Ez korunk egyik legújabb kihívása? Egy új verseny az oktatásban? Az iskolai oktatás versenye? A hagyományos tantermi oktatási formával száll versenybe a távoktatás?
Mire jó ez? Kiknek jó? Mit lehet ezzel megoldani? Kinek mi a szerepe benne? Valóban szélesebb kör juthat majd információhoz vele, többen tanulhatnak majd? Mennyivel több ez, mint a tantermi oktatás?
A távoktatás elterjedése számos okra vezethető vissza. Az Európai Unió 2001-es eLearning-akciócsomagja a digitális műveltség és az ehhez szükséges készségek, valamint az internet-elérés biztosítását célként fogalmazta meg (Zarándy, 2003). A 2002-ben, kormányszintű rendeletben elfogadott LLL koncepció, a tudás-alapú társadalom fontossága egyaránt a tanulási igény tömegessé válását eredményezték, ugyanakkor szükségessé vált, hogy a hagyományos tanítás mellett gazdaságos, rugalmas, tanulói önállóságot lehetővé tevő, nyitott tanulási formák jelenjenek meg. A tanulási formák nem kizáróak, kölcsönösen támogathatják, kiegészíthetik egymást.
A didaktikai modellek hogy hasznosulnak, mik azok az elemek, amelyek mindegyikben megjelennek, mindegyik eredménye?
A produktivitást mindenképpen ide sorolnám, jóval nagyobb szerephez jut, mint ezt megelőzően. A résztvevő sokkal produktívabban veszt részt a tanulási folyamatban. Aktív, részese a kialakításnak, talán azért mert, a tanári szerep is megváltozott. Produktívan a meglévő tudásából újat hoz létre és ezt közzé teszi. Ezekkel a gondolatokkal másokat inspirál új gondolatokra és szerencsés esetben beindít egy körfolyamatot egy tanulási folyamatot. Létrehozunk új tartalmakat és azokat megosztjuk. Ez sokkal több értékelést, visszacsatolást okoz, mint a hagyományos oktatási forma, hisz ott csak a tanárra hárul ez a folyamat, míg itt egy közösség is értékeli a résztvevőt.
Továbbá az iskolán kívüli tanulási folyamatban is a rendelkezésre állnak a közös információforrások, mint közös google dokumentumok, megosztott egyéb anyagok, fórumok... Nem hagyható figyelmen kívül, hogy napjainkra a számítógépes technológia a hallgatók életének szerves részét képezi. És természetesen erre a legjobb példa a konnektivista tanulás és a jelenlegi saját példánk. Hogy valóban mennyire, szinte már a kurzus elején átjárta az életünket ez a fajta felfogás, ez a fajta tanulási mód, ami életszemléletté válik egyre jobban érezhetően. Átalakítja az életritmusunkat, időt szorítunk neki. Reggel korábban kelünk vagy később fejeződik be a nap ls kitölt egy- egy rövid hiátust, akár egy ebédszünetet, akár egy hosszabb utazást. Sokszor egymással is erről beszélünk más helyett, hogy tanuljunk, hogy behozzuk lemaradásainkat és egymásnak segítsünk, legyen az technikai probléma vagy tananyagbeli kérdés. Felmerül, hogy mennyi minden más hasznos és értékes dologtól veszi el a lehetőséget és időt, de közben rájövünk, hogy viszont mennyi minden mást könnyít meg. Igazából csak át szerveződünk, átalakulunk. Itt elvesz, ott hozzáad, mert számos más feladatot sokkal gyorsabban, sokkal hatékonyabban tudunk megoldani, legyen az munka feladat vagy tanulási egyéni vagy közös teendő.
Kinyitja az ember szemét egy új lehetőség felé. Néha nem látja azt az ember, ami az orra előtt van és a "szájába kell rágni" hogy rájöjjön a jelentéségre. A minap bóklásztam az SL térben és találkoztam egy férfivel (na ebben nem vagyok egészen biztos, külseje alapján annak ítéltem de a neve elbizonytalanított). Segítséget kaptam tőle, nagyon kedves volt, hogy ennyi időt szánt rám, igazán lenyűgözött a lelkesedése és önzetlen segítsége. Látta, hogy keresek ezt azt a térben és nem megy az a bizonyos teleportálás. Adott hasznos tanácsokat, egyszerű útvonalakat, körbe vezetett az általa szeretett és számomra fontosnak bizonyuló (ő megítélése alapján) helyeken. Mint kiderült, informatikát tanít a szegedi egyetemen és ő is most tanulmányozza (tanárként) a rendszert. Illetve a kollektivizmust, annak megjelenési formáit a távoktatásban.
Mesélt sokat arról, hogy miért olyan fontos, hogy mi lehet, mai szemmel, innen nézve a "kifutása", hová juthat, hova fejlődhet. Elbűvölt a hite, a meggyőződése, a vehemenciája amivel ezt ecsetelte és komolyan elgondolkoztatott végre, először, hogy milyen óriási lépést jelent mindez.
Visszatérve a produktivitásra, mert ebből következik, illetve párhuzamos létezik a konnektivizmus egyik nagy lépése az adaptivitás, amellyel felmérik a résztvevőket és egységes tananyagot hoznak létre a számukra. Számít minden résztvevő, a nézőpontjuk, gondolataik, ezeket ötvözni próbálják és mindegyik által jobbá és jobbá tenni, előre vinni a kívánt cél felé a folyamatot és nem elnyomni, egységesíteni.
Ilyenkor összegződhet a motiváció a tanuláshoz, ami kitartást és még nagyobb lendületet adhat az egyes résztvevőknek, nemcsak a saját adottsága és kitartása, a tanítás minősége és a tananyag megértésének képessége befolyásolja. Hiszen mindenki életéhez másképp kapcsolódik, valakinek a munkájához elengedhetetlen a megszerzett tudás, van akit a sikeres vizsga és ezáltal a papír megszerzése motivál, mert például egy EU-s pályázathoz nemcsak a tudása, hanem az ezt igazoló bizonyítványra is szüksége van. Van aki magáért a tanulásért csatlakozik egy távoktatáshoz, mert az élethosszig való tanulás tényleg az élete és mindennapjai része. A motivációk változatossága, a gyakorlati megvalósulások széles skálája segít az egyéneknek a tanulási folyamatban. Akkor lehet hatékony képzéseket kialakítani, ha figyelembe vesszük a tanulók attitűdjét, motiválhatóságuk feltételeit. Sokszor közelebb kerül a gyakorlati haszon és siker mások által, mások példáinak nyomon követésével és választ kapnak arra, hogy mire is jó ez nekem. Hiszen a felnőttoktatásban résztvevő tanulók motivációs alapja ez. Oktatásukat mindig gyakorlati oldalról kell közelíteni és világossá tenni azt, hogy mire jó az amit tanulnak az ő életükben.
Szerepek:
Tanuláson van a hangsúly, a tanár információ átadó szerep inkább lesz támogató, segítő oktató. Célkitűzése az irányítás a monitorizálás, amellyel a haladást segít elő. Annak különböző fázisaiban ellenőrzi hol tart a folyamat, befolyásolja más irányba, más eszközökkel ha szükséges és korrigálja az eddigieket ha azt kívánja a további előrehaladás a cél felé. Tapasztali úron juthatunk új tudáshoz, így más szerepekben mutatkozik meg tanár és diák egyaránt. Sokszor ezek pszichológiai szerepek is, hisz a tanár egy mentorrá, szinte atyai jó baráttá is válhat aki segíti az utat. Sokszor a tanár- tanuló viszonya szorosabb, mint az osztálytermi kapcsolatban. A diáknak meg az osztálytermi tanuláshoz képest számtalan új kompetenciára van szüksége a rutin megszerzéséről nem is beszélve ahhoz, hogy megvalósítás az önszervező tanulást.
Összehasonlítva:
A tanár vonatkozásában a tanulók személyes tapasztalatának bevonása lehetségessé válik. Egyénre szabott a távoktatás, a tudás specifikációjának, szelekciójának, a tudásforrás elérésének módszereit adja át a tananyag révén a tanár. A tanár, a tananyag és a tanuló vonatkozásában bemutatott változások érintik a tanulási folyamat szociális, kognitív és didaktikai oldalát. A hagyományos oktatáshoz képest az alábbi elmozdulásokat emelhetjük ki:
• Az oktatás, tananyag keretjellegű, individualizálásra ad lehetősége, IT megoldások, technológiai lehetőségek állnak rendelkezésre a megvalósítás során.
• A tanuló önállóan, rugalmasan tanul. A haladás önfegyelmet feltételez.
• A tanár szervező, közvetítő szerepe megnő, támogatja, facilitálja a hallgatót. Összegezve, fő problémának tekinthető, hogy az IT negatív hatásokat hordozhat (pl. bizonytalanság, szorongáskeltés). Nehézséget okozhat az érdeklődés, motiváció, elköteleződés fenntartása. Olyan megoldások kialakítására van szükség, amelyek „biztosítják” a személyességet, az "arc" megőrzését a tanár-tanuló kapcsolatban.
A tanuló vonatkozásában speciális heterogén csoportok jelennek meg, ugyanazon szakmából, de eltérő életkorú, munkatapasztalatú, motivációjú, képzettségű és tanulási tapasztalatú
hallgatók.
Önirányítást feltételező, motiváció-, érdeklődés fenntartását igénylő, aktív tanulás feltételez a távoktatás.
Távol áll tőlem a távoktatás, egyelőre eddig sosem választottam tanulóként sem, hiába volt adott a lehetőséget. Nem kíméltem az időmet és energiámat ha tanulásról volt szó, inkább utaztam többet vagy töltöttem többit időt a személyes jelenléttel, minthogy távoktatással sajátítsak el valamit. De most, az andragógus felé válás útján, kezd átalakulni az elképzelésem, látom egyszerre a technikai tudásom miatti korlátokat, amitől ez nehézkes, ami miatt tisztán látszik, hogy még hosszú az út a jártasság megszerzéséig, de egyszerre érzem, hogy mennyivel több információ juthat el egységnyi idő alatt hozzám. Hogy talán egy irányított modellben, ahol a saját tempómra tudom persolanizálni a folyamatot, több időm és energiám marad olyan dolgokra, amit tényleg kívánja a személyes jelenlétet. Például a héten, ha nem lett volna módom a konnektivista előadást meghallgatni online és a másik előadást egyik éjjel utólag, akkor nem jutottam volna el csütörtökön a projekt beszámolóra, amin pedig mindenképp szerettem volna jelen lenni. Gondoltam kaphatok téma ötleteket, láthatok olyan kutatásokat és azok eredményeit, melyekről nem hallunk.
Az „Európai Léptékkel a Tudásért, ELTE” kutatóegyetemi pályázat egyik alprojektje, Az élethosszig tartó tanulás társadalmi folyamatai és biopszichoszociális háttere a Pedagogikumban valósul meg. Az eddigi eredményeket 2012. március 1-jén mutatják be.
A 2011 májusában rendezett Pázmány-napi konferencia folytatásaként rendezett esemény lehetőséget nyújt arra, hogy a szélesebb szakmai és egyetemi közvélemény is megismerkedjen a kutatások irányaival, illetve bepillantást nyerhessen a Pedagogikum Központban zajló szakmai-tudományos munkába. Az egyedülálló szakmai rendezvény átfogó képet nyújt a kutatóegyetemi projekt nyújtotta lehetőségekről is.
A belső konferencia célja kettős, hiszen egyrészt pillérvezetői kerekasztal-beszélgetésen foglalják össze a pillérekben elért eredményeket, másrészt bemutatkozási lehetőséget biztosítanak azon elemi projekteknek, amelyek a tavalyi konferencián nem szerepeltek.
A három kar újszerű, karközi kutatásmenedzsmenten alapuló kutatási-fejlesztési alprojektje az élethosszig tartó tanulás jegyében az oktatásra és az egészségfejlesztésre fókuszál. A doktori képzés fejlesztése mellett, szakkollégiumi keretben a tehetséggondozást is érinti, illetve a képzők továbbképzésre révén a tanárképzés korszerűsítésével is foglalkozik.
Zarándy Ákos: A távoktatási kapacitás növelése, új tanulási formák elterjesztése, a minőség-ellenőrzés kérdései az e-tanulás területén, 2003
