Az előadást hallgatva időről időre előtérbe került az a kérdés a fejemben -amit a kuruzus gyakorlati teljesítésére való jelentkezéskor igen, de a félév során szinte alig volt időm átgondolni- vajon mi motívál? A vizsgán való megfelelés, a sikeres félév teljesítése vagy a konnektivizmusban való részvétel, egy új tanulási forma megismerése? Visszaolvastam most, hogy a kurzus elején milyen gondolataim voltak, mit láttam a konnektivista életből, hogy összevethessem azzal, amit most gondolok.
Amikor az első héten kiderült számomra, hogy lehet kollokviumot és gyakorlati teljesítést is választani a kurzuson, gyakorlatiasként ismerve önmagamat és átnézve a félév egyéb teendőit, inkább az online jelenlét felé húztam, de természetesen az volt az első gondolatom, hogy megnézzem a tematikát, vajon melyik esetben mit is tanulhatok, mit kell tennem a félév során. Na ezzel el is dőlt a kérdés, megpillantottam azt, amire két hete megkaptam a választ, hogy is működnek technikailag ezek az órák. Megakartam tanulni a Ustream tv használatát, illetve a realtime közvetítések lehetőségét. Gondoltam végre itt az alkalom, hogy átlássam és új helyeket fedezzek fel az eddigiek mellé arra, hogy hol készülnek a prezentációk, hogy tényleg csak egy mikrofon szükséges-e ahhoz, hogy vegyük az élő hangot és alatta lássuk a prezetntációt akár a Youtube alkalmazásában, akár az Apple-ös Itune-z alkalmazás segítségével. Hogy átgondoljam mekkora lépés, ha mondjuk az online órának én is részese lehetek a kérdéseimmel. Így indultam neki, pontosabban a kérdések tizedével, mert a lehetőségeket sem láttam, idővel születtek az újabb és újabb kérdések, de szerencsére ezt választotta. Biztos vagyok benne, hogy a kollokviumra való készülés során nem lettem volna ennyire arra kényszerítve, hogy átlássam a technika adta lehetőségeket (ehhez tényleg kényszer kell nálam, nincs hozzá motívációm, nem szeretem). Bánnám, ha nem tanultam volna meg, így már kevésbé idegenek számomra és az egész témához bátrabban nyúlok hozzá.
Ezt írtam az egyik első bejegyzésemben: "Kinyitja az ember szemét egy új lehetőség felé. Néha nem látja azt az ember, ami az orra előtt van és a "szájába kell rágni" hogy rájöjjön a jelentőségre. A minap bóklásztam az SL térben és találkoztam egy férfivel (na ebben nem vagyok egészen biztos, külseje alapján annak ítéltem de a neve elbizonytalanított). Segítséget kaptam tőle, nagyon kedves volt, hogy ennyi időt szánt rám, igazán lenyűgözött a lelkesedése és önzetlen segítsége. Látta, hogy keresek ezt azt a térben és nem megy az a bizonyos teleportálás. Adott hasznos tanácsokat, egyszerű útvonalakat, körbe vezetett az általa szeretett és számomra fontosnak bizonyuló (ő megítélése alapján) helyeken. Mint kiderült, informatikát tanít a szegedi egyetemen és ő is most tanulmányozza (tanárként) a rendszert. Illetve a konnektivizmust, annak megjelenési formáit a távoktatásban. Mesélt sokat arról, hogy miért olyan fontos, hogy mi lehet, mai szemmel, innen nézve a "kifutása", hová juthat, hova fejlődhet. Elbűvölt a hite, a meggyőződése, a vehemenciája amivel ezt ecsetelte és komolyan elgondolkoztatott végre, először, hogy milyen óriási lépést jelent mindez." Ez volt az első, hogy kívülről konkrét érzelmeket is kaptam a kurzushoz és gondolkozásra sarkallt. Mi lehet a célja? Mire juthatok, mit tanulhatok? Hogyan illeszkedik mindez az andragógia fejemben lévő eddigi rendszeréhez.
Idővel megtanultuk az eszközrendszereket nem csak használni, hanem tudatosan, jól használni, mint ahogy az elhangzott az utóbbi előadáson is, nem mindegy, hogy mire használjuk a Twittert. Egy- két nap vagy talán inkább hét alatt, de megszoktuk, megértettük, elkezdtük követni a szakmai oldalakat, olvasgatni egymás tweetjeit és nem csak szolga mód kirakni a sajátunkat a kötelező mennyiségben.
Közben idő előrehaladtával felmerültek kérdések, hangosan vagy kinek- kinek magában, például a blogírást fogjuk-e folytatni a félév befejezése után. Nagy kérdés, hogy az online aktivizmus előnyeit képesek vagyunk kihasználni, előnyünkre formálni. Mint "civilek" és mint andragógusok? Ez korunk egyik legújabb kihívása? Egy új verseny az oktatásban? Az iskolai oktatás versenye? A hagyományos tantermi oktatási formával száll versenybe a távoktatás? Mire jó ez? Kiknek jó? Mit lehet ezzel megoldani? Kinek mi a szerepe benne? Valóban szélesebb kör juthat majd információhoz vele, többen tanulhatnak majd? Mennyivel több ez, mint a tantermi oktatás?
A számítógép és a világháló használatának lehetősége és képessége mindenki számára rendelkezésére kell álljon, hogy mindenki teljes értékű tagja lehessen az információs társadalomnak. E felé vezető úton az egyik legfontosabb cél az információs társadalom három alappillérének megléte: infrastruktúra, ismeret és az igény. Minden típusú oktatási intézményben be kellene vonni az IKT-ban rejlő lehetőségeket, amelyek nemcsak egyénileg, de társadalmilag is produktivitást eredményeznek. Bővültek a tudásszerzés helyszínei és alapjaiban megváltozott az oktatási változások értelmezése az oktatátásban, nevelésében is.
A távoktatás elterjedése számos okra vezethető vissza. Az Európai Unió 2001-es eLearning-akciócsomagja a digitális műveltség és az ehhez szükséges készségek, valamint az internet-elérés biztosítását célként fogalmazta meg (Zarándy, 2003). A 2002-ben, kormányszintű rendeletben elfogadott LLL koncepció, a tudás-alapú társadalom fontossága egyaránt a tanulási igény tömegessé válását eredményezték, ugyanakkor szükségessé vált, hogy a hagyományos tanítás mellett gazdaságos, rugalmas, tanulói önállóságot lehetővé tevő, nyitott tanulási formák jelenjenek meg. A tanulási formák nem kizáróak, kölcsönösen támogathatják, kiegészíthetik egymást.
„Az e-learning néven összefoglalható fejlesztések, programok, tananyagok a tanulásszervezés, tanulásirányítás és tanulás-támogatás olyan formáit jelentik, amelyek három, jól körülírható forrásból merítenek: a számítógéppel segített tanulás eszközrendszere, az internetes, webalapú tanulás eszközrendszere, a távoktatás tapasztalatai és eszközrendszere.” (Komenczi, 2006. 10.o.).
Egyre fontosabb, hogy minél több mindent tudjunk és ismerjünk, hogy minél tájékozottabbak és sokoldalúbbak legyünk. Fontos, hogy lépést tudjunk tartani a világ állandó változásaival, boldogulni és érvényesülni tudjunk. Szerencsés az, aki szerteágazó tudással rendelkezik, több nyelven beszél, sokrétű gyakorlata van. Az ismeretek alkalmazásához azonban sok-sok időre van szükség és a gyakorlat megszerzése sem egyszerű feladat.
„Ha egyetlen elvre kellene leszűkítenem az oktatáslélektant, akkor ezt mondanám: a tanulást befolyásoló legfontosabb tényező az, amit a tanuló már tud. Ismerjük meg ezt a tudást, s a gyermeket tanítsuk ennek megfelelően. (David Ausubel)
A legsürgetőbb azonban a felnőttoktatás területe, hiszen egyre több és több embernek lenne szüksége arra, hogy átképzéssel, esetleg újabb tanulmányokkal munkát szerezhessen.
Azt gondolom, már mindannyian látjuk a nagyszerűségét, biztos lábakon állunk jóval több dologban, mint a kurzus kezdetén és megannyi hiányosságal szembesültünk hétről- hétre. Látjuk a különbséget a technikai lehetőségek és a kidolgozott módszertannal párosult oktatáasi forma között. Tudjuk mit mire lehet és kell használni és hogy hova forduljunk ezt egyszer alkalmazni is szeretnénk majd pedagógusként, andragógusként. Rengeteg kezdeti kérdés került megválaszolásra az elmúlt hetekben.
És ami a legfontosabb, ráéreztünk az ízére!
Zarándy Ákos: A távoktatási kapacitás növelése, új tanulási formák elterjesztése, a minőség-ellenőrzés kérdései az e-tanulás területén, 2003
http://www.inforum.org.hu/ebefogadas/az-e-befogadas-kezdemenyezes/
http://infovilag.hu/hir-13045-digitalis_eselyegyenloseg_sikeres_magyar.html
