Múlt heti témánkhoz kapcsolódó (iszonyúan lemaradva... de muszáj volt máshova koncentrálnom) második bejegyzésemben a konnektivizmussal kapcsolatban felmerülő kritikákat szeretném rendszerezni. Kapcsolódik a választott csoport feladatunkhoz is, úgyhogy akad bőven pro és kontra érv a kritikai pontokhoz.
Íme a lajstrom:
Az életkor heterogénitása nehezíti a munkát, főként hogy ez a digitális állampolgárság felé vezető utat is befolyásolja. Kérdés, hogy a csoport létrehozásakor a bemeneti kompetenciák között szerepel-e az IKT kompetencia. Ennek meghatározása és a gyakrolatban a kivitelezése nagy rutint igényel eddigi tapasztalatom alapján, ami felkészült andragógust igényelne a feladathoz. Azt gondolom ezek a tényezők a konnektivizmus "fiatalsága" miatt jelennek meg kritikaként, ha már bejáratotott út lesz, sok tapasztalaton túl, inkább lesz erénye a konnekt munkának ez a szempont, mint kritikai pontja.
Heterogén és homogén csoportokra visszatérve, természetesen a cél megvalósítása és a közös tudás kialakítása szempontjából a heterogén csoport a kedvező, de a létrehozása nagy feladat.
Motiváció: A tanár érdeklődése és saját munkájára irányuló magatartása, szükségszerűen hat a tanulókra és a csoport kapcsolatára. Ez a virtuális tanteremben is megjelenik. Fontos, hogy a külső motivációt el kell felejteni, mert a skálafüggetlenséget elrontja. Itt csak a belső motivációra építhetünk, bár azt gondolom, hogy a konnekt csoportban, összegződhet a motiváció a tanuláshoz, ami kitartást és még nagyobb lendületet adhat az egyes résztvevőknek, nemcsak a saját adottsága és kitartása jelenik meg az egyénnek. A tanítás minősége és a tananyag megértésének képessége is befolyásolja.
Nagy kérdés, hogy lehet tanuláselmélet, amiben ilyen hangsúlyos a motiváció?
Félelmként jelenik meg, hogy a újdonság ereje az újszerűség eufóriája gyorsan múlandó lesz, nem lesz belőle modell. Lehet valós a fenntartás. Létrehozhatósága és hatékonyságának mérhetősége csak idő elteltével fog biztos pro vagy kontra érvet jelenteni a módszer mellett vagy ellen. Biztos vagyok benne, főként, hogy a csoportos munka most a folyamat gyakorlati oldalának lépésről lépésre való átgondolására késztetett, hogy résztvevőként sem érzékeljük a feladatok és nehézségek nagy részét. Valóban a kecsegtető és modern megoldás hatékony kivitelezése például egy szervezet belső képzésére még biztos, hogy sokáig várat magára. Persze idővel a módszer elődei is elterjedtek és hatékonyan megvalósultak, így bízom abban, hogy a konnektivizmus is ezt az utat járja be.
Tanulni kell a módszertant: Bizonyára, de ez minden módszertannal így van. Tanulható és már élő példákból elleshető, formálható egy facilitátor szerep. Természetesen a pedagógusi/ andragógusi munkához képest jelentős változást jelent egy cél meghatározási feladat vagy akár nekünk is az eszközhasználat, a tananyag ütemezése, az esetleges közös tudás létrehozása és annak használata. De mindezt inkább nevezném állapotnak, mint kritikának.
Módszertan eszközhasználata: Ilyesztőnek tűnik, számunkra is az volt a kurzus elején, de ha anno egy aktív tábla használatot ellehetett sajáítani vagy a számítógép használat alapjait, akkor bizonyára a blog vagy ustream használat sem okoz majd senkinek gondot. Nagyon fontos ezek pontos és célorientált használata, például a tweetek releváns használata, a blogok tananyaghoz tartozó megtöltése tartalommal. Sok ráfordított idővel és energiával természetesen megtanulhatóak mindenki számára.
Differenciálás problémája abban mutatkozik meg a konnektivizmus módszerénél, hogy a kommunikációs és eszközhasználat nem differenciálható. Egységes feltételekre van szükség - állítja a kritika. Ezt kissé megcáfolta a félév során szerzett tapasztalatom, azt gondolom, hogy az alapfeltételekre természetesen igaz, számítógép és internet szükséges, de egyes esetekre lehet megoldást találni (mikrofon nélküliség, más programok hasonló célra való használata ha technikai korlát akad). Természetesen egy konnekt csoport létrehozása nem lehetséges azokon a területeken, ahol az életszínvonal nem engedi ezt meg. Sok feladatot támaszt az andragógusok felé, számos elgondolkoztató kérdéssel megtűzdelve. Míg az esélyegyenlőséget sokszor abban látjuk, hogy vasúti útvonalakat biztosítunk (vagy legalábbis hiányolunk), hogy eljuthassanak az iskoláig a felnőtt képzésben részt vevők, az átképzésekre szorulók... lehet, hogy számítógépekre lenne szükség.
A kritika szerint a szociális esélyegynlőséghez hasonlóan egyenlőtlenséget termel.
Értékelés: A konnekt csoport közepes vagy gyenge motivációjú résztvevője mindig az értékeléshez igazodik, ezért ez rendkívül fontos ennél a tanulási módszernél is. Ez lehet diagnosztikus, formatív és szummatív. A diagnosztikus az előzetes értékelés, előzetes ismeret figyelembe vételére alapoz. A konnektivista folyamatban nem nagyon jöhet létre (nincs előísmeret). A formatív értékelés: ez magára az egész folyamatra jellemző (visszajelzés és visszacsatolás annyi van, hogy folyamatos, permanens a visszajelzés). A szummatív értékelés feltételen szükséges lenne, de egyáltalán nincs jelen, ez adná az óriási energiákat bevetne? A szummatív értékelés igényét/szerepét növeli a meglévő, eddig szerzett tanulási tapasztalataink.
Minden jel arra mutat, hogy lehet jó gyakorlat és oktatási módszertan alapja a konnektivizmus!
