felmérjék, majd valamilyen formában elfogadják, elismerjék?

Kompetenciánk szerves része a digitális állampolgárrá válásunk aktuális stádiuma és annak összes eleme, amit megmutathatunk egy webes alapú portfólió készítésekor. Az e- portfólió a tanulási-tanítási folyamat során elkészült produktumok tudatos, valamilyen szempont szerint rendezett gyűjteménye. Készülhet a tanulási-tanítási folyamatot bemutató, a fejlődést dokumentáló és elősegítő céllal, ugyanakkor készülhet a legjobb munkák bemutatása céljából, illetve értékelési céllal is.

Régóta használt eszköz valami előnyének bemutatására, de nem volt alkalmazott eszköz az egyéni tudás összefoglalására.

A gazdasági életben például egy cég eladásakor a vállalat tevékenységről vagy tendereknél reklámügynökségek munkáinak összefoglalásaként már régóta használatos, ráadásul nemcsak papír alapú kidolgozással. Mégis digitális állampolgárrá kell akarnunk válni, nyitott attitűddel, mint aki szeretne egy dokumentumot megosztani a többiekkel, hogy felfedezzük az e- portfóliót. Persze ez több kérdést is felvet, elsősorban a nyilvánosság kérdésének személyes, bizalmas oldalát. Egy tanítási-tanulási folyamatot egy célzott fejlődési portfólióval követünk végig, akkor abban szerepel a tanuló sikere és kudarca egyaránt. Mindenki szívesen megosztja jól sikerült anyagait, azonban a kevésbé jól sikerült munkákkal már más a helyzet. Az e-portfólió technikailag tulajdonképpen korlátlan nyilvánosságot tesz lehetővé. Azonban felmerül a kérdés: a tanuló fejlődési folyamatának milyen körben kell nyilvánosnak lennie? Osszuk meg mindenkivel? Problémaként merült fel a heti előadáson a profilkezelés, miszerint meg kell válogatnunk, hogy kivel mit osztunk meg. Mi lehet jobb ennél az eszköznél annak elkerülésére, hogy végtelen mennyiségű információt zúdítsunk magunkról a környezetünkre.

Azonban a legnehezebb feladat mindig az volt, hogy az emberek pesszimizmusát leküzdjék és ráébresszék őket arra, hogy mennyi mindent tudnak, ismernek. Mindehhez igen nagy segítséget nyújt a portfólió, hiszen össze kell szedni minden tudást, ismeretet, végzettséget és így a jelentkező könnyebben átlátja, hogy mit is tud és mit nem (fontos lépés az álláskeresésnél).

"A portfólió módszer legnagyobb sikere abban áll, hogy ha lassanként is, de a diákok és így akár a felnőttek is folyamatosan építgetik a saját tudásbázisukat és látva, hogy egyre több mindent tudnak, egyszerre az önbizalmuk is növekszik, ami mindenképpen sikeres lehet egy új állás keresésekor." (Douglas Myers, 2001.)

Emellett óriási előnyt jelenthet a kompetencia elvű oktatási mintákban és az előzetesen megszerzett tudás validációjához is nagymértékben hozzájárulhat.

Az oktatás sokkal hatékonyabbá, strukturáltabbá és időtakarékossá válhatna. Lehetőséget kellene teremteni arra, hogy a korábban már megszerzett ismereteket felmérjék és valamilyen formában elfogadják, elismerjék hazánkban is. Az alkalmazott módszerek segíthetnek abban, hogy a felnőttképzésben résztvevők milyen szakterületeken tartják elismerhetőnek az önállóan megszerzett ismereteket.

Külföldön az egyetemi szektorban használt rendszereket minden egyetem maga tervezi és hajtja végre. Jelenleg nincs egy irányba mutató elfogadott ágazati megközelítés, de rendszerint a módszerek között megtalálható a portfólió és az interjú (ami az infokommunikációs technológia használatával gyors folyamat).

Megvalósulhat a cél, hogy valós és a lehető legátfogóbb képet kapjuk a tudásról.

Pillmann Judit: Az előzetes tudás felmérése és elismerése, 2006. 03. 12.

MIHÁLY Ildikó: Törekvések az előzetesen megszerzett tudás meg,-és elismer(tet)ésére. In.: Új Pedagógiai Szemle, 2000/11.

TÁMOP-4.1.3-08/1-2008-0004 A felsőoktatási szolgáltatások rendszerszintű fejlesztése, Írország

Az infokommunikációs társadalom egyenlőtlen mértékű használata és a lehetőségekhez való kiegyenlítetlen hozzáférés minden korábbinál inkább kirekeszt sokakat abból, hogy kihasználhassák a társadalmi élet sok területén bevezetett új technológiák. És a technológiák adta előnyöket. Ez gazdasági természetű probléma nagy különbségképző tényező. Hiányozhat szélessávú internet vagy más eszköz, ami meggátolja a minőségi hozzáférést. Ez óriási problémát jelenthet, különösen innovatív környezetben. Nagy társadalmi dilemmát okoz, hogy a leszakadók felkarolására koncentrálják az erőforrásokat vagy az élvonalbeli fejlesztésekre? Aki nem tud csatlakozni, annak óriási információs vesztesége lesz, miközben a társadalmi veszteség is nagy jelentőségű azzal, hogy nem tud mindenki csatlakozni.

Így fontossá válik a digitális esélyegyenlőség biztosítása, megvalósítása.

Előrelépést jelent a sávszélesség növekedése, a technika egyre szélesebb és változatosabb megjelenése a mindennapokban. Ez a hétköznapi életben egyre meghatározó jelenség lesz, gyorsítja a globalizációt, egyenlőbb esélyeket biztosít.

Az esélyegyenlőtlenség vizsgálatakor a legfontosabb tényezők, mint a nem, az etnikai hovatartozás, a bizonytalan foglalkoztatási- gazdasági és szociális helyzet mellett sokszor elsikkad, pedig alapvetően a digitális technológiákhoz való társadalmi hozzáférés különbségeinek fontos eredendője a megfelelő motiváció és attitűd hiánya. Sok esetben jogosan felmerül a kérdés, hogy nincs hozzáférés vagy nem is lehetne hozzáférés. A szélsőséges eseteket leszámítva ez gyakran elő problémának látszik.

A digitális kompetencia óriási hatással van az esélyegyenlőségre, a munkaerőpiacra és az egyéni életvitelre, ezért Európa jövőjének szempontjából az e-befogadás kulcstényező.

A társadalmi kirekesztés túlmutat a munkanélküliség, illetve a munkaerőpiacon való megjelenés kérdésein. A hátrányos helyzet és az akadályok megakadályozzák a részvételt a kultúra, a jogok gyakorlása az egészségügyi szolgáltatások, a lakóhelyi környezet, a lakáskörülmények, a családi támogatás, valamint az oktatási, képzési és munkába állási lehetőségek terén egyaránt.

Cél, hogy az emberek képesek legyenek a tudástársadalom és az információs társadalom teljes jogú polgáraiként élni és tevékenykedni.

„A társadalmi befogadás az a folyamat, melynek során erőfeszítések történnek annak biztosítására, hogy mindenki – tekintet nélkül tapasztalataira és körülményeire – kibontakoztathassa potenciális adottságait az életben. A teljes körű befogadás eléréséhez a jövedelem biztosítása és a foglalkoztatás szükséges, de nem elégséges feltételek. A befogadó társadalmat az egyenlőtlenségek csökkentésére, valamint az egyének jogai és kötelességei közötti egyensúly és a növekvő társadalmi kohézió megteremtésére való törekvés jellemzi.” (Gazdasági és Társadalmi Befogadás Központja a Centre for Economic and Social Inclusion, 2002)

Egyre inkább kerül fókuszba annak a biztosítása, hogy a hátrányos helyzetű személyek és csoportok ne maradjanak le. Ez tükröződik az e-befogadási politika akcióprogramjában, ami kifejezetten a fiatalokra, az idősekre, a nőkre és a fogyatékkal élőkre koncentrál.

Az e-befogadási stratégiák, kezdeményezések és gyakorlatok Európa szerte és már évek óta Magyarországon is pozitív hatással járnak, ezekből mutatok meg néhányat. Megvalósulnak egyéni szinten, mert a digitális készségek hiánya és az alacsony szintű digitális írástudás csökkentheti az életesélyeket, beleértve az előbb említett oktatási, képzési és munkába állási lehetőségek terén egyaránt. "Becslések szerint a jelenleg meglévő állások 60 százalékának és az újonnan létesülő munkakörök 90 százalékának a betöltéséhez szükség van, illetve lesz IKT készségekre (Department for Education and Skills, 2002), az IKT használatában jártas dolgozók elvileg jobb esélyekkel vesznek részt a munkaerőpiacon." Ráadásul erősödő tendenciaként figyelhető meg, hogy a betölthető álláshelyeket egyre inkább az interneten keresztül hirdetik meg.

Az Unióban a munkavállalók 51 százaléka használt internetet, míg Magyarországon épp csak 29 százalék a 2006-os felmérések alapján. A hazai munkavállalók több mint 40 százaléka nem rendelkezett számítógépes ismeretekkel (Eurostat 2006), míg a nyugdíjasoknak mindössze 3 százaléka, azaz alig 60 ezer 64 év feletti magyar lakos vett részt valamilyen számítógépes képzésen, oktatáson 2008-ig.

Az információs és kommunikációs technológiák használatára vonatkozó uniós célok:

- 2020-ra a foglalkoztatási arányt a 20 és 64 év közötti munkavállalók körében 75%-ra kell emelni azáltal, hogy többen (különösen a nők, a fiatalok, az idősebbek, az alacsonyan képzettek és a legális bevándorlók) jutnak álláshoz.

 - Javítani kell az iskolázottság szintjét.

Ehhez a tervezett út:
A kezdeményezés célja a nagy sebességű/szupergyors internetre és az interoperábilis alkalmazásokra épülő egységes digitális piac kialakítása.

• 2013-ra mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni a szélessávú internetkapcsolatot.

• 2020-ra mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni a sokkal gyorsabb (legalább 30 Mbps sebességű) internet-hozzáférést.

• 2020-ra az európai háztartások legalább felének 100 Mbps-t meghaladó sebességű internetkapcsolatra szóló előfizetéssel kell majd rendelkeznie.

Innovatív Unió

• A kezdeményezés célja, hogy az EU a kutatási-fejlesztési és innovációs szakpolitika középpontjába a társadalmunk előtt álló olyan főbb kihívásokat helyezze, mint az éghajlatváltozás, az energia- és erőforrás-hatékonyság, az egészségügy és a demográfiai változások.

• Meg kell erősíteni az innovációs lánc egyes szemei közötti kapcsolatot, az alapkutatástól a forgalmazásig.

Mozgásban az ifjúság

• Elő kell segíteni, hogy a diákok és a gyakornokok külföldön tanulhassanak.

• Jobban fel kell vértezni a fiatalokat ahhoz, hogy érvényesülni tudjanak a munkaerőpiacon.

• Növelni kell az európai egyetemek teljesítményét és nemzetközi vonzerejét.

• Javítani kell az oktatás és a képzés valamennyi szintjét (kiváló egyetemek, esélyegyenlőség).

Az információs társadalom felépítése során egyre fontosabb, hogy a hátrányos helyzetű személyek és csoportok is fel tudják zárkóztatni a többiekhez. Megelőző akciók és programok indítása vált szükségessé. Hazánkban is voltak sikeres kezdeményezések arra, hogy megtalálják a legjobb módszereket, gyakorlatokat, szervezeteket az informatika és társadalomfejlesztés közös határterületein.

"Az Inforum kezdeményezte, hogy a digitális társadalmi egyenlőtlenségek felszámolásával foglalkozzék a Magyar Országgyűlés is, illetve, hogy 2008 legyen itthon is az e-Befogadás éve. A kezdeményezés nyomán január 8-án az öt parlamenti párt együttműködési szerződést írt alá az Inforummal, amelyben kinyilvánította, hogy a digitális szakadék betemetése nemzeti ügy. Fél év alatt két országgyűlési határozat született, mutatván, az Inforum elérte céljainak egy részét: az Országgyűlés figyelmet fordít a hátrányos emberek, korosztályok, régiók életminőségének kérdéseire. A szervezet stratégiai célja, hogy 2010 végéig egymillió új használót segítsen az internetre, elsősorban az 50 fölötti korosztályok tagjai közül. Ma 50 év felett mintegy 350 ezer ember használja az internetet. A parlamentben megalakult az e-Befogadásügyi eseti bizottság is, amely jelentést készít az Országgyűlésnek; figyelemmel kíséri az e-befogadási kezdeményezéseket, legyenek az állami, civil vagy vállalkozási akciók."

E-befogadási kezdeményezések:

- unoka- nagyszülő informatikai verseny

- 50 fölötti internetezők első házibulija

- www.50plusz.NET webportál.

A programok célja, a digitális készségek ki- fejlesztésének elősegítésére irányulnak, hogy fejlesszék az 50 évesnél idősebb nemzedékek digitális és informatikai eszközhasználatát, tudását és készségét, és aktív alkotásra és kapcsolatteremtésre serkentse őket.

Az információs társadalom felépítése során egyre hangsúlyosabb lesz annak a biztosítása, hogy a hátrányos helyzetű személyek és csoportok is fel tudjanak zárkózni.

A megelőző akciók és programok sikeres kezdeményezésnek bizonyultak arra, hogy megtalálják a legjobb módszereket, gyakorlatokat, szervezeteket az informatika és társadalomfejlesztés közös határterületein.

http://www.inforum.org.hu/dokumentumok/e-befogadas-magyarorszagon-eves-jelentes-2008/

http://infovilag.hu/hir-13045-digitalis_eselyegyenloseg_sikeres_magyar.html http://ec.europa.eu/europe2020/priorities/smart-growth/index_hu.htm

Nem feltétlen szerencsés az offline és online életünk összehasonlítása, de gondoljunk csak bele mennyi időt töltünk el például a Facebook oldalunk böngészésével csak arra várva, hogy valaki reagáljon egy-egy megosztott üzenetünkre. Vagy arra, hogy mennyire frusztrál minket, ha nem érkezik azonnali válasz egy barátunktól. Mindez mennyire képezi le az offline kapcsolatrendszerünket és szokásainkat?

Hallottam már a digitális lábnyomról, de igazán a múltheti előadások kapcsán Melinda blogbejegyzése indította el a gondolatot benne, hogy hogyan is működik ez az én életemben, hogy mutatható ki a digitális jelenlétem. Érdekes volt erre visszatekinteni, hogy ez mit jelent az én életemben. Mit jelent az offline életemben. Aztán az e heti előadásban érintette a tanár úr a fenntartható fejlődés szempontját, a zöld informatikát, aminek után olvasva rájöttem, hogy mennyi mindent jelenthet az, ami nekem eddig a kevesebb festéket használó nyomtatókból, a környezetbarát akkumulátorokból és az elhasználtak megfelelő tárolásán túl, maximum egy ilyen mondat volt az emailek végén:

A XY környezettudatos ügynökség. Kérjük, csak abban 

az esetben nyomtassa ki jelen üzenetet, ha feltétlenül szükséges.

Rengeteg fejlesztés létezik az eddigi ismereteimen túl, kigyűjtöttem néhány érdekességet:

Panasonic Eco Blu Ray Player
Ez az okos lejátszó egy Smart Eco elnevezésű rendszerrel van ellátva, mely segítségével 4 méterről képes érzékelni az emberi mozgást, és ekkor automatikusan bekapcsol, ezzel rengeteg energiát takarítva meg.

Biciklis telefontöltő a Nokiától
A Nokia találmányával feltöltheted a telefonod kerékpározás közben, egy speciális dinamó segítségével. A biciklihez jár egy töltő, dinamó, egy headset és egy headset-tartó, valamint FM rádió és lámpa is van rajta.

WiFi-s töltő
Az Air Energy Charger egy lenyűgöző kis szerkezet: az általa érzékelt vezeték nélküli internet jeleit képes hasznos energiává alakítani, mely által nem csak telefonokat és kisebb elektromos eszközöket tud feltölteni, hanem saját energiáját is újra fel tudja használni. (alternativenergia.hu)

Szükségességük egyértelmű, de mennyire épülnek be a mindennapokba? Gyakran az online alkalmazások nagy hatással vannak az offline életre, de a kérdés, hogy mennyire járul hozzá mindez a technikai, társadalmi, politikai, üzleti megoldásokhoz és sikereikhez?

Nem kérdés fontosságuk az oktatásban sem, ezért is érintjük erről az oldalról is hetek óta, hogy mindenki a digitális állampolgárság felé tart és az a cél, hogy mindenki közelében legyenek technikai eszközök és ezeket éppúgy használjuk tudatosan, mint amennyire a hulladékot szelektíven gyűjtjük vagy amennyire az árammal takarékoskodunk. Amióta a fenntartható környezetről olvastam cikkeket az előadás után, többször is találkoztam ilyen témájú cikke, blog bejegyzésekkel, hirdetésekkel.

Amikor a múlt héten a Facebookon egy csoporthoz meghívót kaptam Tündétől, megörültem neki, felmentem az oldalra, körül néztem a csoportban és rögtön csatlakoztam is. Így lettem az FB-n az Időskori tanulás csoportjának tagja. Másokkal együtt, akik közül vannak olyanok akikkel egy csoportot alkotok a Virtuális távoktatás és Virtuális Aula csoportban, van aki a személyes profilomban is ismerősöm, van olyan aki az egyetemi tanulmányaimmal összefüggő szakmai csoportoknak nem tagja, de ismerem őket és vannak, akik teljesen idegenek számomra. Vagyis idegenek voltak eddig. Most már összeköt minket ez a csoport.

De vajon mi alapján? Tünde tudta, hogy engem mi érdekel, hiszen a csoporttársam, kedveljük egymást (azt hiszem írhatom bátran), de vajon máshonnan mi alapján kapok értesítéseket, mi alapján jutok lehetőségekhez? Jó, jó tudom, ha meglátogatok egy weboldalt, máris tudnak rólam mindent, pláne ha valahol esetleg vásárolok is valamit, ha feliratkozom egy hírlevélre egy regisztráció során. Rögtön kapok az ő érdeklődési körükről, szolgáltatásaikról értesítést, mert feltételezik, hogy engem is érdekel, fontos számomra amit kommunikálnak, hiszen már egyszer kapcsolatba kerültünk az én kezdeményezésemre. Talán anno így kezdődhetett egy olyan folyamat, amiben megpróbálták kitalálni a kereső motorok, hogy mire van szükségem. Aztán persze ezzel párhuzamosan kialakultak a közösségi oldalak, ahol csoportokat alkotunk és mindegyik megjegyzi, hogy hol, mit kerestem, mit csináltam. Hogy engem mi érdekel. Ez segít abban, hogy szelektáljuk a nagyvilágból áramló hírek áradatát és leszűkíthessük azokra az információkra ami minket érdekel. Megtudhatunk mindet azokról a témákról ami minket érdekel, megtalálunk-e számos olyan információt amit egy kereső program nélkül nem tettünk volna meg soha vagy addig formálunk mindent a digitális világban önmagunk képére, míg ezáltal beszűkül a látókörünk és "csak" azt látjuk meg belőle, amire speciálisan igényünk van. Vajon nem lesz a végeredmény pont a kívánt cél ellenkezője?

Belépek egy közösségi oldalra, csoportot alkotok az ismerőseimmel, belépek olyan helyekre amik tetszenek, érdekelnek, megjelenek képek, avatarok, könyvjelzők, háttérképek vagy akár egy nyitóoldal, amit mind- mind a saját magam arcára formáltam. Lehet, hogy nem is látok túl önmagamon? Egy keresőprogram az én eddig keresési paramétereim alapján a következő keresésemnél igyekszik a kezem alá dolgozni és olyan területeken keresi meg a választ, ami szerinte a számomra a legnagyobb segítség lesz. Nem is beszélve az online értékesítésben rejlő lehetőségekről, aminek kihasználásra a vállalkozások egyre nagyobb összegeket költenek kereső-optimalizálásra és Adwords kampányokra, hogy látogatókat vonzzanak weboldalukra.

Lehet, hogy ez a sok választásos modell paradoxona? Egy idő után kialakulnak a közös nyelvek, amelyeket csak egy- egy csoport tagjai, egy- egy közösségi oldal felhasználói értenek. Mini szubkultúrák alakulnak ki, de ez így volt már az információs társadalom előző lépcsőfokán is, például a kábelcsatornák elindulásakor. Például ha nincs valamelyik tematikus csatornám, nincs HBO-m (történetesen egyik sincs, mert nincs televízióm), akár milyen elragadtatással is áradoznak mások a Trója, Róma vagy Soprano sorozatok fordulatairól, a főhősök sorsáról, fogalmam sincs miről beszélnek.

Ez egy valóságos láncreakció, az internetes böngészőket arra a területre optimalizálják, ahol a felhasználók egyébként is idejük java részét töltik. De vajon így van ez az offline világban is? Mondjuk ha bemegyek egy újságoshoz és leemelem a Népszabadságot és a HVG-t a falon lévő polcról, akkor számít-e és jelent-e valós választás, hogy ott áll mellette a másik két napi- és hetilap ha soha nem veszem meg, nem olvasom el? Ha kinyitom ugyanazt a Népszabadságot és elolvasom belőle a belföldi híreket , a kultúra és sport rovatot, de a külpolitikai híreket és az apróhirdetéseket nem, akkor nem szelektálok mindent ugyanígy a saját magam számára? Online világuk az offline életünket képezi le? Mindent ugyanúgy perszonalizálunk magunknak?

A digitális állampolgárok számára, tolltartóik tartalmát régóta ebbe az irányba fejlesztik. Az egyik új fejlesztés célja "szemantikus hálózatok fejlesztése a közösségi oldalakon. Szemantikai, azaz a közösségi oldalon publikált szövegek jelentése alapján szerveződő csoportok létrehozását teszi lehetővé a megoldás, azaz a felhasználók szakértőket vagy hozzájuk hasonló gondolkodású embereket találhatnak meg könnyedén például a felhasználó által publikált tartalomban megszámolható bizonyos szavak, kifejezések előfordulási aránya alapján.
Praktikus lehet például, ha valaki tájékozódni szeretne egy ingatlan megvásárlása előtt arról, milyen a környék – a barátok barátainak a segítségével, akik elfogulatlanul adhatnak tanácsot." (www.hvg.hu) Elirigyelte a világ legnagyobb közösségi oldala a Twitter és a Pinterest listáit – a facebookozók is összeállíthatnak az érdeklődési körüknek megfelelő tematikus listákat. A Facebook elindította az „Interest List” – „Érdeklődési kör” nevű szolgáltatását. Lényege, hogy a felhasználók különböző tematikus listákat is összeállíthatnak - a Facebook vezető fejlesztője szerint saját, személyre szabott magazint szerkeszthetnek.
A listák a bal sávban lesznek  az alkalmazások, csoportok, barátok menüpont alatt, az elkövetkező néhány hét során megjelenő Add Interests linkkel lehet bármilyen hírcsatornát kiemelni. A funkciót a Facebook szokás szerint lépésről lépésre teszi elérhetővé világszerte. Akit például a politika érdekel, megkaphatja a CNN, a Fox, az MSNBC és a The Wall Street Journal szalagcímeit. Már most is beállítható. Aki nem tud várni, a facebook.com/addlist-tel már most beállíthatja magának a szolgáltatást. (www.hvg.hu)

Gondolom percek kérdése és a fejlesztők eljutnak addig, hogy egy egyszerű bejelentkezés után, amint megadjuk a felhasználónevet és jelszavat, mindenki láthatja majd minden oldalon a saját alkalmazásait, könyvjelzőit, és egyéb böngésző beállításait.

Amikor az első héten kiderült számomra, hogy lehet kollokviumot és gyakorlati teljesítést is választani a kurzusra, gyakorlatiasként ismerve önmagamat és átnézve a félév egyéb teendőit, inkább az online jelenlét felé húztam, de természetesen az volt az első gondolatom, hogy megnézzem a tematikát, vajon melyik esetben mit is tanulhatok, mit kell tennem a félév során. Na ezzel el is dőlt a kérdés, megpillantottam azt, amire ezen a héten megkaptam a választ, hogy is működnek technikailag ezek az órák. Megakartam tanulni a Usetream tv használatát, illetve a realtime közvetítések lehetőségét. Végre itt az alakalom, hogy átlássam és új helyeket fedezzek fel az eddigiek mellé arra, hogy hol készülnek a prezentációk, hogy tényleg csak egy mikrofon szükséges ahhoz, hogy vegyük az élő hangot és alatta lássuk a prezetntációt akár a Youtube alkalmazásában, akár az Apple-ös Itune-z alkalmazás segítségével. Hogy átgondoljam mekkorával lenne nagyobb lépés, ha mondjuk az online órának én is részese lehetnék a kérdéseimmel. Mondjuk ha lehetne hangom, ami hallható a nagy előadóban, akkor meghatározott számú hallgató lehetne csak egyszerre az éterben? Az órán emlegetett Skypeos prémium szolgáltatás, csak limitált létszámú csoportot tud létrehozni és egyszerre kezelni. Hogy csinálják ezt tömegesen? Illetve a teremben hogyan menedzselik, hogy ki kérdez a jelenlévők és a számítógépek előtt ülve. Van egy koordinátor segítsége az előadónak? Hiszen a Secound Life óráinkon sokszor esünk abba a hibába, hogy egyszerre beszélünk, egymással párhuzamosan, a múlthéten is kifutottunk a csoportmunka idejéből a sok párhuzamosan történő és végül elsikkadó beszélgetés miatt, pedig ott látjuk is az avatarok feje fölött, hogy éppen ki beszél.

Vagy nem hanggal, hanem írásban vesznek részt a virtuálisan jelen lévő hallgatók? Lehet ezt szimmetrikussá tenni, hogy ne csak az előadó szóljon hozzánk, hanem mi is megtehessük? Amit írásban kommunikálunk, mint például a Secound Life chat ablakában óra közben, azt láthatnák a kivetítőre vetítve az osztályteremben résztvevő hallgatók is? Bizonyára ez a moderálási lehetőség miatt nem túl praktikus, hiszen így minden kérdés automatikusan felkerülni a falra és ez nem adna módot a szelektálásra. Esetleg gyűjthetné valaki a bejövő kérdéseket és azonosok kiszűrése utána az óra végén erre kijelölt időben kaphatnák választ a kérdéseinkre. Foglalkoztam már a kurzus előtt is a kérdéssel, de az még sose jutott eszembe, ahogy mi részesei lehetünk az óráknak, az meg pláne nem, hogy ennyire "egyszerű" a kivitelezése. Úgyhogy megérkeztem, örülök, hogy itt vagyok és a gyakorlatot választottam :) Szerda óta lelkesen nézegetem a Slideshare lehetőségeit és a többi, prezentációk színesebbé tételére alkalmas rendszert. Eddig csak a Prezit ismertem, de ígérem a saját előadásom megtartásáig felfedezek többet is és juszt is megkeresem a számomra legkomfortosabbat, legokosabbat, legszebbet és használni is fogom. Hála a tanári és konspirátori befolyásoló munkának, változik az attitűdöm (mert én hiszek benne, hogy andragógusként tudok hatni másokéra, így tehát, az enyémre is hatnak mások) szinte már élvezem a Twitteren való csivitelést (még csak a szakmai élet felpezsdülését érzem, az arról való tolmácsolást, hogy éppen melyik buszmegállóban állva merre felé tartok, no ezt még nem, de magamhoz képest nagy utat jártam be eddig is) és az összes többi fórumot ahol jelen vagyunk, bár nem sok szükségét láttam ennek azon a héten, amikor megakadt a szemem a tematika most szerdai részén.

Próbálom felfedezni az alkalmazások lehetőségeit, igyekszem egynek- egynek talán mélyebb szegmensébe is eljutni, amihez több idő vagy nagyobb rálátás, folyamatos jelenlét szükséges.

Egy kis statisztika arról, hogy alakulnak mások szokásai:

2006 és 2010 között - a teljes web-forgalom tekintetében - közel nyolcszorosára emelkedett az interneten átlagosan eltöltött idő, számottevően nőtt a videó- és képmegosztók, a híroldalak és a keresők száma - dupla akkora közönséget kiszolgálva, felhasználónként az átlag havi 29-ről mára 56 fölé emelkedett a netezésre szánt órák száma, ami összességében 240 milliószor hatvan perc szörfölést jelent - derül ki a Gemius és az Ipsos közös gIA kutatásaiból.

A fejlesztések az internet rohamos terjedésével is összekapcsolhatók. A mérés indulásakor még alig 2,3 millió 15 év feletti internetező volt az országban, 5 évvel később számuk csaknem megduplázódott és elérte a 4,3 milliót. A jelentős hazai tartalomszolgáltatók oldalain 2007 nyarán 13 millió órát töltöttek a netezők, ez a szám 2010-re 83 millió órára (640%) nőtt. De az egy internetező által a nagyobb hazai portálokon átlagosan eltöltött idő is jelentősen, közel háromszorosára, havi 18 órára nőtt. A teljes webforgalmat tekintve is jelentős növekedést láthatunk: felhasználónként az átlag havi 29 óráról mára 56 óra fölé emelkedett az online töltött idő, ami összességében 240 millió óra szörfölést jelent.

Az iwiw 2 millióról 2,7 millióra növelte havi elérését, a blog.hu 0,6 millióról 1,9 millióra, a figyelőnet 0,5 millióról indulva ma már 1 millió internetezőt ér el. (szondaipsos.hu 2010.08.10.)

Mióta bizonyos tartalmakat nemcsak újságokban, televízió műsorokban, rádió adáson keresztül érhetünk el, sokan foglalkoztak, foglalkoznak az internettel, de nem csak a technikai részével, hanem az emberekre gyakorolt hatásaival is.

Böngészés, chatelés, játékok játszása közben kialakul egy virtuális valóság. Ez hasonlít önmagunkra, de ha papírlapon kellene bemutatnom a különbséget, akkor a virtuális világ sokkal sokkal színesebb lenne, mint az igazi (Gondoljunk csak arra az egyszerű példára, hogy ki milyen avatart választott magának az SL térben a regisztrációt követően, az első próbálkozások alkalmával. Azt hiszem a külcsín variálási lehetőségeit tanultuk meg legelőször használni a rendszerben.).

Érdekes megfigyelni hogy viselkednek az emberek az életben és az internet nyújtotta új világban egyaránt. Egyesek próbálják önmagukat adni, mások az anonimitás nyújtotta biztonság mögé bújnak és vannak akik próbálják megvalósítani az álmaikat, vagy csupán azt a személyt akik mindig is lenni szerettek volna.

Nem kell több, elég ha az ember csupán egy kis időt tölt el az interneten, máris érzi, hogy mennyi mindent adhat. Ez egy olyan világ, ami a szemünk láttára fejlődik, gyarapodik, percről percre.

Órási népszerűségre tettek szert a közösségi oldalak, a szakmai és civil élet megvitatására alkalmas blogok. De vajon miért használjuk mindezt? A tömegek bölcsessége miatt?

Szeretünk a vitatkozó társadalom tagjaként élni és anonim vitába szállni? Javítja az életminőségünket ha valamely politikai, közéleti fórum, blog bejegyzéseinek részesei leszünk?

Az online aktivizmus előnyeit képesek vagyunk kihasználni, előnyünkre formálni. Például valóságossá tudunk tenni egy internetes mozgalmi kampányt. A célcsoport, a szervezés módja által képesek vagyunk tömegeket mobilizálni.

Mindenféle politikai szájíz nélkül írom a példámat, néhány éve, azt hiszem talán kettő, két és fél éve, a Csendrendelet kapcsán épülni kezdett egy oldal, ahol az online és offline tömegeket szerették volna mozgósítani egyszerre, vendéglátósokból és a "civilek" táborából egyaránt. A takarodo.com (ma már sajnos nem él a domain név) a célból jött létre tiltakozásul, az önkormányzat azon terve ellen (akkoriban még tervezetként élt), hogy az Erzsébetvárosban az önkormányzat betiltja a hajnalig tartó mulatozást és szeszesital fogyasztást.

A tervezet elfogadása ellen tiltakoztak és aláírásgyűjtő akciót indítottak az Élő Erzsébetváros Egyesülettel közösen a takarodo.com ötletadói. Álláspontjuk szerint a szabályozás nem szolgálta Budapest fejlődését, szerintük az inkább politikailag, mint szakmailag volt motivált (önkormányzati választások közeledtek). 

Mivel az üzletek tevékenységüket a belváros közepén az éjszakai életre alapozták, tönkre tenné működésüket a rendelet. Semmilyen életben maradási tervet vagy beruházásaik kompenzációját szolgáló intézkedésben nem lenne részük (kialakították üzleteik biztonságát, hangszigetelését, légtisztítását, akkori igényeknek megfelelően dohányzásra alkalmas területeiket, bérlik az önkormányzati üzlethelyiségeket, fizetik a önkormányzat által kivetett adókat...)

Megtudták-e valósítani az oldallal azt, amit szerettek volna? Hogyan is működött? A felhasználók itteni online életét a követés jellemezte. Egyoldalú ismeretségben álltnak egymással, hiszen a szervezők és oldal alapítók (üzemeltetők) egymást sem ismeritek annak ellenére, hogy sokuk szakmabéli egymással, de mivel civil tömeget szerettek volna toborozni, teljes asszimetria jellemezte kapcsolatunkat. Gyakran az online alkalmazások nagy hatással vannak az offline életre, így válnak a csatlakozók egyenlő résztvevőkké és tudásuk, erejük összeadódik. Céljaik eléréséhez így tudott nagy mértékben hozzájárulni az internet azon lehetősége, hogy közösséget formáljanak.

Segített nekik abban, hogy percre kész információkat közölhessenek táborukkal a döntést előkészítő önkormányzati egyeztetések helyszínéről, hogy egy tüntetésről percről percre beszámolhassanak (mint anno kaphattunk körképet az egész városról a BKV sztrájk idején) aktuális programjukat és beszámolóikat is közzé tehessék.

Tulajdonképpen ez önmagában egy blog volt. A blogok már régen nem a személyes naplókról szólnak, ahogy azt évekkel ezelőtt láttuk olvastuk és azóta is gondoljuk róla, hogy rózsaszín leányszobákban születő lányregények és életünk mindennapjait dokumentáló írások tömkelege lenne. A mai blogkultúra már rég nem hasonlít a kezdetekhez. A blogok, mikroblog, a twitter, a közösségi oldalak funkciói, a geolokációs szolgáltatások mind mind az üzenet közvetítését szolgálják. Új közlési műfaj közlési műfajjá vált.

Ezekkel épül a digitális kultúra. Rengeteget változik, most is fejlődik, most is alakul. Eszközök, csatornák, szolgáltatások és azok lehetőségei születnek szinte napról napra. És ezzel egyértelműen kimondódott, hogy miért fontos ennek minden eleme számukra.

Azért írtam le ezt a példát, mert számomra jól demonstrálja, hogy egy cél érdekében, civil kezdeményezésként hogy lehet közösséget építeni. Hogyan lehet a szűken vett érintetteken kívül többezer emberrel kapcsolatot tartani, hogyan lehet őket mozgósítani, véleményükkel döntést befolyásolni. Közelről láttam az oldal életét és kezenfekvő példaként jutott eszembe, amikor az órán felvetett kérdések alapján azon gondolkoztam, hogy vajon a kurzus után folyatatom-e majd a blog írás át. Hogy lesz-e andragógusi céllal indított saját online közössége a csoportomnak, hogy mire lehetne az képes, hogy hogyan is lesz ez a továbbiakban.

http://www.hrblog.hu/soreo/2012/02/29/kozossegi-toborzas-linkedin-vagy-facebook/ http://hvg.hu/itthon/20100623_erzsebetvarosi_csendrendelet

http://www.szondaipsos.hu/site/gia-240-milli-r-t-sz-rf-l-nk-havonta/

A témával foglalkozó első bejegyzésemben a kompetenciákkal foglalkoztam, leginkább azon kérdés feltevésből kiindulva, hogy a jövő pedagógus nemzedékének feladta könnyebb lesz vagy sem. Hogy könnyebb lesz-e a tanári kompetenciákat megtanulniuk és eredményesen használniuk azt azoknak, aki a digitális nemzedékben szocializálódnak. Ma a célként kitűzött állampolgárságról írok.

Mit jelent digitális állampolgárrá válni? Abban biztos vagyok, hogy a digitális állampolgárrá válás elkezdődött mindannyiunkban, még ha a teljes azonosulás nem is történt meg. Ha benne még teljesen nem is élünk, de az útlevelet megkaptuk. Szinte már csak mobil telefonon beszélünk egymással, a hagyományos telefonok egyre inkább kiiktatódnak a mindennapokból (nekem személy szerint évek óta nincsen, most visszagondolva érdekes tény, hogy az internet beköttetésének napján váltam meg tőle végleg), nem szoktunk már faxot, dísztáviratot vagy levelet kapni az igazi postaládánkba, mint ahogy fizetést sem a kezünkbe. Ezek helyett virtuális bankjegyeket kapunk a bankszámlánkra, a mobiltelefonunkkal fizetünk, email postafiókunkba kapjuk a leveleinket és "reklámjainkat", mobilon és interneten hívjuk egymást és a virtuális térben találkozunk.

De ehhez hatékony tanulási folyamatok elsajátítása és kompetenciák kialakulása szükséges.

A kompetencia a hétköznapi szóhasználatban szakavatottságot, illetékességet, gyakorlati tudást jelent.

Az EU-s megfogalmazás szerint: „A kompetenciákat itt az adott helyzetben megfelelő ismeretek, készségek és attitűdök ötvözeteként határoztuk meg. A kulcskompetenciák azok a kompetenciák, amelyekre minden egyénnek szüksége van a személyes önmegvalósításhoz és fejlődéshez, az aktív polgársághoz, a társadalmi beilleszkedéshez és a foglalkoztatáshoz.”

Az állampolgárrá váláshoz olyan kompetenciák kialakulására van szükség, mint a digitális írás-olvasás, szövegértés, különböző software programok ismerete és alkalmazása, interneten való vásárlás, számlázás, stb. Ehhez tudatosan el kell fogadjuk az infokommunikációs technológiák meglétét és szükségességét, így válhatnak idővel elérhetővé az egyén számára az online vagy a blended learning (kevert oktatás) tanulási folyamatok.

A digitális állampolgárság a biztos és hatékony eszközhasználaton túl jelenti azt is, hogy az állampolgár etikusan él az online környezetben, hogy az ebbéli kultúra változásit képes adaptálni, hogy azt fontosnak tartja. Elfogadja a változást, mint tényt. Érdemes a pozitív oldalát nézni, így könnyebb az elfogadás. Ebben sokszor segítségünkre lehetnek a digitális kultúrában hobbi szinten művelhető tevékenységek. Például a blogolás, ahol digitális írástudással, ahol információkat oszt meg a közvéleménnyel és szintén hiteles források által információt gyűjt vagy a közösségi oldalakhoz való csatlakozás. A digitális írástudás képességének léteznie kell tanárban és tanulóban egyaránt, ezeken a felületeken interaktívnak kell lenniük, például a Twitteren gondolatokat megosztani és egymáséira reflektálni. Tudniuk kell kezelni és szelektálni az feléjük zúduló információ mennyiséget, a tartalom keresés és szűrés elengedhetetlen része digitális állampolgárságnak. Tudniuk kell a különböző felületeken jól működniük, például tartalmakat megosztani a Youtube-on vagy a Ustreamen. A digitális állampolgárság nem egyenlő ezek használatával. Manapság a közoktatásban még mindig sokszor a közös internetezés jelenti a digitális kompetencia kialakítását.

Sajnos jelenleg még kevés emberre igaz a digitális állampolgárság, ennek legfőbb oka kompetenciák hiánya (a témával foglalkozó előző blogomban részletesen kifejtettem). Könnyen eshetünk abba a csapdába, hogy azt hisszük a digitális bennszülöttek automatikusan rendelkeznek az összes kulcskompetenciával, de az online jelenlét nem egyenlő a digitális kompetenciával. Első és legfontosabb feladat lenne minden korosztály számára a digitális analfabétizmus megszüntetése.

A audiovizuális műveltség (tartalmakhoz való hozzáférés, ezek létrehozása, kritikus szemlélet), a médiaműveltség (olyan készségeket, ismereteket és értelmezési képességeket jelent, amelyek alapján a fogyasztók hatékonyan és biztonságosan tudják használni a médiát), az információmenedzsment elsajátítása vagy az online eszközök produktív kezelése. Itt jön a pedagógusok és andragógusok feladata. Azt hiszem nem lehet a feladatokat korcsoportokra osztani, mindenkinek változnia kell, tanulnia kell, még ha más és más mértékben és tempóban is. Hiszen olvasni, számolni, idegen nyelvet beszélni sem tudunk egyformán, miért is kéne ezt egyforma mértékben művelnünk. Egy folyamatosan változó társadalomnak képzelem, ahol közösségekben tanulunk a digitális világról egymástól egyre többet és többet, míg a táradalom egyre szélesebb rétege válik majd digitális állampolgárrá.

Vitatkoztunk a héten a facebookon azon, hogy a tanári viselkedés befolyásolhatja-e a diák attitűdjét, azaz segíthetünk-e abban, hogy digitális állampolgárrá váljon. Mindenképpen azt a tábort képviselem, akik hisznek a pedagógus/ andragógus hatásában és elhiszik, hogy helyes magatartással, hittel, a lehetőségek megmutatásával befolyásolni tudja a tanulók attitűdjét. Ezzel persze lehet egyetérteni vagy vitatkozni vele.

Anyukám néhány éve, amikor azt sérelmezte, hogy nem tanítom eleget a számítógép használatára és ha nem vagyok ott, akkor attól is ódzkodik, hogy bekapcsolja a számítógépet egyedül. Megkérdeztem, hogy miért. Azt felelte, hogy fél, hogy elrontja. Állítólag, ezt évekkel később mesélte csak el, ekkor elmagyaráztam, hogy az égvilágon semmit se ronthat el a számítógépen azzal, hogy lenyom egy "rossz billentyűt". Legrosszabb esetben kilép egy programból, vagy eltüntet egy dokumentumot és azt a munkát újra kell kezdenie. De a misztikusnak tűnő, felbecsülhetetlen, ám pénzben is mérhető számítógépnek nem árthat egy cseppet sem. Ettől úgy megnyugodott - elmesélése alapján-, hogy sokkal bátrabban kezdett hozzá a munkához. Hamarosan beiratkozott egy tanfolyamra is, ahol az alapokat megtanulta biztonsággal kezelni és azóta nagyon jó barátságban élnek együtt Ő és a számítógép.

Azóta kiemelkedően fontosnak tartom a cél meghatározását, az eltökéltség, hogy ezt mindenképpen szeretné elsajátítani az ember (enélkül gyakran előtérbe kerülhet a pesszimizmus is, aminek van persze van létjogosultsága, mint a szűretlen információ dömping, elmagányosodás veszélye).

Ennek lételeme a hatékonyság, a hozzáértés motívuma, késztetés a környezettel való hatékony viselkedés elsajátítására, a cselekvés, a tárgyakkal, eszközökkel való bánni tudás, az 'én csinálom' sikere. Csak mi lehetünk gátjai a digitális állampolgárrá válásnak, nem a komoly technikai háttér hiánya. Igazi probléma csak az, ha nem megfelelő az attitűdünk (Válasz arra sokszor emlegetett kérdésre, hogy mi lesz azokkal a gyerekekkel, akinek iskolatáskájuk sincsen.)

Átolvastam újra, hogy múlthét hétfő este a virtuális tanteremben milyen pozitív attitűdöket tartottuk a legfontosabbaknak és jegyeztük fel magunknak:

időmegtakarítás, költséghatékonyság

újdonság varázsa, ezzel a technikával is lehet tanulni, igen, ez hatékony, trendi

új technikai eszközök

virtuális jártasság

színesebb tanulási folyamat

önszervező tanulás

időmenedzselés

tevékenység-központú tanulási forma

különlegesség érzése

rendszeres, folyamatos tanulás

Azt hiszem a hét végére letisztult az a háborgás bennem, mi szerint a kompetencia nem lehet fontosabb a digitális tudásnál. Megadom magam! Hiszen hogyan kezeljük mi az etr rendszert, mennyit és mire használjuk az ELTE elearning rendszert? Kinyitjuk-e valaha a website-ot anélkül, hogy tanári felszólítást kapnánk, hogy "Tessék megnézni, letölteni, elolvasni, feltöltöttem a PPT-ket!"? Felnézünk-e csak néha informálódni?

Persze megnyugtató érzés, hogy ezekbe nem lehet beleszületni meg lehet és meg is kell tanulni. Óriási előnnyel indulnak a digitális állampolgárrá válás útján a bennszülöttek, ehhez mi felzárkózni nem tudunk. De a tanári, andragógusi kompetenciákból a legfontosabb, hogy a tanuló tanulását és kvalitásait támogassa, inspirálja és maga is legyen modell ezekben. Így alakulhat ki az illetékesség, hozzáértés, alkalmasság, képesség.

Ha elkezdődik a lépéstartás folyamata, már nem lehet akkora a hiátus, hogy idővel ne boldogulnánk el minden környezetben, még akkor is ha az üteme vagy a mélysége nem megfelelő. Mert nem lehetünk digitális hajléktalanok, akiknek emailcímük sincsen.

Pála Károly : Kompetencia alapú oktatási programcsomagok fejlesztése Magyarországon – Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet 2009. - http://bit.ly/w5cpcm

Európai Unió által meghatározott kulcskompetenciák - http://ec.europa.eu/dgs/education_culture/publ/pdf/ll-learning/keycomp_hu.pdf

A felnőtt élet során különböző helyzetekben sajátíthatjuk el a tudást az iskolán túl és azon belül is formális, informális és nonformális keretek között. Ezek az oktatási környeztek különböző mértékben és változatos eszközrendszerrel képesek segíteni a tanulót a tanulásban.

Kontakt oktatás

Online eszközökkel támogatott kontakt tevékenység

Blended learning

Távoktatás mint oktatási környezet

A kontakt oktatási formában, a hagyományos osztálytermi munka során a tanulócsoport és a tanár térben és időben egy helyen vannak. Azonos tevékenységben vesznek részt.

A kontakt módon történő tanítási folyamatban  számítástechnikai eszközök már megjelenhetnek, de internet hozzáférésre nincs mód. A technikai berendezések funkciója a szemléltetés és előre elkészített szövegek kivetítése. Alkalmazhatóak a kontakt oktatásban nyelvoktató szoftverek, melyekkel például a nyelvtani szabályok alkalmazását, a szavak helyes kiejtését lehet gyakorolni, és jellemzőek az interaktív táblák, a tabletek, laptopok, számítógépek is.

Az Online eszközökkel támogatott kontakt módszerben a tanulók és a tanár térben és időben egy ugyan még egy helyen vannak, de kommunikációs lehetőségük nagymértékben megnő az internet adta lehetőségekkel. Rengeteg segítséget jelent a kommunikáción túl a tananyag elsajátításában.

E két módszer együttese Blended learning tanulási színtér, ahol az előre meghatározott célokhoz komplex tartalom társul. Ez a módszer az, ami kitágítja az osztálytermi környezetet virtuális színtérrel és annak lehetőségeivel. Rugalmas a tananyag struktúra és jellemzően a tanulásban lévő részvétel térben és időben a csoport tagjai között hol eltolódik, hol pedig újra szinkronba kerül. Például a közös csoportos munka virtuális térben folytatódik vagy egyénenkénti blog bejegyzések készítésével, amely folyamat már összeér a reflektálásokkor, a következő tanórában vagy egy prezentáció meghallgatásakor. A tanulási folyamat eredményességét döntően befolyásolja a tanár pontos célkitűzései és támogató segítsége mellett, a tanulók tanulási motiváltsága és technikai felszereltsége is.

A negyedik elkülöníthető módszer a távoktatás, aminek jelentős része már a virtuális térben, online működik. Itt a tanulás tevékenység egyéni, ritkán ér össze a tanulócsoportok tagjai vagy tanuló- tanár között a folyamat (egyéni vagy csoportos konzultáció). Az oktatásra fókuszáló tananyag- és tanár központú oktatás tevékenységközpontúvá válik, ahol az ismeret átadása a cél, a tanuló munkája pedig egy facilitátor szerepet betöltő tanár segítségével történik.

Aki a távoktatással először találkozik, bizonyára többször szeretne egy segítőre támaszkodni, mint azok a rutinosabb hallgatók, akik már vettek részt távoktatásban, akik ismerik ennek lehetőségeit, színtereit. Segítséget igényelnek, sokszor szükségük van tájékoztatásra és elengedhetetlen az alapkövetelmények összefoglalása (tantárgy szakmai követelménye). Szakmai és módszertani támogatást is vár a tanuló a képzőktől, amit már a távoktatásban előzően is résztvevők kisebb arányban tesznek, hisz a rendszerben való jártasságukat megszerezték. Bennük általában csak speciális kérdések születnek. Javasolt egy általános tanácsokat tartalmazó „tanulói útmutatót” elkészítése, ami mindenki számára segítséget nyújt a rendszer és a helyi követelmények megismerésében.

Azok, akik csak a végbizonyítvány megszerzésében érdekeltek, mert például egy Uniós pályázat leadásában kritérium az adott végzettség, vagy munkájukat csak így őrizhetik meg, általában nem szokták igénybe venni a tutor szolgálatait (persze ennek akkor van értelme ha meg is fogadják tanácsát), nem élnek a konzultációk lehetőségével, nem készítik el az időközi ellenőrző feladatokat, megelégszenek a tananyag "bevágásával".

Ők nem fedezik fel a tanulás örömét, nem próbálják ki a fejlesztő játékokat, nem részesei a fejlesztő környezetnek. Pedig ezek motiválják, analízis vagy szintézis elvégzésére késztetik, gondolkodásra és aktivitásra "kényszerítik" a tanulót.

Nincs univerzális tanulási módszer. Mindenki másként tanul! Kérdés, hogy tevékenység-központú vagy tartalomközpontú legyen-e a távoktatás. Sokszor hallható a kritika, hogy nem jó, nem hatékony a távoktatás. De ezekben az esetekben a vezető szerepe van rosszul meghatározva. Leginkább tevékenyen lehet új tudást, kompetenciát megszerezni, így szerencsésebb a tevékenység-központú oktatásszervezés. Azonban ennek megkonstruálása sokkal bonyolultabb, mint a tananyagközpontú oktatásé. A tevékenység-központú tanulásszervezésnek nincs zárt a kimenetele, ezért sokkal munkaigényesebb a folyamat megszervezése, illetve menedzselése.

A hagyományos oktatási módszereken túl, itt alkalmazhatunk olyan távoktatási médiákat, amelyek akár tartalmukban, akár szerkezetükben, funkciójukban újat jelentenek. Mivel módosul a régen berögzült tanár- diák szerep és a hangsúly már a tananyagon és a tanulón van, az eszközök is ehhez idomulnak és döntő szerephez jutnak. A távoktatásban az eszközökkel a tanuló egyéni tanulási munkáját szolgálják ki a megváltozott tanítói szerepnek megfelelően.

Szaporodnak a multimédia alkalmazására irányuló kísérletek, amelyek a távoktatásban kívánják kipróbálni a modern informatikai és kommunikációs technológia elemeit. Az eszközök magukban foglalnak bizonyos tanítási módszereket is, mert alapvető feladatuk az egyén önálló tanulását megvalósítani és azt folyamatosan elősegíteni.

Ezek alkalmassá teszik a tanulót arra, hogy a távoktatással élni tudjanak és önállóan kezelni tudják ezeket a programokat. Ezek elsajátítása után tud ide szervesen illeszkedni a tutor- tanuló kapcsolatfenntartási szokásai, színterei. Az eszközök függvényében (médiatizált forma) válik a tanuló, úgy válik passzív befogadóvá, vagy aktív résztvevővé. Attól függ milyen formában kapja meg az üzenetet a tanuló, hogy kérdező, elemző, gondolkodó vagy szolga mód követő, mindent elfogadó tanuló lesz-e.

Kérdés, hogy az adott eszköz hogyan akarja bemutatni a tananyagot. Az is fontos szempont, hogy adott eszközök egy rendszeren belül hogyan illeszkednek egymáshoz (munkafüzet, hanganyag, videokazetta és netán lemez is társul).

Újabban alkalmaznak CD-I és a CD-ROM és internetről letölthető anyagokat, amivel fokozatosan kiiktatja/ kiiktatta a hagyományos „csomag” készítését, postázását. Természetesen az eszközök tartalmát és megjelenését ez nem befolyásolja, de szerencsére költséghatékonyságukat igen, így ez is idomul ahhoz az alapvető célhoz, hogy könnyebben eljusson olyanokhoz is, akik számára bármilyen okból kifolyólag akadályba ütközik a tantermi oktatás és a távoktatás módszere mellett döntöttek.

Az interaktív tábla, a tabletek, laptopok, számítógépek már a kontakt osztálytermi munkában is megjelennek, ehhez képest újdonságnak számítottak a szimulációs és számítógépes játékok az oktatásban. A fejlesztő jelleggel készült számítógépes játékok alkalmazása során kompetenciáik fejlődnek ki. Ezek programok a legvégső precizitással megtudják közelíteni a valóságot, például a pilóta képzés során használatos gépek és körülmények teljesen megfelelnek a valóságnak.

http://highfly.hu/index.php?dest=sims

Az oktatási tartalmakhoz egyre inkább bárhonnan (bármilyen eszközről) hozzá lehet férni, illetve a tanuló bárhonnan képes megtanulni a tananyagot.

Megjelennek azok az alkalmazások ahol már nem csak felhasználhatom az online-n található tartalmakat, hanem én magam is tölthetek fel tartalmakat, Google Docs, Wikipédia, TeacherTube, Slideshare, Prezi, YouTube. Ez kiegészülhetnek nem tanulási céllal létre jött közösségek ezirányú tevékenységével. Fokozhatjuk online közösségek alkotásával a tanulási-tanítási tevékenységet, mert a köözsségi élmény pozitívitásával egészül ki a folyamat.

Következő lépcsőfokként pedig megjelennek tanulás és a tanulás és az oktatási tartalom menedzselésére létrehozott oktatási keretrendszerek, mint például a Moodle, ILIAS, LMS (Learning Management System) és az LCMS (Learning Content Management System).

Legfrissebb újításként a háromdimenziós, virtuális rendszerek bővítik a távoktatás módszereinek lehetőségét, ilyen például az általunk használt Second Life is.

Az infokommunikációs környezet kiterjeszti a tanulás lehetőségét és megváltoztatja annak mechanizmusait. Az új információs fejlesztések hatnak a termelésre, a változások és az új folyamatok hatnak az oktatásra is, hiszen az oktatás minden innovációs gyakorlat kiterjesztésének elengedhetetlen tényezője.

Ezek észrevehetően beépülnek - egy részük észrevehetetlenül beolvad - az életünkbe, az élethosszig tartó tanulás alappilléreivé válnak. Az új módszerek és eszközök átalakítják a képzés minden területét.

Szakértők úgy vélik, hogy a „távoktatás módszerével” megválthatók a jelenlegi létszám- és egyéb oktatásbeli gondok.

Cél, hogy a távoktatás kellően (elméleti, szakmai és oktatáspolitikai szempontból közelítve) megtervezett legyen, hogy előkészítve és kidolgozva legyen annyira, hogy bármely, a gazdaság vagy az egyén részéről jelentkező igényt azonnal és teljes mértékben kielégíthessen.

Szükséges, mert le kell győzni a távolságot, mert csökkenteni kell az oktatás egy főre eső költségeit, mert választ ad társadalmi-gazdasági szükségletekre, mert részét képezi az önképzésnek és az élethosszig tartó tanulásnak.

Kovács Ilma: Az elektronikus tanulásról. Holnap Kiadó, Budapest, 2007. p. 44.

Kovács Ilma: Új út a távoktatásban. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Felsőoktatási Koordinációs Iroda, Budapest, 1996Szimultán és számítógépes játékok az oktatásban

Az oktatóknak, andragógusoknak és a tanulóknak az offline tanulási folyamatban megvan a kialakult szerepük, de vajon az online tanulási folyamatban azonos vagy más-más képességekkel kell rendelkezniük? Más kompetenciákra vagy másra IS van szükségük?

A jövő pedagógus nemzedékének feladta könnyebb lesz? Könnyebb lesz-e a tanári kompetenciákat megtanulnia és eredményesen használnia annak, aki a digitális nemzedékben szocializálódott? (Nagyobb lesz-e valójában vagy észrevehetőbb lesz-e a különbség majd a számukra, mint anno annak a nemzedéknek a saját technikai környezetének változása és az ahhoz való igazodás? Könnyebb vagy nehezebb feladatuk volt azoknak, akik például a tradicionális krétás tábla helyett megtanulták az okos tábla használatát?)

Mi szükséges ahhoz, hogy hasznosan működni tudjon a digitális környezetben való tanulás? Szükségünk van digitális kompetenciával rendelkező digitális nemzedékre, tételezzük fel, hogy valóban rendelkeznek kompetenciával. A hagyományos iskolai tapasztalatban könnyen elfogadott szerepeket át kell ültetni a digitális környezetre és egyszerre mindkettőt tudnunk kell használni, hiszen nem minden tanulási folyamat történik ott azonnal az internet előtt ülve. Gondolkozunk, egyes témáknak utána olvasunk, jegyzeteket készítünk, másokkal együtt dolgozunk egy adott témán, átbeszéljük, megtanuljuk és ez mind működik a hagyományos iskolai környezeteben is.

A tanulással kapcsolatos általános kompetenciákkal is rendelkeznünk kell, mint például a szövegértés, ahhoz, hogy megtanulhassuk és magunkévá tudjuk tenni a digitális környezet által elvárt kompetenciákat.

A tanári kompetenciák: a tanuló tanulását és kreativitását támogassa, tanulók tanulásának tervezése, fejlesztése és értékelése, digitális korszak folyamatainak modellezése, digitális állampolgárság és felelősség támogatása és modellezése, legyenek részesei a szakmai fejlődésnek.

Fontos a formálódó digitális kultúra megértése és az ennek megfelelő magatartás mutatása, a technológia biztonságos és jogilag korrekt, normakövető használata, egyénre szabott, tanuló-központú stratégiák alkalmazása IKT által támogatott oktatási környezetben.

A tanulói kompetenciák: kreativitás és innováció, kommunikáció és kollaboráció, kutatás és információmenedzsment, kritikai gondolkodás, problémamegoldás és digitális állampolgárság, technológiai műveltség. Fontos a pozitív hozzáállás a technikához, személyes felelősség az élethosszig tartó tanulásban, a technológia emberi-, kulturális- és társadalmi kérdéseinek megértése, jogkövető és etikus használata.

El kell különítsük és ismernünk kell az életkoronként változó kompetenciákat és hogy azoknak milyen fejlettségi szinten kell lennie.

Az adminisztrátori kompetenciák: látnoki vezetés, digitális korszak tanulási kultúrájának kialakítása, kiválóság a szakmai gyakorlatban, rendszerszintű fejlesztésben közreműködés, digitális állampolgárság. Fontos a példamutatás, facilitálás, az egyenlő hozzáférés biztosítása mindenki számára, a használat előmozdítása.

Az  International Society for Technology in Education kompetencia térképeket határoz meg tanulók, tanárok és adminisztrátorok számára, amelyet együttese adja a a hatékony tanulás alapját.

De hogy volt ez eddig a valós osztályteremben azon tanárok és tanulók között, ahol a pedagógusok még krétával írtak a táblára? A távoktatás mint új oktatási forma keretében több távoktatási módszer segítségével és másként valósul meg az úgynevezett tanulási-tanítási folyamat, mint a hagyományos oktatásban, de talán a kompetenciák többségére eddig is szükségünk volt a tanári és tanulói szerepben egyaránt.

Andragógusként azonban bővül a feladat, mert a távoktatás az eszközhasználaton és a kompetenciákon túl nem csekély képzelőerőt is igényel a tanár részéről, ami nagy változást jelenthet az osztálytermi munkához képest. Ahelyett, hogy azonos korú, azonos tudásszinten lévő és azonos szakmai irányultságú tanulókkal dolgozna szemtől szemben, nagy létszámú, ismeretlenekből állókkal kell dolgoznia, ráadásul olyanokkal, akiket esetleg soha, vagy csak nagyon ritkán lát.

 Ezen csoportok tanulói a legkülönbözőbb korúak, egyedi és más és más motivációval iratkoznak be a távoktatási kurzusra, különböző munkahelyeken, a legszerteágazóbb munkakörökben dolgoznak, és a tanítójukkal csak esetlegesen és csak olykor-olykor találkoznak személyesen. Azt gondolom ezek valóban speciális kompetenciát igényelnek.

Azon az alaptételen túl, hogy a digitális környezetben való tanulás az oktatásban résztvevők számát növeli, van-e olyan vetülete, hogy a digitális kompetencia kialakításával illetve a folyamatos szinten tartásával (azt gondolom, hogy ez egy végtelen folyamat, félő kijelenti egy ponton, hogy igen, megvan a digitális kompetenciám, miközben újra és újra új dolgokkal kell megismerkedjek), hogy ez technikai tudást is biztosít a tanulók, a későbbi munkavállalók számára. Hiszen a tudás gazdasági tényező és erre nem mindig alkalmas a hagyományos képzés.

A termelés támasztotta követelmények magyarázzák – részben – a távképzési forma elterjedését a vállalati szektorban az iparilag fejlett országokban az utóbbi körülbelül 20-30 évben. Erre nekünk is figyelnünk kell. Látnunk kell, hogyan változik illetve, hogyan változott meg az oktatás és a gazdaság viszonya a világban. Oda kell figyelnünk az oktatás új szerepére, és gazdasági innovatív erejére a gazdaságoktatás viszonylatában. (Kovács Ilma 1996).

A piacgazdaság alapfeltételként követeli meg a munkaerő szakmai tudásának és képességének állandó fejlesztését, és a többszöri szakmaváltást.

 A tudásalapú társadalomban a munka világában felértékelődnek az iskolában megszerezhető akadémiai típusú ismeretek mellett a gyakorlati típusú tudások és a kompetenciának, hiszen az Unió referencia-keretében foglalt kulcskompetenciák között a digitális kompetencia már az általános műveltség részeként szerepel:

"Az alapvető tudás tartalmát jelentik - lehetővé teszi a társadalomba történő beilleszkedést; kiinduló alapja minden magasabb rendű tudásnak, hiszen a szakmai kompetenciák a közismeretikre épülnek; az egész életen át tartó tanulásnak is alapfeltételei- szükséges a megfelelő szélességű és mélységű általános műveltségi kompetenciák  birtoklása. " Középpontba került a kompetenciák fogalma és felosztása a kompetenciaalapú képzés elmélete és gyakorlata, a nyitott képzés, a távoktatás, az e-learning, a felnőttképzés „résztvevő központúsága” és a kommunikatív didaktika.

Újra átgondolva a tanulás-távtanulás célját, tartalmát, irányát, tehát tanárként és andragógusként meg kell valósítsuk az általános didaktika elemeket is, mint az oktatás tervezése, tanterv elkészítése, az egyéni tervezési dokumentumok elkészítése. Ezekkel fel kell készülni a pedagógusnak és az intézmény egyaránt az oktatási folyamatra.

Szükségünk van megfelelő tananyagra, oktatási célra, mely felé a digitális környezetben a megváltozott tanári szerepek figyelembe vételéve a tanulót segítjük, tereljük. Aki a haladást irányítja és monitorozza, hiszen a konnektivista világban inkább van facilitátor, mint tanár.

Szükségünk van digitális környezetre, ezt használni tudó tanárra és tanulóra egyaránt. A tanulóknak tanulásra képesnek kell lennie és ekkor az ismereteit és kompetenciáit kiegészíthetjük attitűdökkel és értékekkel.

Attitűd és értékformálás a formális oktatás kereteiben direkt módon történik a serdülő korig, de utána már nem jelentkezik. Pedig ezek kiegészítik a kompetenciákat, mert érzelmeket tükröznek. Nagyon fontosak és nehéz tanári feladat, mert időben lényegesen hosszabb ezek elérése.

A tanár érdeklődése és saját munkájára irányuló magatartása, szükségszerűen hat a tanulókra és a csoport kapcsolatára.

Fikció arról, hogy ez alapján milyen lesz az élet pár év múlva: A tanulás mindig aktivitásra, cselekvésre serkent, a tanulás mindig változást, fejlődést, szorosabban nézve személyiségfejlődést eredményez. Mi fog történni? Remélem kiegészül majd a hagyományos tantermi oktatás olyan lehetőségekkel, amik segítik sokak bekapcsolódását az oktatásba. Hogy időben és eszközrendszerben talán megvalósulhat mindenki számára a különböző lehetőségek közötti ugrálás, illetve ezek párhuzamos használata tanár és tanuló oldalról egyaránt. Régebben talán kitűzött cél volt, hogy a tanteremben megtartott óra után a tanár például telefonon tartson a távollévők számára konzultációt, mi meg már az előadóban tartott előadás előtt beszélgetünk a virtuális tantermünkben az attitűdökről.

Fontosabb lesz a cselekvés általi tanulás és kapcsolatteremtés. Talán az egyéni tanulás helyett tényleg dominánsabb lesz a konnektivista tanulás és elfogadjuk majd, hogy a mi egyéni tudásunk is sokat adhat a tudásanyaghoz és hogy a folyamatos bővülés által tudunk meg egyre többet a világról. (Elengedhetetlennek látom, hogy a formális oktatásban is egyre nagyobb szerepet kapjon a csoportos tanulás.)

Talán idővel jobban részt veszünk a tananyag összeállításában.

Talán időben felkelthetjük a tudományok iránti érdeklődést.

Talán megtanulunk olyan rendszereket biztonsággal használni és később megtanítjuk ezeket másoknak, ahol a saját, önképző tanulásunkat, a kiegészítő tevékenységeinket is végezhetjük. Mert az önszervező tanuláshoz kompetenciákra és rutinra van szükségünk. Azt hiszem akkor válik majd sajátunká, amikor majd egy gondolattérképet nemcsak a konnektivizmus kurzus jegyében készítünk, hanem saját munkánk segítésére, mint amikor az idegen nyelvet tanuló és a nyelvet használó, az idegen környezetben élő, egyszer csak elkezd az adott nyelven gondolkozni.

Az információfeldolgozással sokkal gyorsabbá válik a világ számunkra, sokkal több információ jut hozzánk el egységnyi idő alatt. Mivel tehetjük ezt még hatékonyabbá? Az elearningben milyen eszközök állnak a lehetőségeinkre amellyel hatékonyabb az oktatás? Amivel jobban rögzül a tananyag, ami nagyobb érdeklődést válthat ki?

A multimédia, audiovizuális közlésmód.

Az ember gondolatait többféleképpen fejezheti ki, például hanggal (szóval). A legfontosabb kifejezési forma a szó. A különbözet kifejezési formáknak megfelelően alakultak ki az egyes művészetek is: képzőművészetet, zene, irodalom. A multimédia az objektív valóságnak mozgásban való rögzítését teszi lehetővé. Képes a festészet, a szobrászat ezt megtenni? Nem. Csak a mozgás egyes pillanatait rögzítheti, de magát a mozgást nem. Képes erre az irodalom? Igen, képes, de csak a szó közvetítésével. A multimédia viszont közvetlenül a mozgást elsőrendűen érzékelő látás számára dolgozik. De vajon egy kifejezési formával kapcsolatban csak művészetről beszélhetünk-e? Semmi esetre sem. Itt van például a legfontosabb kifejezési eszköz, a szó. A szó felhasználásának három alapvető módja van: 1. Szavak segítségével leírható, rögzíthető a valóság valamennyi jelensége (beszéd). 2. Rögzíthető és visszatükrözhető az objektív valóság és a mi viszonyunk ehhez a valósághoz, vagyis a mi véleményünk arról, ahogyan azt mi látjuk. 3. Rögzíthetők, leírhatók az objektív valóság mozgástörvényei is a szó legelvontabb értelmében (tudomány, filozófia). Ugyanerre a multimédia is képes. Mint ahogy van video, video alapú realtime beszélgetés, egy időben való írás, a játékok világa...

Gazdagabb és sokrétűbb kifejezési forma, mint a beszéd. Érzelmi és kedély- világunkra hat inkább, mint gondolatvilágunkra. Méghozzá közvetlenül hat. Ez igen fontos tanulság, ez az, amivel elősegíti a tananyag rögzülését, a tanulást.

A multimédia olyan kifejezési forma, mégpedig a mai kor emberének kifejezési formája, amely az élet bonyolultságát mozgásban tükrözi, és amilyet korábbi kultúrák nem hoztak létre.

Az eddigi kifejezőeszközökhöz képest megváltozott a nyelvezete, de főként a vágásuk, a ritmusok, amelynek bele kell illeszkedni a ITK gyors világába. Fel kell vennie a versenyt, fenn kell tartania az érdeklődést, sőt ez az eszköz a többi anyag színesítésére, változatossá tételére is szolgál. Ezért kiemelkedő a feladata.

A mindennapi életben megtalálhatjuk a különböző kiválogatott képeket egymás mellé rakva az ember gondolkozássíkján éppen úgy, mint a közvetlen szemléletben. Ahogy kilépünk a lakásból a lépcsőházba, az utcára, a villamoson, a munkahelyen új és új képsorok bukkannak elénk. S mindezeket számtalan kis epizód szakítja meg - találkozások, kirakatok stb. Nem beszélve arról, amikor az ember látogatásai, kirándulásai vagy szórakozásai közben sajátos új dolgok iránt érdeklődik. Gondolkozásunkban és emlékezésünkben azután átértékelődnek és átrendeződnek a dolgok, s különleges összefüggésekbe kapcsolódnak. Egy hely gyakran állandóan valakire emlékeztet, akivel ott ismerkedtünk meg, vagy akihez kellemes élmény fűződik. Ha visszagondolunk egy tárgyra, emberre vagy eseményre, akkor is sajátos módon rakjuk össze az emlékezetünkben maradt képeket. A hegy, a tó, a jellegzetes fák képét, a házét, amelyben X. Y. lakott. Lehet, hogy ki is maradt sok olyan tényező, ami az eredeti tájban megvolt, mégis így kapjuk meg az ismerős, hozzánk közelálló képet. Egy emberre való emlékezéskor a legritkább esetben veszünk sorra minden részletet. A hajára, szemére, szájára stb. gondolunk, attól függően, hogy melyik tűnik ki valamilyen jellegzetes vonással. Ugyanez alakul ki a tanulás folyamán, a tananyag egyes eleminél, egy- egy szónál, témakörnél, felelevenedik tudásunk, összekapcsoljuk az újat meglévő információkkal, érzelmi többletet kapnak.

S itt már látni azt a törekvést, amely a multimédia különböző eszközeiben látszik: cél, a tényezők sajátos összekapcsolásával kialakítani egy olyan képsort, amely már a lényeget mutatja. De nemcsak az az érdekes, hogy milyen képeket fűz össze a vágás, hanem az is, hogy mely képek kerülnek közvetlenül egymás mellé, és milyen viszony keletkezik a két egymásra következő kép között.

Ezen túl, összekötött gépekkel új kommunikációs lehetőségeink vannak. Megjelenik a video, a telefon, okostelefon párhuzamos használata.

Az animáció egy ennél sokkal vázlatosabb szemléltetési eszköz. megelevenítés. Működési jellegzetessége, hogy a filmen megjelenő mozgások megelevenítését egymást követő mozgásfázisok megrajzolásával (vagy fényképezésével) állítják elő.
A természetes mozgások rögzítésénél a szem tehetetlenségét kihasználva olyan gyakorisággal készítünk felvételeket, amelyet a felvétel sebességével visszajátszva mozgóképként érzékelünk.
Gyakran találkozhatunk olyan helyzetekkel, amikor egy videofelvétel nem képes megmutatni a szemléltetni kívánt jelenséget. Ilyenkor fordulunk az animációk felé, hiszen ebben gyakorlatilag nincsenek fizikai korlátok, láthatóvá tehetünk egyébként láthatatlan elemi részeket, másodpercekbe zsugoríthatunk évek alatt lejátszódó folyamatokat, stb.

Az animáció megtekintésekor általában nincs eszköz a szemléltetett folyamat befolyásolására. A filmet indítani és megállítani lehet, esetleg tetszőleges helyre vissza vagy előre lépni. Ezen tulajdonsága miatt a tanulót nem ösztönzi önálló munkára, nem minden esetben valósulhat meg a felfedező tanulás. A tananyag színesebbé tételére ezért csak mértékkel szabad animációkat használni!

A szimuláció hasonlóan szemléltetési eszköz, mint a multimédiás eszközök, vagy az animációs, azzal a különbséggel itt az interaktivitás is teret kap a valós folyamatok modellezésében. az animációtól alapvetően eltérő működésű szemléltető eszköz. Az alapja egy olyan modell, ami valamilyen rendszer leképezését végzi úgy, hogy az eredeti rendszer lényeges viselkedési hasonlóságát tartalmazza. A leképezett rendszer lényegesen egyszerűbb, mint a valós rendszer, ezért elemzési célra sokkal alkalmasabb.
A szimuláció egyik alapköve a modell, amely leírja az objektumokat és az őket körülvevő törvényszerűségeket. A megfelelő kimenet (és a szemléltetési cél) eléréséhez alapvető fontosságú a modell körültekintő felépítése. A modell felépítése után kell meghatározni annak működését, ezzel hozzuk létre a szimulációt.
Mivel a szimuláció valósághű tapasztalat megszerzését segíti elő a tanuló számára, nagyon fontos didaktikai elv, hogy a szimulációnak olyan folyamatot kell bemutatnia, amely vagy létezik a valóságban, vagy amely kigondolt ugyan, de a valóságban is elképzelhető volna.

Például ilyen a Sulinet is, de kémiai kísérletek megvalósítására is ösztönözhetjük a diákokat. A minap merült fel a konnektivista csoportban az a kérdés, hogy hogyan motiválhatjuk a diákokat arra, hogy megnézzék a kémiai láncok szerkezetét, akkor, ha a multimédiás eszközök segítségével már minden egyben megmutatunk nekik. Az online, web alapú tanulás van olyan működő példa, amely ad egy lehetséges irányvonalat erre a kérdésre. Amely kiváló példa arra, hogyan lehet megvalósítani mindezt.

www.tudasfeltoltes.hu

Középiskolások országos versenye, amelyben tanári irányítással kémiai kíséreleteket végeznek a tanulók. Ezekről videofelvételeket készítenek okos telefonjaikkal és az elkészült video anyagot nevezik a versenyre. A zsűritagok között szerepel olyan is aki a külcsínt pontozza, a vágást, a feliratozást, a látványosságot és van aki a kémiai kísérlet szakmai részét. Így komplex az értékelés. Természetesen a videofilmeket tárolják, megnézhető bármikor, bármelyik benevezett kísérlet.

A virtuális kísérletek néhány jellemzője:

• Az iskolák rendszerint szűkös anyag- és eszközellátottság mellett kiemelendő az olcsósága (kis eszközigény).

• Egy folyamat modellezése közben számos előnye mutatkozik meg. A hosszadalmas eljárások rövidíthetők, a jelenségek térbeli és időbeli korlátjai lecsökkennek.

• Eszközök, reakciók, vegyszerek "működtetése" nem veszélyes (mint pl. egy vegyi üzemé vagy egy atomreaktoré), és használata tiszta, környezetkímélő.

• Lehetőséget ad a kísérletek megtervezéséhez a körülmények variálható megválasztásával. Így ideálisabb környezet is biztosítható, mint a valóságban. A virtuális kísérlet befejeztével lehetőség van az újraindításra.

• Fontos alkalmazási lehetőséget ad az, hogy nem hozzáférhető jelenségek is megjeleníthetők (mint például az atomi méretek és mozgások szimulációja).

• A hagyományos táblai rajzzal szemben a grafikai ábrázolások számítógéppel igen gyorsak, szemléletesek, könnyen változtathatók, valamint a gyors adatfeldolgozás lehetősége is előnyös lehet.

• Az interaktivitás élményszerűvé teszi az informatikai eszközök használatát, az egyéni adatok és kérdések személyes jelleget adnak a tanulás folyamatának. A kérdésekre adott válaszok kiértékelhetők, a válaszok és a személyre szóló eredmények kinyomtathatók, és így a későbbi tanulás során újra felidézhetők.

• Mivel nemcsak egy tanuló munkáját, hanem egy csoportot, esetleg egy egész osztályt is értékelni lehet, a gyors pedagógiai eredménymérésre is alkalmas.

• A nagy memóriakapacitás sok adat bevitelét és őrzését teszi lehetővé, ezek bármikor előhívhatók, és így a számítógép a saját, testre szabott adatbank szerepét is betöltheti.

• Multimédiás és prezentációkészítő szoftverek lehetőséget adnak a tanárnak arra, hogy saját, a nyomtatott könyvektől, fóliasorozatoktól független prezentációját elkészítse. Mindezt látványosan és a világháló segítségével naprakészen.

• A céltudatos böngészés, az adatfeldolgozás és a prezentációkészítés lehetővé teszi, hogy a diákok projektmunkákat is készítsenek.

• A számítógéppel csatolt kísérletezés feloldja a valóság és a virtuális valóság konfliktusát, a közvetlen és kvantitatív ismeretszerzést szolgálja.

Ez korunk egyik legújabb kihívása? Egy új verseny az oktatásban? Az iskolai oktatás versenye? A hagyományos tantermi oktatási formával száll versenybe a távoktatás?

Mire jó ez? Kiknek jó? Mit lehet ezzel megoldani? Kinek mi a szerepe benne? Valóban szélesebb kör juthat majd információhoz vele, többen tanulhatnak majd? Mennyivel több ez, mint a tantermi oktatás?

A távoktatás elterjedése számos okra vezethető vissza. Az Európai Unió 2001-es eLearning-akciócsomagja a digitális műveltség és az ehhez szükséges készségek, valamint az internet-elérés biztosítását célként fogalmazta meg (Zarándy, 2003). A 2002-ben, kormányszintű rendeletben elfogadott LLL koncepció, a tudás-alapú társadalom fontossága egyaránt a tanulási igény tömegessé válását eredményezték, ugyanakkor szükségessé vált, hogy a hagyományos tanítás mellett gazdaságos, rugalmas, tanulói önállóságot lehetővé tevő, nyitott tanulási formák jelenjenek meg. A tanulási formák nem kizáróak, kölcsönösen támogathatják, kiegészíthetik egymást.

A didaktikai modellek hogy hasznosulnak, mik azok az elemek, amelyek mindegyikben megjelennek, mindegyik eredménye?

A produktivitást mindenképpen ide sorolnám, jóval nagyobb szerephez jut, mint ezt megelőzően. A résztvevő sokkal produktívabban veszt részt a tanulási folyamatban. Aktív, részese a kialakításnak, talán azért mert, a tanári szerep is megváltozott. Produktívan a meglévő tudásából újat hoz létre és ezt közzé teszi. Ezekkel a gondolatokkal másokat inspirál új gondolatokra és szerencsés esetben beindít egy körfolyamatot egy tanulási folyamatot. Létrehozunk új tartalmakat és azokat megosztjuk. Ez sokkal több értékelést, visszacsatolást okoz, mint a hagyományos oktatási forma, hisz ott csak a tanárra hárul ez a folyamat, míg itt egy közösség is értékeli a résztvevőt.

Továbbá az iskolán kívüli tanulási folyamatban is a rendelkezésre állnak a közös információforrások, mint közös google dokumentumok, megosztott egyéb anyagok, fórumok... Nem hagyható figyelmen kívül, hogy napjainkra a számítógépes technológia a hallgatók életének szerves részét képezi. És természetesen erre a legjobb példa a konnektivista tanulás és a jelenlegi saját példánk. Hogy valóban mennyire, szinte már a kurzus elején átjárta az életünket ez a fajta felfogás, ez a fajta tanulási mód, ami életszemléletté válik egyre jobban érezhetően. Átalakítja az életritmusunkat, időt szorítunk neki. Reggel korábban kelünk vagy később fejeződik be a nap ls kitölt egy- egy rövid hiátust, akár egy ebédszünetet, akár egy hosszabb utazást. Sokszor egymással is erről beszélünk más helyett, hogy tanuljunk, hogy behozzuk lemaradásainkat és egymásnak segítsünk, legyen az technikai probléma vagy tananyagbeli kérdés. Felmerül, hogy mennyi minden más hasznos és értékes dologtól veszi el a lehetőséget és időt, de közben rájövünk, hogy viszont mennyi minden mást könnyít meg. Igazából csak át szerveződünk, átalakulunk. Itt elvesz, ott hozzáad, mert számos más feladatot sokkal gyorsabban, sokkal hatékonyabban tudunk megoldani, legyen az munka feladat vagy tanulási egyéni vagy közös teendő.

Kinyitja az ember szemét egy új lehetőség felé. Néha nem látja azt az ember, ami az orra előtt van és a "szájába kell rágni" hogy rájöjjön a jelentéségre. A minap bóklásztam az SL térben és találkoztam egy férfivel (na ebben nem vagyok egészen biztos, külseje alapján annak ítéltem de a neve elbizonytalanított). Segítséget kaptam tőle, nagyon kedves volt, hogy ennyi időt szánt rám, igazán lenyűgözött a lelkesedése és önzetlen segítsége. Látta, hogy keresek ezt azt a térben és nem megy az a bizonyos teleportálás. Adott hasznos tanácsokat, egyszerű útvonalakat, körbe vezetett az általa szeretett és számomra fontosnak bizonyuló (ő megítélése alapján) helyeken. Mint kiderült, informatikát tanít a szegedi egyetemen és ő is most tanulmányozza (tanárként) a rendszert. Illetve a kollektivizmust, annak megjelenési formáit a távoktatásban.

Mesélt sokat arról, hogy miért olyan fontos, hogy mi lehet, mai szemmel, innen nézve a "kifutása", hová juthat, hova fejlődhet. Elbűvölt a hite, a meggyőződése, a vehemenciája amivel ezt ecsetelte és komolyan elgondolkoztatott végre, először, hogy milyen óriási lépést jelent mindez.

Visszatérve a produktivitásra, mert ebből következik, illetve párhuzamos létezik a konnektivizmus egyik nagy lépése az adaptivitás, amellyel felmérik a résztvevőket és egységes tananyagot hoznak létre a számukra. Számít minden résztvevő, a nézőpontjuk, gondolataik, ezeket ötvözni próbálják és mindegyik által jobbá és jobbá tenni, előre vinni a kívánt cél felé a folyamatot és nem elnyomni, egységesíteni.

Ilyenkor összegződhet a motiváció a tanuláshoz, ami kitartást és még nagyobb lendületet adhat az egyes résztvevőknek, nemcsak a saját adottsága és kitartása, a tanítás minősége és a tananyag megértésének képessége befolyásolja. Hiszen mindenki életéhez másképp kapcsolódik, valakinek a munkájához elengedhetetlen a megszerzett tudás, van akit a sikeres vizsga és ezáltal a papír megszerzése motivál, mert például egy EU-s pályázathoz nemcsak a tudása, hanem az ezt igazoló bizonyítványra is szüksége van. Van aki magáért a tanulásért csatlakozik egy távoktatáshoz, mert az élethosszig való tanulás tényleg az élete és mindennapjai része. A motivációk változatossága, a gyakorlati megvalósulások széles skálája segít az egyéneknek a tanulási folyamatban. Akkor lehet hatékony képzéseket kialakítani, ha figyelembe vesszük a tanulók attitűdjét, motiválhatóságuk feltételeit. Sokszor közelebb kerül a gyakorlati haszon és siker mások által, mások példáinak nyomon követésével és választ kapnak arra, hogy mire is jó ez nekem. Hiszen a felnőttoktatásban résztvevő tanulók motivációs alapja ez. Oktatásukat mindig gyakorlati oldalról kell közelíteni és világossá tenni azt, hogy mire jó az amit tanulnak az ő életükben.

Szerepek:

Tanuláson van a hangsúly, a tanár információ átadó szerep inkább lesz támogató, segítő oktató. Célkitűzése az irányítás a monitorizálás, amellyel a haladást segít elő. Annak különböző fázisaiban ellenőrzi hol tart a folyamat, befolyásolja más irányba, más eszközökkel ha szükséges és korrigálja az eddigieket ha azt kívánja a további előrehaladás a cél felé. Tapasztali úron juthatunk új tudáshoz, így más szerepekben mutatkozik meg tanár és diák egyaránt. Sokszor ezek pszichológiai szerepek is, hisz a tanár egy mentorrá, szinte atyai jó baráttá is válhat aki segíti az utat. Sokszor a tanár- tanuló viszonya szorosabb, mint az osztálytermi kapcsolatban. A diáknak meg az osztálytermi tanuláshoz képest számtalan új kompetenciára van szüksége a rutin megszerzéséről nem is beszélve ahhoz, hogy megvalósítás az önszervező tanulást.

Összehasonlítva:

A tanár vonatkozásában a tanulók személyes tapasztalatának bevonása lehetségessé válik. Egyénre szabott a távoktatás, a tudás specifikációjának, szelekciójának, a tudásforrás elérésének módszereit adja át a tananyag révén a tanár. A tanár, a tananyag és a tanuló vonatkozásában bemutatott változások érintik a tanulási folyamat szociális, kognitív és didaktikai oldalát. A hagyományos oktatáshoz képest az alábbi elmozdulásokat emelhetjük ki:

• Az oktatás, tananyag keretjellegű, individualizálásra ad lehetősége, IT megoldások, technológiai lehetőségek állnak rendelkezésre a megvalósítás során.

• A tanuló önállóan, rugalmasan tanul. A haladás önfegyelmet feltételez.

• A tanár szervező, közvetítő szerepe megnő, támogatja, facilitálja a hallgatót. Összegezve, fő problémának tekinthető, hogy az IT negatív hatásokat hordozhat (pl. bizonytalanság, szorongáskeltés). Nehézséget okozhat az érdeklődés, motiváció, elköteleződés fenntartása. Olyan megoldások kialakítására van szükség, amelyek „biztosítják” a személyességet, az "arc" megőrzését a tanár-tanuló kapcsolatban.

A tanuló vonatkozásában speciális heterogén csoportok jelennek meg, ugyanazon szakmából, de eltérő életkorú, munkatapasztalatú, motivációjú, képzettségű és tanulási tapasztalatú

hallgatók.

Önirányítást feltételező, motiváció-, érdeklődés fenntartását igénylő, aktív tanulás feltételez a távoktatás.

Távol áll tőlem a távoktatás, egyelőre eddig sosem választottam tanulóként sem, hiába volt adott a lehetőséget. Nem kíméltem az időmet és energiámat ha tanulásról volt szó, inkább utaztam többet vagy töltöttem többit időt a személyes jelenléttel, minthogy távoktatással sajátítsak el valamit. De most, az andragógus felé válás útján, kezd átalakulni az elképzelésem, látom egyszerre a technikai tudásom miatti korlátokat, amitől ez nehézkes, ami miatt tisztán látszik, hogy még hosszú az út a jártasság megszerzéséig, de egyszerre érzem, hogy mennyivel több információ juthat el egységnyi idő alatt hozzám. Hogy talán egy irányított modellben, ahol a saját tempómra tudom persolanizálni a folyamatot, több időm és energiám marad olyan dolgokra, amit tényleg kívánja a személyes jelenlétet. Például a héten, ha nem lett volna módom a konnektivista előadást meghallgatni online és a másik előadást egyik éjjel utólag, akkor nem jutottam volna el csütörtökön a projekt beszámolóra, amin pedig mindenképp szerettem volna jelen lenni. Gondoltam kaphatok téma ötleteket, láthatok olyan kutatásokat és azok eredményeit, melyekről nem hallunk.

Az „Európai Léptékkel a Tudásért, ELTE” kutatóegyetemi pályázat egyik alprojektje, Az élethosszig tartó tanulás társadalmi folyamatai és biopszichoszociális háttere a Pedagogikumban valósul meg. Az eddigi eredményeket 2012. március 1-jén mutatják be.
A 2011 májusában rendezett Pázmány-napi konferencia folytatásaként rendezett esemény lehetőséget nyújt arra, hogy a szélesebb szakmai és egyetemi közvélemény is megismerkedjen a kutatások irányaival, illetve bepillantást nyerhessen a Pedagogikum Központban zajló szakmai-tudományos munkába. Az egyedülálló szakmai rendezvény átfogó képet nyújt a kutatóegyetemi projekt nyújtotta lehetőségekről is.

A belső konferencia célja kettős, hiszen egyrészt pillérvezetői kerekasztal-beszélgetésen foglalják össze a pillérekben elért eredményeket, másrészt bemutatkozási lehetőséget biztosítanak azon elemi projekteknek, amelyek a tavalyi konferencián nem szerepeltek.
A három kar újszerű, karközi kutatásmenedzsmenten alapuló kutatási-fejlesztési alprojektje az élethosszig tartó tanulás jegyében az oktatásra és az egészségfejlesztésre fókuszál. A doktori képzés fejlesztése mellett, szakkollégiumi keretben a tehetséggondozást is érinti, illetve a képzők továbbképzésre révén a tanárképzés korszerűsítésével is foglalkozik.

Zarándy Ákos: A távoktatási kapacitás növelése, új tanulási formák elterjesztése, a minőség-ellenőrzés kérdései az e-tanulás területén, 2003