A témával foglalkozó első bejegyzésemben a kompetenciákkal foglalkoztam, leginkább azon kérdés feltevésből kiindulva, hogy a jövő pedagógus nemzedékének feladta könnyebb lesz vagy sem. Hogy könnyebb lesz-e a tanári kompetenciákat megtanulniuk és eredményesen használniuk azt azoknak, aki a digitális nemzedékben szocializálódnak. Ma a célként kitűzött állampolgárságról írok.
Mit jelent digitális állampolgárrá válni? Abban biztos vagyok, hogy a digitális állampolgárrá válás elkezdődött mindannyiunkban, még ha a teljes azonosulás nem is történt meg. Ha benne még teljesen nem is élünk, de az útlevelet megkaptuk. Szinte már csak mobil telefonon beszélünk egymással, a hagyományos telefonok egyre inkább kiiktatódnak a mindennapokból (nekem személy szerint évek óta nincsen, most visszagondolva érdekes tény, hogy az internet beköttetésének napján váltam meg tőle végleg), nem szoktunk már faxot, dísztáviratot vagy levelet kapni az igazi postaládánkba, mint ahogy fizetést sem a kezünkbe. Ezek helyett virtuális bankjegyeket kapunk a bankszámlánkra, a mobiltelefonunkkal fizetünk, email postafiókunkba kapjuk a leveleinket és "reklámjainkat", mobilon és interneten hívjuk egymást és a virtuális térben találkozunk.
De ehhez hatékony tanulási folyamatok elsajátítása és kompetenciák kialakulása szükséges.
A kompetencia a hétköznapi szóhasználatban szakavatottságot, illetékességet, gyakorlati tudást jelent.
Az EU-s megfogalmazás szerint: „A kompetenciákat itt az adott helyzetben megfelelő ismeretek, készségek és attitűdök ötvözeteként határoztuk meg. A kulcskompetenciák azok a kompetenciák, amelyekre minden egyénnek szüksége van a személyes önmegvalósításhoz és fejlődéshez, az aktív polgársághoz, a társadalmi beilleszkedéshez és a foglalkoztatáshoz.”
Az állampolgárrá váláshoz olyan kompetenciák kialakulására van szükség, mint a digitális írás-olvasás, szövegértés, különböző software programok ismerete és alkalmazása, interneten való vásárlás, számlázás, stb. Ehhez tudatosan el kell fogadjuk az infokommunikációs technológiák meglétét és szükségességét, így válhatnak idővel elérhetővé az egyén számára az online vagy a blended learning (kevert oktatás) tanulási folyamatok.
A digitális állampolgárság a biztos és hatékony eszközhasználaton túl jelenti azt is, hogy az állampolgár etikusan él az online környezetben, hogy az ebbéli kultúra változásit képes adaptálni, hogy azt fontosnak tartja. Elfogadja a változást, mint tényt. Érdemes a pozitív oldalát nézni, így könnyebb az elfogadás. Ebben sokszor segítségünkre lehetnek a digitális kultúrában hobbi szinten művelhető tevékenységek. Például a blogolás, ahol digitális írástudással, ahol információkat oszt meg a közvéleménnyel és szintén hiteles források által információt gyűjt vagy a közösségi oldalakhoz való csatlakozás. A digitális írástudás képességének léteznie kell tanárban és tanulóban egyaránt, ezeken a felületeken interaktívnak kell lenniük, például a Twitteren gondolatokat megosztani és egymáséira reflektálni. Tudniuk kell kezelni és szelektálni az feléjük zúduló információ mennyiséget, a tartalom keresés és szűrés elengedhetetlen része digitális állampolgárságnak. Tudniuk kell a különböző felületeken jól működniük, például tartalmakat megosztani a Youtube-on vagy a Ustreamen. A digitális állampolgárság nem egyenlő ezek használatával. Manapság a közoktatásban még mindig sokszor a közös internetezés jelenti a digitális kompetencia kialakítását.
Sajnos jelenleg még kevés emberre igaz a digitális állampolgárság, ennek legfőbb oka kompetenciák hiánya (a témával foglalkozó előző blogomban részletesen kifejtettem). Könnyen eshetünk abba a csapdába, hogy azt hisszük a digitális bennszülöttek automatikusan rendelkeznek az összes kulcskompetenciával, de az online jelenlét nem egyenlő a digitális kompetenciával. Első és legfontosabb feladat lenne minden korosztály számára a digitális analfabétizmus megszüntetése.
A audiovizuális műveltség (tartalmakhoz való hozzáférés, ezek létrehozása, kritikus szemlélet), a médiaműveltség (olyan készségeket, ismereteket és értelmezési képességeket jelent, amelyek alapján a fogyasztók hatékonyan és biztonságosan tudják használni a médiát), az információmenedzsment elsajátítása vagy az online eszközök produktív kezelése. Itt jön a pedagógusok és andragógusok feladata. Azt hiszem nem lehet a feladatokat korcsoportokra osztani, mindenkinek változnia kell, tanulnia kell, még ha más és más mértékben és tempóban is. Hiszen olvasni, számolni, idegen nyelvet beszélni sem tudunk egyformán, miért is kéne ezt egyforma mértékben művelnünk. Egy folyamatosan változó társadalomnak képzelem, ahol közösségekben tanulunk a digitális világról egymástól egyre többet és többet, míg a táradalom egyre szélesebb rétege válik majd digitális állampolgárrá.
Vitatkoztunk a héten a facebookon azon, hogy a tanári viselkedés befolyásolhatja-e a diák attitűdjét, azaz segíthetünk-e abban, hogy digitális állampolgárrá váljon. Mindenképpen azt a tábort képviselem, akik hisznek a pedagógus/ andragógus hatásában és elhiszik, hogy helyes magatartással, hittel, a lehetőségek megmutatásával befolyásolni tudja a tanulók attitűdjét. Ezzel persze lehet egyetérteni vagy vitatkozni vele.
Anyukám néhány éve, amikor azt sérelmezte, hogy nem tanítom eleget a számítógép használatára és ha nem vagyok ott, akkor attól is ódzkodik, hogy bekapcsolja a számítógépet egyedül. Megkérdeztem, hogy miért. Azt felelte, hogy fél, hogy elrontja. Állítólag, ezt évekkel később mesélte csak el, ekkor elmagyaráztam, hogy az égvilágon semmit se ronthat el a számítógépen azzal, hogy lenyom egy "rossz billentyűt". Legrosszabb esetben kilép egy programból, vagy eltüntet egy dokumentumot és azt a munkát újra kell kezdenie. De a misztikusnak tűnő, felbecsülhetetlen, ám pénzben is mérhető számítógépnek nem árthat egy cseppet sem. Ettől úgy megnyugodott - elmesélése alapján-, hogy sokkal bátrabban kezdett hozzá a munkához. Hamarosan beiratkozott egy tanfolyamra is, ahol az alapokat megtanulta biztonsággal kezelni és azóta nagyon jó barátságban élnek együtt Ő és a számítógép.
Azóta kiemelkedően fontosnak tartom a cél meghatározását, az eltökéltség, hogy ezt mindenképpen szeretné elsajátítani az ember (enélkül gyakran előtérbe kerülhet a pesszimizmus is, aminek van persze van létjogosultsága, mint a szűretlen információ dömping, elmagányosodás veszélye).
Ennek lételeme a hatékonyság, a hozzáértés motívuma, késztetés a környezettel való hatékony viselkedés elsajátítására, a cselekvés, a tárgyakkal, eszközökkel való bánni tudás, az 'én csinálom' sikere. Csak mi lehetünk gátjai a digitális állampolgárrá válásnak, nem a komoly technikai háttér hiánya. Igazi probléma csak az, ha nem megfelelő az attitűdünk (Válasz arra sokszor emlegetett kérdésre, hogy mi lesz azokkal a gyerekekkel, akinek iskolatáskájuk sincsen.)
Átolvastam újra, hogy múlthét hétfő este a virtuális tanteremben milyen pozitív attitűdöket tartottuk a legfontosabbaknak és jegyeztük fel magunknak:
időmegtakarítás, költséghatékonyság
újdonság varázsa, ezzel a technikával is lehet tanulni, igen, ez hatékony, trendi
új technikai eszközök
virtuális jártasság
színesebb tanulási folyamat
önszervező tanulás
időmenedzselés
tevékenység-központú tanulási forma
különlegesség érzése
rendszeres, folyamatos tanulás
Azt hiszem a hét végére letisztult az a háborgás bennem, mi szerint a kompetencia nem lehet fontosabb a digitális tudásnál. Megadom magam! Hiszen hogyan kezeljük mi az etr rendszert, mennyit és mire használjuk az ELTE elearning rendszert? Kinyitjuk-e valaha a website-ot anélkül, hogy tanári felszólítást kapnánk, hogy "Tessék megnézni, letölteni, elolvasni, feltöltöttem a PPT-ket!"? Felnézünk-e csak néha informálódni?
Persze megnyugtató érzés, hogy ezekbe nem lehet beleszületni meg lehet és meg is kell tanulni. Óriási előnnyel indulnak a digitális állampolgárrá válás útján a bennszülöttek, ehhez mi felzárkózni nem tudunk. De a tanári, andragógusi kompetenciákból a legfontosabb, hogy a tanuló tanulását és kvalitásait támogassa, inspirálja és maga is legyen modell ezekben. Így alakulhat ki az illetékesség, hozzáértés, alkalmasság, képesség.
Ha elkezdődik a lépéstartás folyamata, már nem lehet akkora a hiátus, hogy idővel ne boldogulnánk el minden környezetben, még akkor is ha az üteme vagy a mélysége nem megfelelő. Mert nem lehetünk digitális hajléktalanok, akiknek emailcímük sincsen.
Pála Károly : Kompetencia alapú oktatási programcsomagok fejlesztése Magyarországon – Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet 2009. - http://bit.ly/w5cpcm
Európai Unió által meghatározott kulcskompetenciák - http://ec.europa.eu/dgs/education_culture/publ/pdf/ll-learning/keycomp_hu.pdf
