Az oktatóknak, andragógusoknak és a tanulóknak az offline tanulási folyamatban megvan a kialakult szerepük, de vajon az online tanulási folyamatban azonos vagy más-más képességekkel kell rendelkezniük? Más kompetenciákra vagy másra IS van szükségük?
A jövő pedagógus nemzedékének feladta könnyebb lesz? Könnyebb lesz-e a tanári kompetenciákat megtanulnia és eredményesen használnia annak, aki a digitális nemzedékben szocializálódott? (Nagyobb lesz-e valójában vagy észrevehetőbb lesz-e a különbség majd a számukra, mint anno annak a nemzedéknek a saját technikai környezetének változása és az ahhoz való igazodás? Könnyebb vagy nehezebb feladatuk volt azoknak, akik például a tradicionális krétás tábla helyett megtanulták az okos tábla használatát?)
Mi szükséges ahhoz, hogy hasznosan működni tudjon a digitális környezetben való tanulás? Szükségünk van digitális kompetenciával rendelkező digitális nemzedékre, tételezzük fel, hogy valóban rendelkeznek kompetenciával. A hagyományos iskolai tapasztalatban könnyen elfogadott szerepeket át kell ültetni a digitális környezetre és egyszerre mindkettőt tudnunk kell használni, hiszen nem minden tanulási folyamat történik ott azonnal az internet előtt ülve. Gondolkozunk, egyes témáknak utána olvasunk, jegyzeteket készítünk, másokkal együtt dolgozunk egy adott témán, átbeszéljük, megtanuljuk és ez mind működik a hagyományos iskolai környezeteben is.
A tanulással kapcsolatos általános kompetenciákkal is rendelkeznünk kell, mint például a szövegértés, ahhoz, hogy megtanulhassuk és magunkévá tudjuk tenni a digitális környezet által elvárt kompetenciákat.
A tanári kompetenciák: a tanuló tanulását és kreativitását támogassa, tanulók tanulásának tervezése, fejlesztése és értékelése, digitális korszak folyamatainak modellezése, digitális állampolgárság és felelősség támogatása és modellezése, legyenek részesei a szakmai fejlődésnek.
Fontos a formálódó digitális kultúra megértése és az ennek megfelelő magatartás mutatása, a technológia biztonságos és jogilag korrekt, normakövető használata, egyénre szabott, tanuló-központú stratégiák alkalmazása IKT által támogatott oktatási környezetben.
A tanulói kompetenciák: kreativitás és innováció, kommunikáció és kollaboráció, kutatás és információmenedzsment, kritikai gondolkodás, problémamegoldás és digitális állampolgárság, technológiai műveltség. Fontos a pozitív hozzáállás a technikához, személyes felelősség az élethosszig tartó tanulásban, a technológia emberi-, kulturális- és társadalmi kérdéseinek megértése, jogkövető és etikus használata.
El kell különítsük és ismernünk kell az életkoronként változó kompetenciákat és hogy azoknak milyen fejlettségi szinten kell lennie.
Az adminisztrátori kompetenciák: látnoki vezetés, digitális korszak tanulási kultúrájának kialakítása, kiválóság a szakmai gyakorlatban, rendszerszintű fejlesztésben közreműködés, digitális állampolgárság. Fontos a példamutatás, facilitálás, az egyenlő hozzáférés biztosítása mindenki számára, a használat előmozdítása.
Az International Society for Technology in Education kompetencia térképeket határoz meg tanulók, tanárok és adminisztrátorok számára, amelyet együttese adja a a hatékony tanulás alapját.
De hogy volt ez eddig a valós osztályteremben azon tanárok és tanulók között, ahol a pedagógusok még krétával írtak a táblára? A távoktatás mint új oktatási forma keretében több távoktatási módszer segítségével és másként valósul meg az úgynevezett tanulási-tanítási folyamat, mint a hagyományos oktatásban, de talán a kompetenciák többségére eddig is szükségünk volt a tanári és tanulói szerepben egyaránt.
Andragógusként azonban bővül a feladat, mert a távoktatás az eszközhasználaton és a kompetenciákon túl nem csekély képzelőerőt is igényel a tanár részéről, ami nagy változást jelenthet az osztálytermi munkához képest. Ahelyett, hogy azonos korú, azonos tudásszinten lévő és azonos szakmai irányultságú tanulókkal dolgozna szemtől szemben, nagy létszámú, ismeretlenekből állókkal kell dolgoznia, ráadásul olyanokkal, akiket esetleg soha, vagy csak nagyon ritkán lát.
Ezen csoportok tanulói a legkülönbözőbb korúak, egyedi és más és más motivációval iratkoznak be a távoktatási kurzusra, különböző munkahelyeken, a legszerteágazóbb munkakörökben dolgoznak, és a tanítójukkal csak esetlegesen és csak olykor-olykor találkoznak személyesen. Azt gondolom ezek valóban speciális kompetenciát igényelnek.
Azon az alaptételen túl, hogy a digitális környezetben való tanulás az oktatásban résztvevők számát növeli, van-e olyan vetülete, hogy a digitális kompetencia kialakításával illetve a folyamatos szinten tartásával (azt gondolom, hogy ez egy végtelen folyamat, félő kijelenti egy ponton, hogy igen, megvan a digitális kompetenciám, miközben újra és újra új dolgokkal kell megismerkedjek), hogy ez technikai tudást is biztosít a tanulók, a későbbi munkavállalók számára. Hiszen a tudás gazdasági tényező és erre nem mindig alkalmas a hagyományos képzés.
A termelés támasztotta követelmények magyarázzák – részben – a távképzési forma elterjedését a vállalati szektorban az iparilag fejlett országokban az utóbbi körülbelül 20-30 évben. Erre nekünk is figyelnünk kell. Látnunk kell, hogyan változik illetve, hogyan változott meg az oktatás és a gazdaság viszonya a világban. Oda kell figyelnünk az oktatás új szerepére, és gazdasági innovatív erejére a gazdaságoktatás viszonylatában. (Kovács Ilma 1996).
A piacgazdaság alapfeltételként követeli meg a munkaerő szakmai tudásának és képességének állandó fejlesztését, és a többszöri szakmaváltást.
A tudásalapú társadalomban a munka világában felértékelődnek az iskolában megszerezhető akadémiai típusú ismeretek mellett a gyakorlati típusú tudások és a kompetenciának, hiszen az Unió referencia-keretében foglalt kulcskompetenciák között a digitális kompetencia már az általános műveltség részeként szerepel:
"Az alapvető tudás tartalmát jelentik - lehetővé teszi a társadalomba történő beilleszkedést; kiinduló alapja minden magasabb rendű tudásnak, hiszen a szakmai kompetenciák a közismeretikre épülnek; az egész életen át tartó tanulásnak is alapfeltételei- szükséges a megfelelő szélességű és mélységű általános műveltségi kompetenciák birtoklása. " Középpontba került a kompetenciák fogalma és felosztása a kompetenciaalapú képzés elmélete és gyakorlata, a nyitott képzés, a távoktatás, az e-learning, a felnőttképzés „résztvevő központúsága” és a kommunikatív didaktika.
Újra átgondolva a tanulás-távtanulás célját, tartalmát, irányát, tehát tanárként és andragógusként meg kell valósítsuk az általános didaktika elemeket is, mint az oktatás tervezése, tanterv elkészítése, az egyéni tervezési dokumentumok elkészítése. Ezekkel fel kell készülni a pedagógusnak és az intézmény egyaránt az oktatási folyamatra.
Szükségünk van megfelelő tananyagra, oktatási célra, mely felé a digitális környezetben a megváltozott tanári szerepek figyelembe vételéve a tanulót segítjük, tereljük. Aki a haladást irányítja és monitorozza, hiszen a konnektivista világban inkább van facilitátor, mint tanár.
Szükségünk van digitális környezetre, ezt használni tudó tanárra és tanulóra egyaránt. A tanulóknak tanulásra képesnek kell lennie és ekkor az ismereteit és kompetenciáit kiegészíthetjük attitűdökkel és értékekkel.
Attitűd és értékformálás a formális oktatás kereteiben direkt módon történik a serdülő korig, de utána már nem jelentkezik. Pedig ezek kiegészítik a kompetenciákat, mert érzelmeket tükröznek. Nagyon fontosak és nehéz tanári feladat, mert időben lényegesen hosszabb ezek elérése.
A tanár érdeklődése és saját munkájára irányuló magatartása, szükségszerűen hat a tanulókra és a csoport kapcsolatára.
Fikció arról, hogy ez alapján milyen lesz az élet pár év múlva: A tanulás mindig aktivitásra, cselekvésre serkent, a tanulás mindig változást, fejlődést, szorosabban nézve személyiségfejlődést eredményez. Mi fog történni? Remélem kiegészül majd a hagyományos tantermi oktatás olyan lehetőségekkel, amik segítik sokak bekapcsolódását az oktatásba. Hogy időben és eszközrendszerben talán megvalósulhat mindenki számára a különböző lehetőségek közötti ugrálás, illetve ezek párhuzamos használata tanár és tanuló oldalról egyaránt. Régebben talán kitűzött cél volt, hogy a tanteremben megtartott óra után a tanár például telefonon tartson a távollévők számára konzultációt, mi meg már az előadóban tartott előadás előtt beszélgetünk a virtuális tantermünkben az attitűdökről.
Fontosabb lesz a cselekvés általi tanulás és kapcsolatteremtés. Talán az egyéni tanulás helyett tényleg dominánsabb lesz a konnektivista tanulás és elfogadjuk majd, hogy a mi egyéni tudásunk is sokat adhat a tudásanyaghoz és hogy a folyamatos bővülés által tudunk meg egyre többet a világról. (Elengedhetetlennek látom, hogy a formális oktatásban is egyre nagyobb szerepet kapjon a csoportos tanulás.)
Talán idővel jobban részt veszünk a tananyag összeállításában.
Talán időben felkelthetjük a tudományok iránti érdeklődést.
Talán megtanulunk olyan rendszereket biztonsággal használni és később megtanítjuk ezeket másoknak, ahol a saját, önképző tanulásunkat, a kiegészítő tevékenységeinket is végezhetjük. Mert az önszervező tanuláshoz kompetenciákra és rutinra van szükségünk. Azt hiszem akkor válik majd sajátunká, amikor majd egy gondolattérképet nemcsak a konnektivizmus kurzus jegyében készítünk, hanem saját munkánk segítésére, mint amikor az idegen nyelvet tanuló és a nyelvet használó, az idegen környezetben élő, egyszer csak elkezd az adott nyelven gondolkozni.
