Információs társadalom – modellek, gazdasági és társadalmi következmények

Kié lesz az iskola?

Eszembe jutott erről egy történet. A főiskolai éveim alatt volt egy csoporttársam, Ági, aki jó barátnőm lett az ELTE-n töltött évek alatt és szerencsére azóta is maradt számomra. Idővel családot alapított egy szintén pedagógus férjjel. Született egy kis lányuk, aki egy délután rakoncátlankodott otthon a kertben – a történet szempontjából, hogy mit tett éppen, az nem befolyásoló– mire az apukája kérdőre vonta, hogy nem tanultad meg az iskolában, hogy ezt nem szabad csinálni? Elszégyelte magát és Ági elmesélése alapján hetekig tartott még elrendezte magában/ magával a történteket. Eszébe jutott, hogy szülői értekezleten hányszor hallja ezt a gondolatot. Hogy vajon mit tesz ezért és ez ellen tanítóként. Vajon szülőként ő maga is legszívesebben másra hárítaná a feladatot? 

Vagyis mik a meghatározó elemek? Hogyan hat egymásra tanuló, szülő, pedagógus és társadalom?Mit várunk az e tanulástól? Hogyan hiearchizáljuk, hogyan állítjuk középpontba a céljainkat?

Tegnap az óra megtekintésében elakadtam. Először azt hittem a többiek chatelését olvasva, hogy ez nem rajtam múlik, de rájöttem, hogy az én korlátaim vagy az én korlátaim is okozzák a problémát. Tehát számba kell vegyem, hogy milyen előzetes kompetenciákkal rendelkezem.

Anno, talán bő tizenkét évvel ezelőtt, amikor a Kazy könyvtárban megírtam az első emailemet, később elkészítettem az első freemail postafiókomat, akkor borzasztó nagy feladatnak tűnt ennek a világnak a megismerése. (A tantárgyhoz kapcsolódó felületekben szerzendő jártasság, most ugyanezt jelentette számomra. Sikerül majd valaha megtanulnom? Természetesen hamar belerázódtam, ezért joggal remélhetem most sem lesz másképp, bizakodó vagyok.)

Dolgozatainkat kézzel írtuk. Habár volt írógép, nem kellett használjuk csak a szakdolgozatunkhoz. Most kell hogy legyen számítógépem, nem is akármilyen, hanem viszonylag nagy kapacitással bíró, hogy az összes programot képes legyen futtatni. Szükséges, hogy legyen széles sávú, megbízható internetem. Na, nekem sajnos az nincs, ezért akadtam el tegnap. Kell, hogy tudjak angolul, mert van amit csak így érthetek meg a feladatok közül (ez utóbbi nagy eséllyel összecseng a képzésbe való bejutás feltételével).

Mit hoztam ebből otthonról? Úgy szocializálódtam, hogy soha nem „dobunk oda semmit” azzal a gondolattal, hogy ezt nem tudom, nem megy. Hanem megpróbáljuk megcsinálni. Segítséget kérünk hozzá, megpróbáljuk több oldalról megközelítve elérni a lehetséges jó megoldást, bármi is legyen az. Gyerekkoromban az akkor aktuális, háztartásokban fellelhető technikai eszközöket ismertem, biztosan használtam, úgyhogy automatikusan így vagyok most a számítógéppel és azok kiegészítőivel. Amit szükséges a mindennapjaimban használom, azok alapján azt hittem, hogy modern nő vagyok, aki otthon van ezen a téren is. A kurzus kapcsán az első percben kiderült, hogy ez nincs így, a facebook használaton kívül, a többiről csak fámaként hallottam, de nem voltam ismerőjük, felhasználójuk.

Azt hiszem az a baj, hogy nem túlságosan érdekel. Az úgynevezett számítógépes játékok világa egyáltalán, a kütyük technikai háttere, aktuális trendje szintén nem. Hadilábon álok a virtuális világ szükségszerűségével.

Úgyhogy megfogalmazódott az első csomag, ami a tanulón, jelen eseteben rajtam múlik majd a félév során és amit a kurzustól várok. Biztos vagyok benne, hogy a tanulás oldalról való megközelítés ad majd számomra akkora lendületet, hogy változtassak felhasználói szokásaimon, hogy megtanuljam itt is kiszűrni a számomra fontosakat és talán... remélem lesz olyan kedvencem is, ami majd beépül a mindennapjaimba. Amit majd adaptálhatok úgy, hogy erényem lesz a munkámban. (A usetream használatának megismerése volt a döntő érv, ami miatt a gyakorlati feladatok teljesítése mellett döntöttem. Az ezzel kapcsolatos ismeretek már volt szükségem/ lett volna szükségem eddig is, de nem volt kapacitásom elsajátítani. Persze ez is egy nehéz kérdés: Mire nem volt időm, tanulni? Mitől vette volna el az időmet, a tanulástól?) Nemcsak az erre a hétre való felkészülés, hanem már az első előadás kapcsán tanulással töltött óra is megválaszolta azt, hogy az információs társadalom előnyeit nem használtam ki eddig. Pedig számtalan olyan felület van amit lassan felfedezek és gyanítom minél többet tudok majd, annál több hiányosságomat fogom észrevenni.

Mit teszek a konkrét feladatokon túl? Nem csak a blogbejegyzések terjedelme miatt jutott eszembe - már az előző félév is kapcsán megfogalmazódott bennem a gondolat-, de a végső lökést az a bizonyos, már már mumusként emlegetett 12.000 karakter adta. Úgy döntöttem itt az ideje megtanulnom vakon gépelni, hogy a leadandó munkánk és mostantól a blogbejegyzések elkészítése közben a tartalmi kialakításra fordíthassam az energiámat. Letöltöttem egy szoftvert, kitűztem célul egy határidőt, egy napi gyakorlásra fordított időt és remélem a félév végére megtanulok gyorsan, hibátlanul, tíz újjal, vakon gépelni! Gyakorlási lehetőség adott! Már a szoftver letöltése, illetve kiválasztása is előbbre vitt, sok félelmem van a fogalmazásom lendületességével, az érdeklődés fenntartásához szükséges képességeimmel kapcsolatban, a témaválasztásban sem vagyok magabiztos, egyszóval az írás azt hiszem nem az én asztalom. De rájöttem, hogy sokat segít mások bejegyzéseinek, blogainak olvasása. Eddig ezekre nem sok időt fordítottam, de márcsak a kurzus célja kapcsán is, ezentúl ez nem így lesz.

Bátran állíthatom, egyik feladat hozza a másik ötletet és annak megvalósítását. De mi ez ha nem az élethosszig való tanulás alapja? És rögtön itt az első, számomra egyik legfontosabb értéke az etanulásnak, hogy pillanatok alatt hozzájuthatok mindehez. Kigondoltam, hogy megtanulok gépelni. Kerestem néhány mac-re alkalmazható szoftvert, átolvastam melyik mit kínál. Olvastam mások használatból nyert tapasztalatairól és kiválasztottam a legígéretesebbet, a számomra leginkább testre szabottnak tűnőt. Letöltöttem, elkezdtem használni. Ez nem telt több jelenetősen több időbe, mint ennek a blogbejegyzésnek a megírása. És már ismerek is 32 kisbetűt :)

Hogyan fogja ez az életmódomat forradalmasítani? Mi lesz fölösleges, mi épül be hasznosan, hogyan és hova? Az első hét követelményeinek teljesítése közben kiderült, hogy sok idő vesz igénybe a feladat, jóval többet, mint amennyit megengednek a mindennapjaim, hiszen nem véletül választottam a levelező tagozatot. Viszont a kollokvium helyett se véletlenül választottam a gyakorlati feladatok teljesítését. Szeretném a legtöbbet megtanulni a félév során. De ehhez, át kell alakítsam a mindennapjaimat. Mivel a munka és a nap kötelező teendőinek vége mindig nyitott, sokszor tervezhetetlen, reggelre szorítottam erre időt az életemben. Tegnap elhatároztam, hogy külső, tanulás szempontjából zavaró tényezők nélkül, egybefüggő időt szeretnék az interneten tölteni a feladattal, nem telefoncsörgésekkel megszakítva, húszperces blokkokra osztva. Így előbb kezdem a napot és a munkaidő kezdete előtt, mint ma reggel is, átolvastam az új bejegyzéseitek és elkészítem a sajátomat. Ahogy a tanár úrét olvasom, jól döntöttem a napszakot illetően, reggelre biztos, hogy minden inspiráló bejegyzést is láthatok, minden tálcán lesz majd ahhoz, hogy tanulhassak.

Remélem, hogy a kurzus végére interaktívabb leszek és talán másokat is inspirálhatok majd erre. Már látom, hogy a lehetőség adott, csak sokszor az emberek többsége nem tud, nem akar vagy nem szokott ezzel élni. Még mi sem, andragógia szakos hallgatók. Már érlelődik a gondolat, hogy a legközelebbi, Korszerű tanulási és tanítási módszerek kurzushoz tartozó csoport feladatunkban, hogyan fog ez megvalósulni.