Feltűnt egy ideje, hogy mindenben a hálózatot látjuk, hogy ma a Kulturális tőkeelméletek órán hallott egyik prezentációtól kezdve a délutáni CSOPORT munkára való készülésig mindenben ezt látjuk, ezt keressük, ezt vesszük észre mostanában.
De honnan indult? Mi is ez a konnektivizmus? A hálózat elmélet meghatározása Siemenstől és Downestól származik. Ezek oktatási alkalmazása a legfontosabb most számunkra, aminek alapja a nem régen tanult (újra tanult) tanulási elméletek:
A három alapmodell a 1. Behaviorista, 2. Kognitivista és a 3. Konstruktivista
Az első tanulási modell a pavlovi kísérlet analógiáján a viselkedésen alapul, amelytől függ a tanulási eredményesség. A változás tartóssága a viselkedés következményeitől függ. Esetünkben, az IKT jellemzőit összegezve és a tanulási folyamat erősítésének lehetőségeit kutatva, fontos a viselkedést kialakító, megváltoztató környezet megtervezése.
A második modellnél, a kognitivista tanulási modellnél már mentális tanulási folyamatról beszélünk, ahol már szükség van a modellhez előzetes tudásra, megoldó képességre. Az új információk régieket hoznak elő, azok közé illesztjük be őket és alakítjuk ki a tanulási folyamat során a kognitív térképünket.
A konstruktivista tanulási modellben másokra is szükségünk van. A tanulási folyamat másokkal együttműködve valósul meg. Élővé tehetjük ezt a tanulási modellt csoportos munka során, kihasználva azt, hogy a csoporttagok tudása összegződik és a probléma megoldása, a saját problémáik sikeres és sikertelen eredményeinek tapasztalatával jön létre. Emellett fontos mások figyelése, óriási segítség a csoportos tanulásban egymás segítése, értékelése.
A tanulásmódszertan segít nekünk most mint hallgatóknak, később mint andragógusoknak, hogy hatékonyabban elsajátítsuk a tananyagot.
A hálózati tanulásban gyorsabb a hozzáférhetőség és emellett jellemzője az egyidejűség, a virtualitás és a megosztott tudás. Különösen nagy újdonság a hagyományos oktatási formához képest, hogy keresési utakat keresünk önmagunk és a csoport számra és a bizonyosság kérdésessége, ami az eddig megismert tanulási formában kiharcolt erényként jelent meg. Fontos ismérv az IKT kompetencia, a gördülékeny eszközhasználat. Ettől talán másképp kell tekintsünk a tanulási modellekre.
Ilyen céllal születtek az információtudomány eszközei által nyújtott lehetőségek is, a web2-es eszközök. Segít a közösségre épülő internetes eszközök megismerésében, használatában, amivel rögtön egy hálózat tagjaivá váltunk szinte észrevétlenül saját kurzusunk elején is. Csoportmunka tagjai lettünk egymás munkájának figyelésével, a webinárium előkészületében, a páros, majd később csoportossá fejlődő feladatokban. A közös dokumentum által közös tudást hozunk létre. Csoport alakult ki, egy új tanulócsoport, akiket a web2-es alkalmazások inspirálnak, akik online és valóságos környezetben is csoportként funkcionálnak.
A feladatot vagy problémát a résztvevők az oktató közvetlen, folyamatos irányítása és részvétele nélkül, együttműködve oldják meg. A csoport a célok és követelmények ismeretében dolgozza fel a kapott feladatot, oldja meg a problémát.
Ismereteket dolgoznak fel közösen, együtt dolgoznak ki problémamegoldásokat, ki- ki eddigi saját tapasztalatait beletéve a közös megoldásba. Közösen meghatározzák céljukat, illetve a csoport kialakításnál előre meghatározandó ha nem is a csoporttagok által: a feladat, ennek feldolgozásának szerkezete, az elért eredmények bemutatásának módja és a munka színtere, a munkaforma.
A konnektivista csoportunkban ezen paraméterek alapjait az oktatási forma, a virtualitás szabta meg és vezetett be minket egy új világba. A közös feladatmegoldásokat is megtanultuk online környezetben, idővel nem csak a jól megszokott emailezések sora hozta meg a közös feladat kézzel fogható eredményét, hanem a Google dokumentumot is elkezdtük használni.
A konnekt csoportban is fejlődik egyéni tudásunk. A konnekt csoport gyakorlat orientál és bár váltakozó, de mégis nagyon magas aktivitást mutat. Bizonyára a csoport összetételéből és egyéni motivációink is az oka annak, hogy idővel megfakult a kötelező aktivitás érzése, sokkal inkább került előtérbe az egyéni igény. Figyelemmel kísérjük (az egyéni fejlődés részeként) mások aktivitását, fejlődését.
Előadó- központú módszerek, mint a tananyag átadás ezen formája: előadás, magyarázat, konzultáció, kiselőadás, már kevésbé domináns módszerként jelenik meg az oktatásban. Jól tudjuk a hatékonysági kutatásokból, hogy az ezekből származó információ 10%-a ragad meg a tanulóban. Egyre inkább elmarad az oktatásból és előtérbe kerül a saját élményű tanulás, főként az andragógiában, a felnőtt korosztálynál. Fontos, hogy a 'hallgató' ne hallgató legyen, hogy részt vegyen a folyamatban, hogy helyzetbe kerüljön. Óriási jelentősége van a csoportmunkának, saját példák kerülnek elő a tudás átadása közben. Eközben hangulat teremtődik! Ha például egy csoportmunka során fel kell dolgoznunk egy adott témát, legyen ez például a 66-os Philips- módszer, mint vitatatechnika, emlékezni fogunk rá akkor is, ha az államvizsgán is előkerül, mert részei voltunk a tartalom feldolgozásának, adott esetben kipróbáltuk, átgondoltuk, hogy hogyan merülhet fel a mi életünkben, mikor jelenhet meg az andragógiában.
A csoportmunka előnye, hogy az előadó- központú módszerrel ellentétben, ahol 10%-át jegyezzük meg az elhangzottaknak, a csoportmunkában 90%-a ragad meg az átadott tudásnak, mert a tanuló aktív résztvevője a tanulási folyamatnak.
A konnektivizmus mindezt megvalósítja. Kétirányú, visszajelzések vannak. A tanulás mindig aktivitásra, cselekvésre serkent, a tanulás mindig változást, fejlődést, szorosabban nézve személyiségfejlődést eredményez. Kiegészül a hagyományos tantermi oktatás olyan lehetőségekkel, amik segítik sokak bekapcsolódását az oktatásba. Időben és eszközrendszerben talán megvalósulhat mindenki számára a különböző lehetőségek közötti ugrálás, illetve ezek párhuzamos használata tanár és tanuló oldalról egyaránt. Régebben talán kitűzött cél volt, hogy a tanteremben megtartott óra után a tanár például telefonon tartson a távollévők számára konzultációt, mi meg már az előadóban tartott előadás előtt beszélgetünk a virtuális tantermünkben az attitűdökről.
Fontos a kapcsolatteremtés. Talán az egyéni tanulás helyett tényleg dominánsabb lesz a konnektivista tanulás és elfogadjuk majd, hogy a mi egyéni tudásunk is sokat adhat a tudásanyaghoz és hogy a folyamatos bővülés által tudunk meg egyre többet a világról. (Elengedhetetlennek látom, hogy a formális oktatásban is egyre nagyobb szerepet kapjon a csoportos tanulás.)
Ilyenkor összegződhet a motiváció a tanuláshoz, ami kitartást és még nagyobb lendületet adhat az egyes résztvevőknek, nemcsak a saját adottsága és kitartása, a tanítás minősége és a tananyag megértésének képessége befolyásolja.
Szükségünk van digitális környezetre, ezt használni tudó tanárra és tanulóra egyaránt. A tanulóknak tanulásra képesnek kell lennie és ekkor az ismereteit és kompetenciáit kiegészíthetjük attitűdökkel és értékekkel.
Attitűd és értékformálás a formális oktatás kereteiben direkt módon történik a serdülő korig, de utána már nem jelentkezik. Pedig ezek kiegészítik a kompetenciákat, mert érzelmeket tükröznek. Nagyon fontosak és nehéz tanári feladat, mert időben lényegesen hosszabb ezek elérése.
A tanár érdeklődése és saját munkájára irányuló magatartása, szükségszerűen hat a tanulókra és a csoport kapcsolatára.
A virtuális tanteremben a következő pozitív attitűdöket tartottuk a legfontosabbaknak a kurzus elején:
időmegtakarítás, költséghatékonyság
újdonság varázsa, ezzel a technikával is lehet tanulni, igen, ez hatékony, trendi
új technikai eszközök
virtuális jártasság
színesebb tanulási folyamat
önszervező tanulás
időmenedzselés
tevékenység-központú tanulási forma
különlegesség érzése
rendszeres, folyamatos tanulás
Előnyeit összeszedve felmerül a kérdés, hogy miért nem gyakori a csoportos forma? A kiscsoport kis létszámot jelent, nem költséghatékony, több "tanárra" van szüksége, sok csoportot kell alkotni a hatékony munkához. Sokszor pénzügyi kérdések, míg előadásokat bár hány embernek lehet tartani dömping- szerűen, addig csoportos munkát nem. Az infokommunikációs eszközök használatának és konnekt csoportok alkotásának andragógiai oka is van, nem elég felkészültek még az andragógusok.
